Az mondják, nincs ellentét Gyurcsány Ferenc (balról) és a pártvezetés között – jobbról Mesterházy Attila MSZP-elnök (Fotó: Heti Válasz)
Budapesti tudósítónktól
Ha valaki felületesen pillant a magyar politikai színtérre, az elmúlt hét történéseiből annyit látott, hogy tovább gyűrűzött a magánnyugdíjpénztár-vita, egy nemzetközi hitelminősítő intézet jó alaposan lepontozta Magyarországot, emiatt sokan aggódtak, a kormány egyes tagjai rosszallották ezt a lépést, mások meg optimistán azt mondták, hogy sebaj, lesz majd még jobb is ez a besorolás, csak ki kell várni. Amúgy meg ülésezett a parlament, a képviselők folytatták a költségvetés megvitatását, itt egy kicsit faragtak belőle, ott egy kicsit hozzátoldottak – utóbbit elsősorban a pártok támogatása érdekében tették. Mert igaz ugyan, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a nyáron meghirdetett nemzeti akciótervében bejelentette, hogy a hatalmi koalíció 15 százalékkal csökkenti a pártok állami támogatásának összegét, s az is igaz, hogy a jövő évi büdzsé ezt a karcsúsított tételt tartalmazta, de az összeget a honatyák és -anyák szépen visszatornászták az eredeti összegre. Mindössze az LMP nyolc képviselője ellenezte ezt a lépést.
Aztán a parlament megválasztotta a legfőbb ügyészt is Polt Péter személyében, kilenc évre, egyedüli jelöltként, aki ígéretet is tett, hogy küzd majd a korrupció ellen, és felülvizsgálja az összes, a 2006-os őszi eseményekkel kapcsolatos, az ügyészek munkáját érintő jelentést.
Közben az MSZP berkeiben is zajlik az élet. A párt vezetésének legnagyobb bánatára Gyurcsány Ferenc exminiszterelnök és expártelnök ellenzékben sem veszített semmit lendületéből: nyilatkozik, véleményez, kiemel, elítél, hangsúlyoz, mikor hogy. És mindig akad kamera, mikrofon, ami ezt a szereplést közvetíti. Persze, ha az újságírók rákérdeznek, hogy van-e ellentét Gyurcsány és a pártvezetés között, mindig mindenki leszögezi, hogy ugyan, á, dehogy. A hét elején például Molnár Csaba jelentette ki: a Gyurcsány által vezetett, az MSZP-n belül alakult Demokratikus Koalíció platform nem akar új pártot alapítani, hanem a szocialista párt erősítését, a Fidesszel szemben álló demokraták széles koalíciójának megteremtését kívánja elérni. Az ügyvezető alelnök mindezt annak kapcsán közölte, hogy a napilapokban megjelent egy dokumentum, amelyet Gyurcsánynak tulajdonítanak, s amely felveti annak lehetőségét, hogy a volt kormányfő új pártot akar alapítani. A Magyar Hírlap egyenesen arról számolt be: a dokumentum bizonyítja, hogy haditerv készül az MSZP szétszakítására. Gyurcsány is mindig kijelenti, hogy egyelőre nem alapít új pártot. De valószínű, hogy az MSZP-vezetést ez nem nyugtatja meg. Legalábbis erre utal Szanyi Tibornak, a szocialista párt elnökségi tagjának a blogbejegyzése. Szanyi kapitány megírta: Gyurcsány ideológiai bázisa gyökeresen eltér a szocialista pártétól, ezért jobb lenne, ha más pártban folytatná a politizálást. „Gyurcsány Ferenc törekvéseivel szinte maradéktalanul egyet fogok érteni, amennyiben ezeket egy másik pártban fejti ki”. Ennél egyszerűbben nem lehet ezt mondani. A helyzet ugyanis az, hogy Gyurcsány kormányfősége idején túl sok támogató, szimpatizáns vagy egyszerű alkalmi szavazó fordult el a párttól. Túl sok dolgot rontott el, és túl sok dolog romlott el ahhoz, hogy ezt rövid idő alatt el lehessen felejteni. Még akkor is, ha a választópolgár memóriája rendszerint igen kurta. A felejtést viszont nagymértékben gátolja, ha Gyurcsány menetrend szerinti pontossággal tűnik fel a médiában, mintegy emlékeztetve, hogy mi (azaz ki) vár arra, aki elfordul a jelenlegi hatalmi pártszövetségtől. Az exkormányfő személye, az általa megtestesített politika jó ízlésű emberek tömegei számára vállalhatatlan, s részben emiatt sem tudja visszaszerezni korábbi, elpártolt támogatóit a szocialista párt. Meg hát azért sem, mert még mindig béna kacsaként bukdácsol, és nem mutat fel semmivel szemben semmilyen alternatívát, de ez egy másik kérdés…
Nagy a hullámverés az LMP háza táján is. Ezt Scheiring Gábor parlamenti képviselő tette nyilvánvalóvá, amikor a napokban lemondott országos választmányi tagságáról. Az Index úgy tudja: Scheiring szerint a választmányban az utóbbi hónapokban megváltozott a légkör, s a tagság „konzervatív” és „baloldali” tömbre szakadt. A képviselő azt állítja: ez az elharapózó bandaháborúsdi az LMP végét fogja jelenteni. Úgy érzi, a testületben akarata ellenére baloldali skatulyába került, és a választmány egy része úgy viszonyult hozzá, mint „valaminek az egyik fő képviselőjéhez, akire gyanakvással kell tekinteni”. Mindez azt jelentheti: igazuk volt azoknak is, akik jobbra, és azoknak is, akik balra „tolták” az LMP-t. De azt is jelentheti: a legkisebb parlamenti párt éppen arculatát keresi, még mindig kiforratlan ideológiai alapjait próbálja meghatározni. Mi pedig érdeklődéssel figyelhetjük, milyen irányt vesz ez az útkeresés.
