Valami furcsa anarchia tapasztalható a kormányzati kommunikációban mostanság Budapesten. Az ember azt hinné: a fegyelmezettségéről messze földön híres Fidesz háza táján nem fordulhat elő, hogy vezető politikusok egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal rukkoljanak elő a médiában, mégis ez történik. Az utóbbi hetek klasszikus példája erre a Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter és adóügyi államtitkára, Kármán András közötti pingpongozás az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésének időpontjával. Mert ami a tárcavezető szerint 2011. január 1-je, az az államtitkár szerint 2013. És ez így egymás után többször is. Az államtitkár a fokozatos bevezetésről beszél, a miniszter azonnali lépésről. És akkor jön a miniszterelnök, aki kijelenti, hogy ő azt szeretné, ha a jövő év elejétől vezetnék be az új adókulcsot, s a rendszer teljes átállása egy év alatt történjen meg – de erről majd a parlament dönt, csak azon lesz, hogy előbb a kormányt, majd a szükséges számú képviselőt is meggyőzze álláspontjáról.
És akkor jön a Hír Tv egyik műsorvezetője, aki felteszi a kérdést: miért van szükség erre a „demokratikus girlandra”, a kormány és a parlament döntéshozó funkciójára vonatkozó kijelentésre. És nem alusznak ki a reflektorok, nem szakad meg az adás, sőt, a többszöri ismétlésből sem vágják ki a mondatot. Beszélgetőtársai ugyan helyreteszik a dolgokat, elmagyarázzák neki, hogy egy demokráciában ez így szokás, a miniszterelnök javasol, a kormány elfogadja, előterjeszti, a képviselők meg, ha a kormánypárt többségben van, elfogadják, az ellenzék szokásos tiltakozása mellett – de a demokrácia pontosan arról szól, hogy ezeket a lépéseket meg kell tenni. Ahol ez hiányzik, ahol egy ember bejelenti, hogy a dolgok így és így fognak történni, és ez az akarat minden megerősítés nélkül érvényesül, azt másként hívják. És igen, nagy a valószínűsége annak, hogy a kormány és a parlamenti többség előre kiszámíthatóan fog dönteni. Mégsem nélkülözhető a „girland”, enélkül a díszítőelem nélkül a demokrácia lényege veszik el.
A másik díszítőelem a demokrácia szőttesében a pluralizmus. S miután Magyarországon a polgárok zöme ma már egyetlen irányba voksol, egy táborba tartozónak vallja magát, valahogy logikus, sőt: szükségszerű, hogy ezen a blokkon belül is megkezdődik a pluralizálódás. Bármilyen furcsa, de a Fidesz–KDNP-t támogatók tömegében megjelenik a konzervatív, a keresztény, a liberális, a szociáldemokrata stb. irányzat. És a jobboldali médiafelületen is megjelennek a kormánypárti megnyilvánulásokat vakon elfogadó, tényszerűen továbbító, az azokkal kapcsolatos kétségeket megfogalmazó, valamint a nyilvánvaló hülyeségeket bíráló hangok. Persze, az efféle többszólamúságnak még nagyon a kezdetén jár a magyar társadalom, de azért a csírái már felfedezhetőek.
Jó példája volt ennek, ahogyan a belügyminiszter minapi megszólalását kezelte a sajtó. Mert amíg a Fidesz vezető politikusai folyamatosan hangoztatják, hogy vége a megszorításoknak, a korrupciónak, a közrend krónikus hiányának, hogy a polgárokra jobb élet vár, s csak ennek a javulásnak a mértéke nem teljesen világos, addig Pintér Sándor a múlt pénteken azt találta nyilatkozni: a társadalom elszegényedése miatt egyre nagyobb lesz a korrupció, nagyobbak lesznek a gazdasági bűncselekmények, több lesz az utcai bűncselekmény. Azaz „az országban jelentősen vissza fog esni a vásárlóerő, szegényednek az emberek”, ezért „nyilvánvaló, hogy egyre több lesz a fegyveres rablástól kezdve minden más”.
És akkor egy ilyen kijelentéssel mit lehet kezdeni? A baloldal azonnal meglovagolta a témát, mondván, lám, lám, a miniszter is megmondta, hogy nem lesz itt jó világ. Mások azzal érveltek, hogy a kijelentés folytatása szerint a romló közbiztonság és a visszásságok „megfékezéséhez elszegényedett rendőrséggel nem lehet nekikezdeni”, s ez igazából azt jelenti, hogy Pintér a jövő évi költségvetés kidolgozása előtt igyekszik minél jobban pozicionálni a saját tárcáját. A kormánypárti média nem is igazán foglalkozott a témával mindaddig, amíg a kormányfő ki nem mondta: a belügyminiszter „egy világos és egyenes beszédű ember”, és ő személy szerint örül annak, amit Pintér elmondott. „Ez a beszéd arról szól, hogy a megfelelő ember van a megfelelő feladatnál. Három olyan terület van Magyarországon, és három olyan ember, akinek mindig a legrosszabbra kell készülnie Magyarországon. Az egyik a hadügyminiszter vagy a honvédelmi miniszter, a másik a katasztrófavédelem irányítója, a harmadik pedig a belügyminiszter” – mondta Orbán Viktor, aki szerint ezektől a tisztségviselőktől éppen azt várja, hogy ha bekövetkezik a baj, akkor ne sápítozzanak, hanem vegyék elő vészforgatókönyvüket, és fékezzék meg a zűrzavart.
S miután a miniszterelnök értelmezte a helyzetet, már mások is elő merték venni a kérdéses tárcavezetői nyilatkozatot… Igaz, nagyon szőrmentén, de mégis.
És ez azért biztató, még ha meglehetősen fapados is.
