Felhőtlennek tűnik a viszony a román és a magyar állami hatóságok közt. Szegeden a szimbolikus együtt gondolkodásra nyújtott alkalmat a két kormány menetrendszerű találkozója, noha éppen a szimbolikus kérdésekben nem értenek egyet a román és a (magyarországi és az erdélyi) magyar politikusok. Szerencsére nem ezeknek a – valójában történészekre tartozó – kérdéseknek a megvitatásával telik el vagy ér hirtelen véget az együttes kormányülés. A közember számára nehezen érthető, bonyolult, nem a múlthoz, hanem a jövőhöz kapcsolódó gazdasági, fejlesztési tervekben kifejezetten eredményes az együttműködés a két kormány között.
Két nappal később Sólyom László magyar köztársasági elnök Csíkszeredában Traian Băsescu román államfővel együtt emlékezett meg az 1956-os forradalom magyarországi és romániai hőseiről, áldozatairól.
A Gloria Victis emlékműnél tartott megemlékezésen a magyar államfő felidézte: a forradalom idején mindennél hatalmasabb volt a visszanyert méltóság öröme, az emberek magukra találása egybeesett a nemzet magára találásával, a nemzeti egység bizonyosságát érezte mindenki. A forradalom romániai eseményeit Sólyom László felidézte román kollégája számára is: a magyarok és magyarul értők a Kossuth rádióból azonnal és részletesen értesültek az eseményekről, szinte egy időben jelentek meg forradalmat támogató, az önkényt elítélő röplapok a magyar tannyelvű Bolyai és a román Babeş Tudományegyetemen, Bukarestben, Craiován és Brassóban is szervezkedtek a fiatalok.
Brassóban a 4-es számú vegyes líceum diákjai és unitárius értelmiségiek hozták létre az Erdélyi Magyar Ifjak Szervezetét, amelynek célja a forradalmi eszme továbbéltetése és a magyarságtudat erősítése volt a Székelyföldön. Az EMISZ – emlékszik vissza titkára, Lay Imre – összegezte az erdélyi magyarság problémáit és azt a Nyugat és a nemzetközi fórumok tudomására kívánta hozni. Amikor 1958-ban betöltötték 18. évüket, az EMISZ-tagokat letartóztatták és 10-től 25 évig terjedő börtönre ítélték.
Csíkszeredában Sólyom László utalt az 1956-ban az egykori szovjet blokkban, így Romániában is megnyilvánuló szolidaritásra. „Ismét jó érzéssel tölt el a kölcsönösség és szolidaritás mai megnyilvánulása, Băsescu elnök úr részvétele nemzeti ünnepünkön” – hangsúlyozta a magyar köztársasági elnök. Külön beszélt az elnök a magyarországi ’56-osokkal szolidaritást vállaló romániai magyarok és románok elleni megtorlásokról. Romániában 1956-tól 1965-ig tartottak a koncepciós perek. A magyar elnök hivatkozott a Romania Libera című napilap 2006. december 22-i számának mellékletére, amely 1460 elítélt nevét tette közzé, köztük 94 románét. (Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész, aki maga is ’56-os elítélt, úgy véli, mintegy 15000 embert ítéltek el Romániában ’56 ürügyén.) Sólyom László felidézte tavaly februári hivatalos romániai látogatását, amelynek során találkozott az egykori ötvenhatos elítéltekkel Bukarestben és Kolozsvárott. Hozzáfűzte: már akkor kérte Traian Băsescut, hogy a román állam rehabilitálja és kárpótolja az ötvenhatos forradalommal kapcsolatban elítélteket. „Most megismételtem kérésemet, és örömmel hallottam az elnök úrtól, hogy ez a folyamat elindult” – mondta. A magyar nemzet mint kulturális nemzet egységet alkot, ez pedig nem áll ellentétben azzal, hogy a magyar nemzet különböző politikai nemzetekbe integrálódva él, különböző államok lojális állampolgára – hangsúlyozta Sólyom László. „Örülök, hogy Băsescu elnök úr velünk együtt ünnepli a magyar forradalom napját. Ez azt jelenti, Románia államfője megérti, milyen érték a román állam számára a magyar nemzet itt élő részeinek megmaradása és fejlődése.”
Traian Băsescu válaszában hangsúlyozta: a románok és a magyarok egy virágzó Európában képzelik el jövőjüket, és ezt kell szem előtt tartaniuk, hogy begyógyíthassák a múlt sebeit, ez viszont bölcsességet, jóindulatot és odafigyelést igényel. A román elnök kijelentette: azzal, hogy részt vesz az 1956-os csíkszeredai megemlékezésen, elsősorban a romániai magyarok, másodsorban pedig a 1956-os forradalom iránti tiszteletét akarta kifejezni.
Leszögezte: hisz az egyéni szabadságjogokban. Rámutatott: a többségieknek és kisebbségieknek egyaránt joguk van arra, hogy megőrizzék nemzeti azonosságukat, kultúrájukat és annak a nemzetnek a szellemiségét, amelyhez kötődnek. A szabadságjogok nevében pedig minden közösségnek – függetlenül nemzetiségétől – joga van arra, hogy saját sorsáról maga döntsön. Hozzátette: egyforma mértékű szabadságra és autonómiára van szüksége Románia valamennyi helyi közösségének, arra, hogy helyi szinten dönthessenek az ott élőket érintő ügyekben.
A kollektív jogok és a székelyföldi autonómia kérdésében tehát az álláspontok nem közeledtek, de a párbeszéd folytatódik.
