A kormány és a parlament sorra vette, elrendezte az össznemzeti jellegű kérdéseket, s lassacskán az is napirendre kerül a magyar közéletben, ami az anyaországi átlagpolgár mindennapjait fogja érinteni a közeljövőben. A kormány beterjesztette az Országgyűlés elé a jövő évi költségvetést, amelynek általános vitáját hétfőn kezdik meg a képviselők. Az meg már nem is csak az anyaországiakat izgatja, hogy pontosan hogyan is fog kinézni a jövőben a magyar felsőoktatás. A „lássuk, miből élünk”-típusú kérdések pedig már meg is hozták az első érdekességeket – esetenként a kormányzó pártszövetségen belül is.
A büdzsétervezetből kiderült: a személyijövedelemadó-csökkentés mégsem lesz akkora mértékű, mint ahogyan első pillanatban tűnt (noha első pillantásra sem látszott túl nagynak), mert hát a nyugdíjjárulék egy kicsit emelkedik mindenki számára. Kínos, de még belefér, ami bejön a vámon, elmegy a réven, hát van ilyen. Lesz gyermek után igénybe vehető adókedvezmény, ami nagyon jó, csak hát nem túl sokan vehetik majd igénybe, mert nem lesz akkora jövedelmük, hogy igényelhessék. Ilyen is van, senkit nem döbbent meg az a közhelyes megállapítás, hogy mindig jobban jár az, aki jobban keres. Kínos, de így van, ez is belefér, ebből még nem lesznek tömeges demonstrációk a Parlament előtt.
Kicsit neccesebb, hogy a költségvetésnek is vannak apró betűs részei. Erről Kopits György, a Költségvetési Tanács elnöke beszélt a köztévé egyik műsorában. A szakember meglátása szerint a jövő évi „óvatos, konzervatív” költségvetés összehangolása hagy maga mögött némi kívánnivalót. Vannak például olyan tervezett bevételek, amelyeket egyszerre két célra is kíván fordítani a kormány. Nem megosztva, hanem teljes egészében. Aztán azt is mondta: a több szektorra kiszabott különadókat a kormány 2014-ben is fenntartaná, noha az illetékesek korábban azt ígérték: a bankok, a távközlési és energetikai cégek, valamint a kereskedelmi vállalatok extra adóztatása legfeljebb 3 évig tart. Mondta is rögtön a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, hogy ez annyira nem jó, hogy ők mégsem ilyen lovat akartak, de legalábbis nem ebben állapodtak meg, így már nem lehet garantálni, hogy nem lesznek áremelések meg minden, ami ezzel jár.
Persze, mindez még csak terv, amin változtatni, módosítani lehet. És biztosan lesznek is erre irányuló indítványok. Majd kiderül, mi lesz a sorsuk.
A héten ugyanakkor sok szó esett a felsőoktatási törvény módosításának tervezetéről is. Már október 22-én, az 1956-os forradalom évfordulója alkalmából szervezett műegyetemi megemlékezésen döbbenetet váltott ki a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája egyik vezetőjének beszéde, aki felhívta a figyelmet: a készülő javaslat az egyetemi autonómia és a hallgatói jogok korlátozását is célozza. De még ehhez képest is bombaként robbant a hír, hogy Pokorni Zoltán, a Fidesz oktatáspolitikai szakembere kijelentette: nem tud azonosulni a Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár által jegyzett tervezettel. Pokorni ellenzi, hogy a tervezet több esetben felülvizsgálná a bolognai rendszert, s azt a javaslatot is, hogy négy sikertelen vizsga után a hallgatót el kell tanácsolni az adott egyetemről. Lehet vegzálni a diákokat, hogy hányszor vizsgázhatnak, de az lesz a vége, hogy elmennek külföldre tanulni – mondta Pokorni egy televíziós műsorban. De tovább is mondta: emlékeztetett, hogy ilyen jellegű korlátozások az 1970-es, 1980-as években voltak, s ezek ellenében jöttek létre olyan hallgatói csoportosulások, melyekből például a Fidesz is kinőtt.
Hoffmann Rózsa a bírálatokra úgy reagált: a koncepcióval kapcsolatos nézeteltéréseket nem a sajtón keresztül üzengetve kell megtárgyalni.
Egyes elemzők a vita okán máris törésvonalakat látnak kirajzolódni a kormányzó pártszövetségen belül. Ami azért annyira nem evidens. Hoffmann Rózsa nemcsak a KDNP-nek, de a Fidesznek is tagja. Inkább két oktatáspolitikai irányvonal közötti nézeteltérésről van szó, amit majd így vagy úgy, de pártszövetségen belül lerendeznek, még mielőtt a törvénytervezet a parlament elé kerül. Ahogyan még a szavazást megelőzően rendezték a sorokat az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése kapcsán is. Mindenképpen izgalmas azonban figyelni, hogyan pluralizálódik fokozatosan a felületes szemlélő számára homogénnek tűnő politikai tömb. Nemcsak a közéletben, de a parlamentben is.
