Az év végi, országos mentális hibernációt megelőző utolsó napokban a hét elején még felkavart némi indulatot az a megállapítás, amely a köztelevízió hétfő esti adásában hangzott el: nevezetesen, hogy tulajdonképpen belső ember szivárogtatta ki az őszödi beszédet 2006 szeptemberében. A Nemzetbiztonsági Hivatal több mint három éve próbál rájönni, hogy valójában kinek az érdeme annak az MSZP-s frakcióülésen elhangzott anyagnak a közzététele, amelynek Magyarország egy tüntetéssorozatot, egy tévészékház elleni támadást, a Kossuth tér táborhellyé minősítését, rendőri bénázást és rendőri brutalitást köszönhet. A hatóságok arra próbáltak rájönni, hogy ki volt a megrendelő és ki vette fel a beszédet. A kormányszóvivő azonban, aki a vizsgálati eredményeket ismertette, a konkrét személyekre vonatkozó kérdésekre nem válaszolt. Csak annyit mondott el, hogy „házon belül”, a szocialista frakció ülésén részt vevők közül került ki az a valaki, aki a felvételt készítette.
Amúgy a felvétel készítése nem volt jogellenes, mert nem használtak hozzá titkosszolgálati eszközöket, Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök sajátos hangvételű felszólalását a balatonőszödi kormányüdülő hangtechnikai rendszerével rögzítették. Ez a rész tehát rendben, tétel kipipálva. Az viszont rejtély marad, hogy ki adta át az anyagot a Magyar Rádiónak, amely aztán előbb a rádió honlapján, majd az egész országban borzolta a kedélyeket. Annyit sikerült kideríteni az események rekonstruálásakor, hogy a Fidesz már hónapokkal a közzétételt megelőzően megszerezte a felvételt, de azt semmi sem támasztja alá, hogy a legnagyobb ellenzéki párt lett volna a szivárogtató.
Sebaj, legalább bejglisütés közben lehetett mélázni ismét egy kicsit a közelmúlt történésein, fel lehetett eleveníteni a nagyszabású összeesküvés-elméleteket, s lehetett mosolyogni a betelefonálós műsorok főszereplői szelektív memóriájának sajátos „termékein”. A vox populi „szócsövei” ezt a vizsgálati anyagot jól összekötötték az ünnepek előtt még gyorsan közzétett közvélemény-kutatási eredményekkel, így aztán alkalom volt az egész arra, hogy a baloldali médiumok egy kicsit megrezegtessék azt az elképzelést, hogy talán mégiscsak az MSZP élvonalából került ki az „elkúrtuk-saga”. A Szonda Ipsos politikus-népszerűségi felmérésének eredményei szerint Sólyom László köztársasági elnök áll az első, Orbán Viktor Fidesz-elnök a második, Szili Katalin, az MSZP belső ellenzékének vezetője pedig a harmadik helyen.
Szili újabb kori magánakciói nagyon ellenszenvesek a kőkemény MSZP-fanok számára, így ha némileg erőltetetten is, de megpróbálják az őszödi szivárgást és a lemondott házelnököt azonos kontextusba helyezni. Nem mintha ezzel át lehetne értékelni akár az ominózus beszédet, akár az általa kiváltott eseményeket, de legalább egy kicsit rá lehet dolgozni a képletes bronz értékének csökkentésére.
Érdekesebb viszont párhuzamba állítani a Medián és a Századvég-Forsense eredményeit. Ugyanis míg az előbbi szerint csökkent, utóbbi szerint nőtt a Fidesz előnye az MSZP-hez viszonyítva. A Medián azt állítja: trendszerűen csökken a Fidesz támogatottsága; a pártot elhagyó szavazók eddig csak a bizonytalanok táborát gyarapították, decemberben azonban már a szocialisták is erősödtek. A teljes népesség körében a Fidesz szavazótábora négy hónapja folyamatosan csökken, szeptemberben még 46 százalékos volt, decemberben már csak 40. A szocialisták támogatottsága e szerint a felmérés szerint 16 százalékos. A Századvég és a Forsense kutatása viszont azt mutatja: a Fidesz a teljes lakosság körében 31 százalékos támogatottsággal rendelkezik, az MSZP pedig 9 százalékon áll, s a Fidesz számára ez 5 százalékos növekedést jelent. A számok közötti eltérés bőven meghaladja a hibahatárt, de ez, úgy tűnik, senkit sem zavar.
Nem úgy, mint az a plüssmajom, melyet Nyakó István, az MSZP szóvivője kapott egy ismeretlen feladótól. A jobb sorsra érdemes, feltehetően aranyos játékszerre a küldő egy élestöltényt erősített, feladóként pedig az Önkormányzatok Szövetségét tüntette fel. Az életveszélyes fenyegetésnek minősülő küldemény ügyében rendőrség fog nyomozni. A választási kampány durvulásával valószínűleg egyre több ilyen eset lesz a politikai pálya minden oldalán. Az meg már a pszichológusok, szociológusok dolga lesz kivizsgálni, hogy mégis milyen indíttatástól vezérelve látnak neki embernek látszó egyedek, hogy ilyen akciók megtervezésével, kivitelezésével, az esetleges következmények felvállalásával múlassák sokkal hasznosabban felhasználható, feltételezhetően értékes idejüket.
Mi is ennyiben hagyjuk a dolgot, inkább készülünk az óév búcsúztatására. Abban legalább van valami fantázia.
