Az új év első munkahete a káosz jegyében kezdődött. És így is folytatódott. Legalábbis azon budapestiek számára, akik tömegközlekedési eszközökkel szerettek volna eljutni valahonnan valahová.
Nem, ezúttal nem a télen teljességgel szokatlannak tűnő hideg és havazás bénította a fővárost: a BKV autóbusz-vezetőket tömörítő szakszervezetei döntöttek úgy, hogy a jövőben nagyon pontosan betartják az előírásokat, amelyek szabályozzák, hogy milyen állapotban kell lennie annak a járműnek, amely forgalomba kerül. Így aztán a buszok durván egyharmada a garázsban, az utazóközönség meg a megállókban maradt.
Hétfőn reggel az emberek zöme még azt hitte, hogy megint a hideg okozza a zűrzavart. Aztán gyorsan kiderült, hogy nem erről van szó: december utolsó napján lejárt ugyanis annak a kollektív szerződésnek az érvényessége, amely alapján a BKV alkalmazottai dolgoztak, az új kontraktusról pedig még tárgyalnak. A cégvezetés a vállalat rossz anyagi helyzetére hivatkozva csökkentene bizonyos kiegészítő juttatásokat (a magánnyugdíj-pénztári céges hozzájárulást 3-ról 1 százalékra, az étkezési utalványokat, a decemberi extrapénzt pedig megvonná), ami az érdekvédők szerint megengedhetetlen. Ezért tárgyalnak. Folyamatosan. És a tárgyalás közben betartanak. Szabályokat. A kollektív szerződés értelmében eddig 20 perc állt egy-egy buszvezető rendelkezésére, hogy átvegye a járművet a garázsban műszakkezdés előtt. Ha valami baj volt, azt ennyi idő alatt pofoztatta helyre, a kisebb hiányosságok felett meg szemet hunyt. Így aztán nem volt ritka, hogy repedt visszapillantóval, néhány hiányzó utastéri lámpával, netalán fűtés nélkül rótta a járgány a fővárosi utcákat. Az utasok morogtak, a hosszabb utakon vacogtak, de azért eljutott mindenki oda, ahová tartott. Most nincs kollektív szerződés, nincs buszátvételi határidő, a sofőrök egy 65 tételből álló listával orrvérzésig vizsgálgatják a buszokat, és ha egy szakadt üléshuzatot látnak, máris kérik a cserejárművet. Ami újabb átvizsgálást jelent, újabb 65 tételt. Az eredmény pedig az, hogy a 6-7 perces követési idő 60-90 percre emelkedik, egyes járatok el sem indulnak, az utasok a megállókban fagynak és anyáznak.
A helyzet akkor válik igazán izgalmassá, amikor a szerencsétlen iskolába vagy munkába igyekvő alternatív járat után néz, és például metróra száll. Ami leáll, mert valaki a sínekre ugrik. A helyszínelés ideje alatt pótlóbuszok szállítják az utasokat, állítja a hangosbemondó. Aki nem tud arról, hogy pótlóbuszok nincsenek. Senki nem szállít senkit sehova a mínusz 7 fokban.
A BKV menedzsmentje kétségbeesetten kapálódzik; azonnali vizsgálatot rendelt el, és közben magyarázkodott. A cégvezetés közleménye szerint az egyik buszgarázsban folytatott vizsgálat során bebizonyosodott, hogy például míg korábban a reggeli meghibásodások száma napi 8–10 volt, hétfőn 172 hibát észleltek. A korábbi napi átlagos meghibásodások között általában két elektromos hiba fordult elő, melyek száma hétfőn 66-ra ugrott. A szakszervezetisek a vállukat vonogatják, mondván, hogy ők ugyan nem tehetnek semmiről, életveszélyessé vált üléshuzattal ugyan nem szállítanak utasokat. A szakszervezeti sztrájkbizottság vezetője szerint ha a menedzsmentnek az új kollektív szerződés csak annyit ér meg, hogy a dolgozóktól elvonnak 16ezer forintnyi jövedelmet, akkor a munkavállalók sem kívánnak pluszterheket magukra venni. És azt az újságírói felvetést, hogy a hirtelen jött szabálybetartási hévet akár passzív ellenállásnak is lehet nevezni, nem utasította el.
A káosz azóta sem rendeződött. A cégvezetés szuperkontroll-csoportokat állított fel, melyek ellenőrzik az ellenőrzést. A szakszervezetek meg még szuperebb ellenőrző bizottságokat, amelyek az előbbi kontrollcsoportot ellenőrzik. Azt vizslatják, hogy hiba-e az, amit hibának minősítenek.
Így aztán most mindenki betart. A buszvezetők a szabályokat, a menedzsment a munkáltatói jogkörök gyakorlását biztosító előírásokat. Közben meg ők együtt az utasoknak. Jó alaposan. Miközben, úgy tűnik, senkit nem érdekel, hogy ebből jól kijönni nem lehet. Az embereknek már így is tele a hócipőjük a méregdrága BKV-val, amely megengedi magának, hogy horribilis adósságai mellett százmilliós végkielégítéseket adjon egyes vezetőknek, akik nem is távoznak a vállalattól, vagy amelyik kénytelen bevallani, hogy egy hidegebb téli hajnal üzemképtelenné teszi járműparkja nagyobbik részét. Most pedig mindenki kénytelen azon morfondírozni, hogy ha a szabályok betartása ekkora kimaradásokat okoz, akkor vajh milyen állapotú járművekkel utaztak idáig. Vagy milyenekkel fognak, ha szignó kerül arra a bizonyos kollektív szerződésre, és egy csapásra helyreáll a forgalmi rend. Mert vagy nagyon nincsenek rendben azok a buszok, és akkor nagy a baj, vagy a szakszervezetek játszanak alattomosan, és akkor nagy a baj. Lehet választani. Legalábbis keddig, amikorra általános sztrájkot hirdettek a buszosok.
