Lehet, hogy a világ más tájain is így van, de Magyarországon biztosan: a politikai színtér figurái december 20-án, akár egy mozifilm kockája, kimerevednek egyetlen lenyűgöző, kaotikus pillanatképbe, hogy aztán az új év első igazi munkanapján, mintha a gépész újraindította volna a vetítőt, mindenki ugyanazt a mozdulatsort folytassa, amelyet a kényszerszünet hatására félbehagyott. A szokásokon az sem változtatott semmit, hogy az idei választási év; épp csak annyiban módosult a helyzet, hogy az újraindítást követően az események nem fokozatosan, néhány kötelező udvariassági kör megtétele után pörögtek fel, hanem azonnal a lecsóba csapott mindenki.
Így történhetett meg, hogy az esztendőt sikerült a lehető legbutábban kezdeni, egy, akár „az év legröhejesebb botránya” címre is esedékes történettel. Jó, igaz, hogy az előzmények az óév utolsó napjaiig visszanyúlnak, de azért az igazán édes nyilatkozatok már a pezsgőmámor elszállta után következtek. Történt ugyanis, hogy a kormány kiírt egy közbeszerzési eljárást a kormányzati szervek egységes tankolására. A tendert az OMV nyerte, mert literenként 2-3 forinttal olcsóbban kínálta az üzemanyagot a versenytársaknál, így 100-150 millió forintos spórolást tesz lehetővé az állam számára, ezért a kormány már meg is kötötte a szerződést 2010. december végéig 50 millió liter üzemanyagkeretre. Ezt Szollár Domokos kormányszóvivő jelentette be december 30-án. A fideszes Kontrát Károly január 2-i közleménye már arról szól: kormány jogszabálysértő és a nemzeti érdekeket semmibe vevő módon döntött arról, hogy január 1-jétől a rendőrség és a titkosszolgálatok az OMV-kutaknál fognak tankolni. Merthogy a döntésnél figyelmen kívül hagyták azt a jogszabályt, hogy ezek a szervezetek csak nemzetbiztonsági védelem alatt álló szolgáltatónál vásárolhatnak üzemanyagot.
Csatt. Kontrát valószínűleg nem tévedett, amikor létező jogszabályra hivatkozott. Erre utal az is, hogy a kormány hamagyorsan visszavonta az említett szervektől az amúgy már kiosztott, a tankolásra jogosító OMV-kártyákat. Szollár ezt úgy magyarázta: azok az intézmények, amelyek nemzetbiztonsági szempontból érzékenyek, stratégiailag pedig kiemelten fontosak – 29 ilyet azonosított a kormányzat –, továbbra is a Molnál tankolnak, ugyanis a Mol az egyedüli üzemanyag-szolgáltató Magyarországon, amely nemzetbiztonsági védelem alatt áll. Ezért a köztársasági őrezred, a rendőrség, a tűzoltóság, a mentők gépkocsijainak tankolása nemzetbiztonságilag érzékeny, mindenki úgy tankol, ahogy eddig, a Molnál.
Az új igazságügyi miniszter nem volt ilyen szofisztikált, amikor a köztévé tegnapi műsorában már azt mondta: senki sem gondolta, hogy nem a Mol nyer. Na, így tendereztessen bárki Magyarországon: kiírjuk a versenypályázatot, mert erre kötelez a törvény, de tulajdonképpen csak egy meghatározott pályázó nyerhet(ne), mert erre kötelez a törvény. Hogy miért jó egy országnak, ha saját törvényeivel köti gúzsba saját kezét? Olyannyira, hogy az OMV most már vígan perelheti is a kormányt, amiért a potenciális felhasználók igen nagy hányadát kivonta az ellátási körből, azaz egyoldalúan módosította a szerződési feltételeket.
S noha a választási kampányba még nem fogott bele a legnagyobb ellenzéki párt, azért nagyjából minden nap megereszt egy-egy ígéretet. Orbán Viktor Fidesz-elnök kedden a Magyar Olimpiai Bizottsággal egyeztetett, és kijelentette: a költségvetés 1 százalékát kellene sportra költeni. Ami éppen ötször több, mint a mostani összeg. Azt is megígérte, hogy a Formula–1-es magyar futamra fordított, korábban épp a MOB-tól átirányított egymilliárd forintot visszakapja az olimpiai bizottság. Kíváncsi vagyok, ugyan mit szól majd ehhez a „száguldó cirkusz” menedzsmentje, ha ennek eljön az ideje, de sokkal jobban érdekel, hogyan reagál majd a nép, az istenadta a vagyonadóval kapcsolatos kabaréjelenetre. Mert, ugye, az idei évtől kezdődően vagyonadót kell fizetni mindenkinek, akire vonatkoznak a hatályos jogszabályok. Amelyek eltörlését ígéri a Fidesz kormányra kerülése után. Csakhogy a vagyonadó egy részét még a kormányváltás előtt kell megfizetni, különben jön az APEH, és büntet. És annak, akinek tízezreket kell perkálnia, kevéssé számít, hogy a törvénymódosítás után majd visszakapja a pénzét, kamatostul, ahogyan a Fidesz ígéri. Jogbizonytalanságnak hívják az ilyesmit hivatalos nyelven, szívatásnak kevésbé hivatalosan.
A Jobbik bevallottan kampányol. A párt bejelentette: a választásokon közismert, párton kívüli személyeket is indít majd. Az első közismert pártonkívülit csütörtökön mutatták be Pörzse Sándor, a Magyar Gárda egyik alapítója személyében, aki a főváros I. kerületében mérettetheti meg magát. Az Echo tévé egykori műsorvezetője nem mezei jelölt lesz, hanem a kampány egyik fő arca, állítja Vona Gábor pártelnök, akit, úgy tűnik, nem zavar, hogy a „főarc” alig két hónapja egy vendéglőben felpofozta a Pest megyei Szigetmonostor alpolgármesterét. Egy a gárdistákról szóló megjegyzés miatt, amit amúgy nem is az alpolgármester tett. Pörzse amúgy „éttermi szóváltás”-nak, és nem verekedésnek minősíti az esetet.
És bizony kampányhangulat uralkodik a „kicsiknél”, az MDF-nél és az SZDSZ-nél is. A Magyar Nemzet tegnap arról számolt be: a két párt egyezkedik, az SZDSZ mögötti pénzügyi körök hajlandók volnának finanszírozni az MDF kampányát, valamint támogatnák Bokros Lajos miniszterelnök-jelöltségét, cserébe azt kérik, hogy Fodor Gábor legyen az MDF budapesti listavezetője. Az Index.hu SZDSZ-es hírforrásai szerint a hír ebben a formában kacsa, bár valóban előrehaladott tárgyalásokat folytatnak az MDF-fel. A portál úgy tudja: az MDF budapesti listáját valóban olyan politikus vezetheti, akit az SZDSZ javasol, de bizonyosan nem Fodor. Nem lehet irigyelni azokat, akiknek a dolguk lesz összefésülni a két párt elképzeléseit a világról, gazdaságról, társadalmi jelenségekről. Főleg abban a képlékeny állapotban, amelyben mindkét formáció éppen leledzik.
De mindig akadnak emberek, akik szeretik a kihívásokat.
