Három nap alatt három furcsa ítélet született Romániában, amelyek továbbra is megakadályozzák a ködoszlást az 1989-es rendszerváltás homálya körül. A volt kommunista diktátor, Nicolae Ceauşescu külföldi bankoknál nyitott számláinak és elhelyezett vagyonának felkutatásával megbízott parlamenti kivizsgáló csoport meglepő következtetésre jutott: Nicolae Ceauşescu jó hazafi, becsületes kommunista volt, akinek eszébe sem jutott kapitalista bankokba menekíteni pénzét.
A másik két ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hozta.
Felmentette a társadalmi közrend ellen elkövetett bűncselekmény és gyilkosság vádja alól Ion Iliescu volt államelnököt. Megállapította, hogy a rendszerváltás utáni hónapokban történt bányászjárásokért Iliescu nem felelős. A vádat azoknak a tévéfelvételeknek az alapján fogalmazták meg, amelyeken az államfői tisztséget betöltő Ion Iliescu a munkásosztály progresszív erőit hadba szólította az általa legionáriusoknak nevezett bukaresti tüntetők ellen, akik a kommunista Iliescu és társai azonnali távozását követelték a hatalomból. Ion Iliescu beszéde után a zsílvölgyi szénbányászok százával érkeztek Bukarestbe, ahol szétverték a politikai pártok székházát és súlyosan bántalmazták az értelmiségieknek tartott farmernadrágosokat és szakállasokat. A bányászjárásoknak több halottjuk is volt. Az első bányászjárás végén Ion Iliescu úgy nyilatkozott, hogy a csákányosok virágültetni jöttek a fővárosba és önkéntes munkájukat megköszönte.
A harmadik ítélet látszólag igazságot szolgáltat 19 év után. A Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta az alapfokú ítéletet két tábornok, a volt belügyminiszter Mihai Chiţac és a volt védelmi miniszter, Victor Atanasiu Stănculescu ügyében. A két tisztet azzal vádolták, hogy 1989. december 17-én Temesváron tűzparancsot adtak a forradalom vérbefojtására, a hadsereg pedig a tüntető tömeg közé lőtt. Ha Mihai Chiţac esetében nincsenek mentő körülmények – noha perdöntő bizonyítékok sem kerültek elő –, Victor Atanasie Stănculescu kulcsfigurája volt a romániai rendszerváltásnak. Látszólag elmenekítette a Központi Pártbizottság épületéből a Ceauşescu családot, valójában azonban nyomon követte, letartóztatta és a kivégző osztag elé állíttatta.
Szerdai őrizetbe vételekor Stănculescu kijelentette, lehetősége lett volna a kezébe kaparintott hatalmat megőrizni, azonban átadta azoknak, akik – mára kiderült – nem érdemelték meg, mert Romániát a megosztottság és a viszály útjára vezették. Noha nem nevezte meg, egyértelműen Ion Iliescura utalt.
A bíróság azt a látszatot kívánja kelteni, hogy a forradalomban elkövetett atrocitásokért két 80 év fölötti tábornok a felelős, és senki más. Ennyi az igazság, nem több.
Az ítéletek közt kapcsolatot teremtve viszont sokan furcsállják, valójában itt tartunk: a becsületes diktátor hatalmának megdöntőjét börtönbe vetik...
