Az új magyar kormány egyik sikertörténete mindaz, ami a nemzetpolitika terén történt az elmúlt bő fél év ideje alatt: törvény született az egyszerűsített állampolgárságról, a parlament bevezette a nemzeti összetartozás napját az iskolákba, ráadásul mindehhez az országgyűlési képviselők igen nagy hányadának támogatását sikerült megszerezni. Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának helyettes államtitkára a Magyar Szónak nyilatkozva értékelte az eltelt időszakot.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság legfontosabb feladata a koordináció. Szeretnénk, ha a nemzetpolitika szempontrendszere, a határon túliak képviselete az egész kormányzati munkában megjelenne. Terveink szerint, amikor a különböző döntések születnek, amikor a stratégiákat, koncepciókat dolgozzák ki a tárcák, akkor az illetékeseknek figyelembe kell majd venniük ezt a sajátos szempontrendszert is. Ezt kell nekünk koordinálni.
Az első következő munkanapon, január 3-án kezdi alkalmazni Magyarország az egyszerűsített honosítási eljárásra vonatkozó törvényt. Megjelennek majd az első kérelmezők a konzulátusokon, az anyakönyvvezetőknél. Nem lesz egyszerű feladat ennek a vállalásnak a lebonyolítása…
– Ez így igaz. A szemléletváltást jól mutatta, hogy még az új magyar kormány megalakulását megelőzően a parlament elfogadott két törvényt: az egyszerűsített honosítási eljárásra vonatkozót és a nemzeti összetartozás napjára vonatkozót. Mi mindig egységesnek tekintettük a magyar nemzetet, nyelvében, kulturálisan, történetileg, amely az egyszerűsített honosítási eljárásnak köszönhetően most már közjogilag is összetartozó lesz. Jogi hátteret adunk az érzelmi köteléknek.
Nagyon nagy feladat ez a magyar államigazgatásnak, hiszen sok kérelmező felé kell nyitnunk egyszerre. Mindez komoly szervezeti munkát igényelt; először is magyarországi hátteret kellett biztosítani ahhoz, hogy fogadni tudjuk és képesek legyünk feldolgozni azt a nagy mennyiségű kérelmet, amire számítunk. Ugyanakkor meg kellett teremteni azt a fogadó felületet is, amelynek egy része nem az ország, hanem a külképviseletek területén van. Az állampolgársági kérelem beadható a konzulátusokon, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál és minden egyes polgármesteri hivatalban.
Azzal azért Önök is tisztában vannak, hogy a hatalmas befektetett munka értékelése az egyének szemében egyetlen ügyintézőnek a nem igazán együttműködő magatartásán elbukhat…
– Így igaz. Éppen ez az a szemléletváltás, amit annyira hangsúlyozok: meg kell változtatnunk az emberek hozzáállását. Mindez sokszor nem is a törvényeken múlik, hanem az emberi viszonyokon, azon, hogy az ügyintéző tényleg emberként, empátiával viszonyuljon az előtte ülő, határon túli honfitársunkhoz. Remélem, olyanokat sikerült felvennünk erre a munkára, akikben ez a szellem megvan. Az ügyintézés gördülékenyebbé tétele érdekében képzéseket szerveztünk, de a lényeg az emberi hozzáállás lesz. Hiszem, hogy mindezzel nem lesz gond, viszont ha mégis adódnak problémák, akkor annak következményei is lesznek.
A vajdasági magyarokat aggasztja, hogy a Szerbiában kiállított, kétnyelvűnek nevezett anyakönyvi kivonatokat vajon elfogadják-e majd a magyar hatóságok?
– Igen, természetesen elfogadjuk a kétnyelvű anyakönyvi kivonatokat. A célunk az, hogy a jogszabályi kereteken túl, a gyakorlat is a lehető legkevesebb adminisztratív terhet rakja az emberek vállára. A kétnyelvű anyakönyvi kivonatok esetében azért azt fontos kiemelni, hogy ezekben nagyon gyakran a nevek átírása fonetikusan történik, azaz, ha a kérelmező a családi nevének „visszamagyarosítását” kéri, valamilyen okirattal ezt alá kell támasztania.
Várható a nemzetpolitikai támogatások átalakulása a jövőben?
– Az ügyek átvételekor az egyik nagy feladatunk volt a támogatáspolitika ellenőrzése. Megpróbáltuk átvilágítani azt a rendszert, ami eddig működött és elég rossz tapasztalatokat szereztünk: kaotikus volt az egész, sok volt a kettősség, nem volt egységes a támogatások kezelése, nem lehetett tudni, hogy egy-egy pályázó miért az egyik vagy a másik forrásból kap pénzt… Ennek az átláthatatlanságnak a rendbetétele az egyik legfontosabb célunk. A parlament előtt van a Bethlen Gábor Alapról szóló törvény. Ez nemcsak azt jelenti, hogy átalakul a Szülőföld Alap, hanem azt is, hogy a meglévő forrásokat (ez 2011-ben mintegy 13 milliárd forintot tesz ki) átadjuk a Bethlen Gábor Alapnak. Célunk egy egységes, átlátható, kiszámítható támogatáspolitika létrehozása, amely kiszámítható a jelentkezők és áttekinthető a kormányzat számára.
Melyek azok a területek, amelyek számíthatnak a jövőben támogatásra?
– Az oktatás mindenképpen prioritást élvez. Kiemelném a felsőoktatási támogatásokat és a szórványprogramokat. Szeretnénk elindítani egy szórványstratégiát, hiszen ez egy olyan terület, amelyre korábban nem fordítottak kellő figyelmet, pedig sürgős segítséget igénylő élethelyzeteket eredményezett. Korábban nem mérték fel, hogy mekkora a szórványosodás, ezért nem készültek programok sem a helyzet kezelésére. Meg kell oldani az iskoláztatást; az iskolabuszok, iskolaközpontok ügyét, bentlakást kell biztosítani a felsőbb osztályosok számára sok helyen, magyar központok, magyar házak működtetésének lehetőségét kell kidolgozni ott, ahol erre van szükség… Külön program kell a falvak számára, külön kell foglalkozni a nagyvárosi szórvánnyal, kapcsolatot kell teremteni a szórványközösségek között. Az oktatási-nevelési támogatást kiterjesztjük az óvodásokra is, mert hisszük: minél korábbi életkorban kell megszólítani a gyermekes szülőket, hiszen az első választás a legfontosabb. Ha magyar nyelvű óvodába megy a gyerek, később könnyebben dönt a magyar iskola mellett a szülő. Fontosak a kulturális programok is: szeretnénk támogatni azokat a szervezeteket, amelyek régóta dolgoznak a magyar civil élet fenntartásán. A pályázati típusú támogatásokat a lehető legnagyobb mértékben szeretnénk normatív jellegű, kiszámítható, tervezhető támogatásokká alakítani.
A határon túli magyarokat tömörítő pártok, szervezetek, egyesületek hogyan fogadták az újszerű nemzetpolitikai megközelítést?
– Hat év szünet után az idén ismét összeült a Magyar Állandó Értekezlet, amely nagyon jó hangulatú ülést tartott. Úgy érzem, az újraindulás, a közös munkának a megkezdése, az, hogy van lehetőség közös dolgaink megbeszélésére, az, hogy megpróbálunk közösen megoldásokat találni a felmerülő kérdésekre, nagyon jó fogadtatásra talált. Terveink szerint 2011 elején megkezdik munkájukat a Máért szakbizottságai, s remélem, hogy ezek a bizottságok olyan fórumokat teremtenek, ahol részletesen meg lehet majd beszélni a különböző problémákat.
