Röpke egy hét választja el Magyarországot az önkormányzati választásoktól. Mindössze hét nap, mégis, ha valaki, mondjuk, a Marsról csöppenne hirtelen ide, valószínűleg nem is sejtené, hogy éppen egy választási kampány kellős közepébe pottyant bele. Az utóbbi napokban Budapesten megjelent néhány óriásplakát, éppen csak úgy, tessék-lássék, hogy ne hiányolja senki ezt a fajta mutogatósdit, meg egy-két műsorban, újságban megjelenik egy-egy interjú egy-egy főpolgármester-jelölttel.
Színesíti az életet, hogy egy-két település esetében alkalmanként megjelenik egy-egy „őszödi beszéd”: afféle kompromittáló hangfelvételek ezek, amelyek egy-egy város életében meghatározó szerepet játszó (fideszes és független) politikusok „visszaosztási elvárásairól” szólnak, vagy a (szocialista) polgármesternek a város irányítása alá tartozó intézményekben gyakorolt kinevezési szokásait, netalán keresetlen kifejezésmódját ecsetelik. Vannak aztán házi használatra készült intim fotók a világhálón (konzervatív politikusokról), meg néhány, a beavatottak számára is nehezen érthető, szövevényes adásvételi ügyletről szóló helyi beszámoló. Meg Molnár Csaba MSZP-s főpolgármester-jelölt szokásos heti ötletelése arra vonatkozóan, hogyan teszi élhetőbbé a budapestiek életét ingyenes tömegközlekedéssel, egészséges levegővel, egyebekkel.
Aztán nagyjából ennyi. Mindenki tudja, hogy előre lefutott meccs az önkormányzati megmérettetés, nem is igazán foglalkoztat senkit a dolog. Az október 3-a csak olyan szempontból kelt érdeklődést, hogy utána (minő meglepetés!) október 4-e következik, ami viszont már izgalmas lesz, hiszen a kormány a jövő évi költségvetést megalapozó tervezési köriratot csak az önkormányzati választások másnapján küldi el a minisztériumoknak. Ez a tervezési körirat az előfeltétele annak, hogy a tárcák kidolgozzák a 2011-es költségvetési javaslataikat. És miután a miniszterelnök meg a nemzetgazdasági miniszter is többször leszögezte, hogy a büdzsé hiánya az idei 3,8 helyett jövőre 2,8 lesz, ez bizony azt jelenti, hogy lesznek sokan, akiknek az ideinél kevesebb pénzből kell gazdálkodniuk. Na, ez viszont sokakat foglalkoztat. Kik lesznek a vesztesek? Mekkora ésszerűsítések lesznek, mely területeket érintik majd ezek a szigorítások? A Fidesz annyira szigorúan őrzi az erre vonatkozó elképzeléseit, hogy eddig még egyetlen apróság sem szivárgott ki. Állítólag a vezetőknek csak egy nagyon szűk köre tud az elképzelésekről, mindenki más meg csak mosolyog. Hiszen ha valaki semmit sem tud, az nem is árulhat el semmit. Gazdasági lapok elemzői sem igazán mernek jóslatokba bocsátkozni a büdzsét illetően, csak annyit szögeznek le, hogy bizony a hiánycél egy egész százalékos csökkentése igencsak sok főt fájdít majd meg.
Hogy azonban mégse teljen olyan unalmasan a közélet, arról a parlament 2002 és 2010 közötti jogsértéseket vizsgáló albizottsága gondoskodik. Ez az a testület, amely a 2006 őszén történt zavargásokkal kapcsolatos dolgokat vizsgálja, próbálja rekonstruálni, hogy melyik állami vezető mit tett vagy nem tett azokban a hetekben, próbál rájönni, hogy miért viselkedett olyan értelmetlenül a rendőrség a tévészékház ostromakor, és miért vált olyan brutálissá egy hónappal később, október 23-án. Újra hevülnek az indulatok, de már nem minden fekete-fehér. Kiderül lassan, hogy a rendőrök között is voltak áldozatok, az is, hogy a testület vezetői messze nem álltak a helyzet magaslatán. Révész Máriusz, az albizottság fideszes tagja szerint az már egyértelmű: nemcsak hogy a rendőrök nem akarták megvédeni a székházat, hanem a rendőri vezetők sem a rendőröket, ezért ildomos lenne, ha az állam a tévé előtt megsérült egyenruhásoknak is fizetne kártérítést. S noha újabb összeesküvés-elméletek már szárnyra keltek, már nem hallatszanak a külföldről „kölcsönkért” rendőrökről, a titkosrendőrség provokátorairól szóló elméletek és egyéb vidámságok; a mindig minden mögött valamit sejtők most úgy gondolják: a fővárost eluraló zűrzavar a négy évvel ezelőtti önkormányzati választások befolyásolásához kellett, ahhoz, hogy akkor Demszky Gábor legyőzhesse Tarlós Istvánt, hogy a szocialisták és szabad demokraták, ha leheletnyire is, de legyőzzék a Fideszt. Közben azért a meghallgatásokból felsejlik a valóság is: sem a politikusok, sem a legfelsőbb rendőri vezetők nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, jó alaposan meg voltak ijedve, és nagyjából fogalmuk nem volt arról, hogy egyáltalán tenniük kellene valamit, nemhogy arról, hogy ennek a valaminek minek is kellene lennie.
A múltidézéshez csatlakozott a Legfelsőbb Bíróság is, amely a héten kihirdette: jogellenesen oszlatta fel a rendőrség 2006. október 23-án hajnalban a Kossuth téri demonstrációt. A feledékenyebbek kedvéért: akkor már három hete tartott az Országgyűlés előtti téren az őszödi beszéd elleni demonstráció, amelynek több résztvevője a szó lehető legszorosabb értelmében tábort vert a Parlamentnél. Mivel az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára szervezett ünnepségre Magyarországra több államfő és kormányfő is ellátogatott, s mivel ezeket a vendégeket, ugye, fokozott védelem illeti, a rendőrök megígérték a demonstrálóknak, hogy hajnalban szépen átvizsgálják biztonsági szempontból a Kossuth teret, ahonnan addig a tüntetők levonulnak, majd, amikor befejeződik az átvizsgálás, a demonstrálók visszamehetnek a sátrakba. Persze, amint kiürült a tér, a rendőrség azonnal le is zárta, és eszébe nem jutott senkinek visszaengedni Gonda Lászlóékat. A tiltó érvelés elég halovány volt, a hatóság ugyanis azt állította: az átvizsgálás során emberi élet kioltására alkalmas, illetve veszélyes tárgyakat is találtak, például késeket, fejszéket, fémgolyókat és benzines zokniba töltött szenet. Borzalmasan veszélyes tárgyak, természetesen, de hát mégsem a Kossuth tér a legmegfelelőbb táborhelyszín Budapesten… Azt viszont jogszerűnek találta a Legfelsőbb Bíróság, hogy ugyanaznap délután a rendőrség feloszlatta a térre visszamenni próbáló, ekkor már erőszakosan fellépő demonstrálókat… Mint az okos lány a Mátyás királyról szóló mesében: hozott is, meg nem is, adott is, meg nem is.
De hát így van ez az életben.
