Utólag mindig nagyon könnyű okosnak lenni. Így azt is könnyű megállapítani, hogy csak az önkormányzati választásokat megelőző kampány tartotta össze az MSZP-t, azt a pártot, amely már régóta recsegett-ropogott minden eresztékében.
Kollegialitás, jóérzés – nagy valószínűséggel csak ezek tartották vissza Szili Katalint, az MSZP egyik emblematikusnak számító személyiségét attól, hogy hónapokkal ezelőtt kilépjen a szocialista pártból. A volt házelnök több alkalommal szembekerült a szocialista fősodorral, több nagy horderejű kérdésben nem egyezett a véleménye a többségével. Amikor Gyurcsány Ferenc kormányfőként a kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazáson a nemeket részesítette előnyben, Szili lelkiismereti voksolást javasolt mindenkinek. Amikor megszorítás megszorítást követett, parlamenti elnökként a szociális érzékenység fontosságáról beszélt. Aztán tavaly, a pécsi időközi polgármester-választáson elég csúnyán kikapott ellenfelétől, a fideszes Páva Zsolttól, s voltak olyan megnyilatkozásai, amelyek arra engedtek következtetni: Szili a vereségért az akkori MSZP-s vezetést, a gyurcsányi politizálást okolja. Tavaly aztán létrehozott az MSZP-n belül egy csoportosulást, a Szövetség a Jövőért Mozgalmat, amellyel (akkori állítása szerint) erősíteni kívánta pártját. Aztán október 4-én, az önkormányzati választások másnapján bejelentette: még előző este, a voksolás napján ez a csoport egy új pártot hozott létre Szociális Unió néven, s ez a párt elnökéül a volt házelnököt választotta. Ezt követően Szili kilépett az MSZP parlamenti frakciójából, amivel párttagsága is megszűnt.
Túlzottan nem lepődött meg senki ezen a lépésen, a jelek elég régóta arra utaltak, hogy Szili és az MSZP együttműködése nem felhőtlen. A politológusok mégis értetlenkednek, s példákat sorjázva bizonygatják, hogy noha voltak már arra irányuló próbálkozások, még egyetlen renegátnak sem sikerült politikailag életben maradnia a szocialisták elhagyása után. Kivéve, ha valamilyen formában nem csatlakoztak a Fidesz táborához… Az elemzők arra figyelmeztetnek: az MSZP ismertebb figurái közül senki sem követte Szilit, s ez elgondolkodtató. Meg azon is lehet gondolkodni, hogy kiépített pártstruktúra és megfelelő anyagi háttér nélkül mihez akar kezdeni a Szociális Unió.
Egyeseket az is érdekel, hogy egyáltalán mit akar ez az új párt – de ők vannak a legkevesebben. Pedig akár érdekes is lenne tudni, hogy milyen lesz az új baloldali csoport.
Az MSZP-t pedig az érdekli, hogy elbukott egy mandátumot, Szili ugyanis nem hajlandó megválni képviselői posztjától, mondván: ő csak a szocialista párttal, nem pedig a baloldali szavazókkal szakított, őket továbbra is képviselni szándékozik.
A másik nagy sokk, ami az MSZP-t érte, a korábbi pártelnöknek, Gyurcsány Ferencnek köszönhető. Ő előbb két párton belüli platformot próbált összekovácsolni, aztán – amikor kiderült, hogy ez nem lehetséges – bejelentette egy új platform létrehozását. A zászlóbontás október 22-én lesz. Gyurcsány az alapításhoz szükséges pénz összeszedésére gyűjtést hirdetett szimpatizánsai körében, akik állítólag adakoznak is rendesen. Mondjuk, amikor egy egész ország a vörösiszap-károsultak javára gyűjt, van ennek egy kis visszásság-íze is, de ebbe most ne menjünk bele. Maradjunk inkább a ténynél: Gyurcsány a platformját az MSZP-n belül látja. Egyelőre. És saját bevallása szerint pártelnök nem is akar lenni. Legalábbis 2012-ig, a mostani elnök megbízatása ugyanis addig érvényes.
Az ex-kormányfő a jelekből ítélve egészen egyszerűen nem érti: személye oly mértékben megosztó a magyar szavazópolgárok körében, hogy sokkal okosabban tenné, ha egy ideig visszavonulna a nyilvános politizálástól. A párt lassú, fokozatos átvételét afféle szürke eminenciásként is végrehajthatná. Mert afelől nincs kétségünk: szeretne ismét irányító szerepet betölteni. Vagy az MSZP-ben, vagy – ha másként nem megy – egy új formáció élén.
Mindez azonban a szocialisták számára csak egy gond a sok közül. A legnagyobb baja a pártnak feltehetően az, hogy egyszerűen nem tudja, hogyan politizáljon. Olyan választási ígéretek betartását kéri számon a kormányzó párttól, amelyek betartásától óva intett alig néhány hete, hónapja. Olyan dolgokat követel, amelyekkel kormányzó korában rémálmaiban sem akart szembesülni. Az MSZP ebben a pillanatban Magyarország második legnagyobb pártja, s ha ezt a pozícióját meg akarja tartani (netalán: meg akarja erősíteni), nagyon gyorsan markáns, egyértelmű profilt kell kialakítania. Hogy ehhez megvannak-e a határozott, vezetői képességekkel bíró, közellenszenvet mégsem kiváltó politikusai, az egyelőre nem evidencia.
