A vasárnapi önkormányzati választásokkal Magyarországon lezárulni látszik az a gyakorlatilag 2006 óta tartó permanens kampány, amely igen gyakran meglehetősen mérgezően hatott a közéletre. Politológusok máris kiszámolták, hogy a tavaszi választásokon kétharmados győzelmet arató Fidesz–KDNP pártszövetség a helyhatósági megmérettetésen az elnyerhető mandátumok kilenctizedét szerezte meg. Narancsszínbe borult hát az ország, egyetlen nagyvároson, négy fővárosi kerületen és néhány kisebb településen kívül szinte mindenütt a kormánypártok tartották meg vagy vették át a helyi ügyek irányítását. A fővárosban és a 19 megyei közgyűlésben is fideszes többség alakult ki a tegnapelőtti voksolás eredményeképpen.
És mindez nem is számít meglepetésnek. A közvélemény-kutatók előrejelzései ilyen eredményt vetítettek előre azok számára, akik csak az adatoknak hisznek. Aki pedig mérvadónak tekinti az utcán, séta közben, a városi buszon vagy a hipermarketek kasszáinál való sorban állások alkalmával elcsípett párbeszédfoszlányokat, annak már az is elég lehetett ahhoz, hogy masszív fideszes túlsúlyt jósoljon. Igazából a már sokszor említett Szegeden és Miskolcon kívül csak néhány városban volt kérdéses a polgárok döntése. Ilyen hely volt Esztergom, ahol Meggyes Tamás fideszes polgármester ellen szövetkezett minden más politikai erő egyetlen független jelölt mögötti kiállással, hogy megdöntse az igencsak ellentmondásos, megosztó városvezető hatalmát – miközben a város 10 választókörzetében 9 esetében éppen a Fidesz nyerte a képviselői mandátumokat. Érdekesen alakult a megmérettetés Gödöllőn is, ahol Gémesi György már hosszú ideje tölti be a polgármesteri tisztséget, s noha a kormánypárt korábban ígéretet tett, hogy nem indít ellene jelöltet, ezt utóbb mégis megtette – Gémesi ennek ellenére elsöprő többséggel, 70 százalék feletti támogatottsággal nyert.
A megyei jogú városok közül csak Szegeden tudta megtartani a polgármesterséget egy nem kormánypárti politikus: a szocialista Botka László megőrizte tisztségét, noha a város közgyűlésében nem született MSZP-s többség.
A kistelepüléseken többnyire független (vagy annak mondott) jelöltek nyerték el a polgármesteri, illetve képviselő-testületi posztokat, sok esetben a Fidesz–KDNP támogatásával.
Budapest megválasztott polgármestere a Fidesz–KDNP jelöltje, Tarlós István lett. A fővárosi közgyűlésben is többségbe kerültek a kormánypárti képviselők, noha ez a többség elég szűkös: a 33 mandátum közül 17-et szereztek, 10 jutott az MSZP-nek és 3-3 az LMP-nek, illetve a Jobbiknak. Érdekes megjegyezni, hogy Tarlós jóval több szavazatot söpört be, mint az őt jelölő pártszövetség közgyűlési jelöltjei, ami arra utal, hogy más pártok szavazóinak voksaiból is bezsebelt valamennyit.
Az elemzők többsége egyetért abban, hogy a helyhatósági választások valódi tétje az volt, hogy melyik politikai erő nyeri el a második helyet. Ilyen szempontból figyelve az eredményeket elmondható, hogy az MSZP-nek, ha nehezen is, de sikerült megszilárdítania a parlamenti választásokkor felálló sorrendet: a szocialisták három megye (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén) kivételével mindenütt megelőzik a Jobbikot a megszerzett mandátumok számát tekintve. Sokakat még meg is lepett, hogy a párt főpolgármester-jelöltje, Horváth Csaba képes volt összegyűjteni a voksok majdnem egyharmadát.
A Jobbik egy városi polgármesteri posztot szerzett (Vona Gábor pártelnök ki is jelentette, hogy vasárnaptól a Jobbik fővárosa Tiszavasvári), valamint két kistelepülés első emberét is ez a párt adja. Nem egész négyszáz önkormányzati képviselői hely is jutott a radikális pártnak, mindez azonban a tavaszi eredményekhez képest visszaesést jelent a Jobbik számára.
A leggyengébben az LMP szerepelt: az elsősorban fővárosi pártnak tartott formáció még Budapest minden kerületében sem tudott polgármesterjelöltet állítani, a 19 megye közül csak négyben tudott listát indítani, s csak kettőben lépte át a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. Főpolgármester-jelöltje, Jávor Benedek ugyan harmadik lett a versengésben, s ezzel megelőzte a jobbikos Staudt Gábort, de a mostani budapesti eredmények (11,16 százalék) másfél százalékkal gyengébb szereplést mutatnak, mint a parlamenti választáson elértek. Ez a párt egy polgármesterséggel büszkélkedhet, az ivádival, de a képet kissé árnyalja, hogy ezen a településen a korábban is regnáló vezető nyerte el a posztot – ezúttal az LMP színeibe bújva.
A Fidesz–KDNP a vasárnapi megmérettetésen minden megyében több mint 50 százalékot nyert el, s Budapesten is több szavazatot szerzett, mint a parlamenti választásokon. Mindez tehát arra utal, hogy a kormányzó szövetség csak megerősítette amúgy is erős támogatottságát az egész országban. És most már szinte minden irányító-vezető pozíciót megszerzett, mindenben egyedül, mindenféle koalíciós kényszer, ellenzéki gáncsoskodás nélkül dönthet. Innentől kezdve nincs mentség, nincs kibúvó: minden siker a Fidesz–KDNP-t illeti, ha sikeresen tud kormányozni. És fordítva: az esetleges hibákért, kudarcokért sem lehet mást okolni. Lehet még egy kicsit visszafelé mutogatni, mondván, hogy a szocialista vezetés irigylésre nem méltó állapotokat hagyott maga mögött. De már nem sokáig.
Most már eredmények kellenek.
