Túl vagyunk már a romániai választási kampány kétharmadán, és eddig még a szélsőséges nacionalisták sem játszották ki a magyar kártyát. Minden bizonnyal azért, mert az ma nem nyerő.
Az erdélyi magyar politikusok részvétele a kormányzásban a változatlannak tűnő felszín alatt valójában változásokat hozott a román nemzeti tudatban. A kisebbségi kérdés ma már nem csupán a magyar–román párbeszéd, hanem román–román vita tárgya is. Sőt a román demokrácia és jogállamiság központi kérdése.
Az erdélyi magyarok törekvéseinek jelentős részét a román politikai elit is a nyugati társadalommodellel összhangban lévőnek tekinti.
Legnagyobb visszautasítással ma az autonómiatörekvéseket fogadja a román államhatalom és a közvélemény. Ám már lehet beszélni róla. Ez pedig a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, a fideszes Németh Zsolt szerint is jelentős előrelépésnek számít. (Ellentétben a szlovákiai történésekkel.) A román államhatalom még nem értette meg, hogy a magyarság autonómiájának létrehozása közös érdek, de fontos, hogy azt már megértette: az autonómia igényének jogát, ennek kimondása jogát biztosítani nem más, mint a demokrácia, az európaiság kritériuma – vélte Németh Zsolt, aki Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának ötödik évfordulóján beszélt a romániai és a szlovákiai helyzet különbözőségéről.
Ahol pedig teljesül e két kritérium: az európaiság és demokrácia, ott a kisebbségnek már nem követelése van, hanem ajánlata a többségnek. Az erdélyi magyarság ajánlata a román államhatalom számára: az autonómiaformák alkalmazása, amely – európai példák sokasága bizonyítja – jó eszköze a többség és kisebbség békés együttélésének. Ennek az interkulturális modellnek a megvalósításához szükség van azonban a hasznos kompromisszumokra, a román társadalom – kisebbség és többség – tudatállapotának megváltoztatására, az állampolgári értékek rendszerének a kialakítására, a párbeszédre, a politikai dialógusra, amelynek legmegfelelőbb és leghatékonyabb színtere a törvényhozás.
Németh Zsolt szerint ahhoz, hogy a román partnerekkel a párbeszéd sikeres legyen, a magyar oldalon megegyezésre, egységre van szükség.
A dialógus végső sikere végül is azon múlik, hogy az erdélyi magyaroknak lesz-e politikai képviseletük a választások nyomán Bukarestben.
Sőt az autonómiáról szóló vita kimenetelén túl az erőteljes képviselet meg tudja akadályozni, hogy a Szlovákiához képest „bezzegországban”, Romániában a történelem kereke lendkerékként visszalendüljön, a nem létező magyar veszélyre hivatkozva csorbuljanak a kisebbségi jogok.
