A metrókocsikban csak elvétve akadt utas
„Láttam egy villamost a Nagykörúton!” – ez a mondat a beavatottak számára azt jelentette tegnap Budapesten, hogy türelem járművet terem, érdemes várakozni, fagyoskodni, tolongani, jönni fog a Combino. Hogy a mondat elhangzásának pillanatában, a reggeli csúcsforgalomban a Blaha Lujza térnél legalább négy (!) villamost kellett volna látni idézett szemtanúnknak, azt bizonyítja: a város legforgalmasabb járatán is éreztette hatását a kedden 0 órakor megkezdett sztrájk.
Merthogy immár hivatalos, igazi, meghirdetett munkabeszüntetés van érvényben a BKV-nál. Míg a múlt héten afféle munkalassítási akciók nehezítették a (busszal) közlekedni vágyók életét, addig tegnap hajnaltól kezdődően határozatlan ideig sztrájkol a járművezetők jelentős hányada. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a tömegközlekedési vállalat 25 szakszervezete közül 14 sztrájkol; azaz mintegy 5 700 fő nem dolgozik a 12 ezer munkavállaló közül. A tiltakozáshoz minden ágazatból legalább egy szakszervezet csatlakozott, így a közlekedés teljesen kiszámíthatatlanná vált.
Az utóbbi néhány évben a magyar főváros lakói hozzászoktak a közösségi közlekedés ideig-óráig tartó szüneteltetéséhez. Az iskolák igazolják a késést, hiányzást sztrájk idején, sokan szabadnapot vesznek ki, aki meg teheti, autóba ül. Nagyjából ez volt a helyzet tegnap is: a reggeli csúcsforgalom idején szinte hosszú sorok alakultak ki a körutakon, sugárutakon. A BKV a média révén szólított fel mindenkit, hogy indulás előtt tájékozódjon, mely járatok üzemelnek. Aki bedőlt ennek a felszólításnak, ugrálhatott féllábon 10-15 percig telefonnal a kezében, hogy elérje a telefonközpontosokat, vagy keresgélhetett a vállalat honlapján, amely naprakésznek nem igazán volt mondható. A kora reggeli órákban fürtökben lógtak az emberek a megállókban, remélvén, hogy épp a várt vonalon közlekedik valami jó kis alvállalkozó által működtetett jármű. Akadt, akinek szerencséje volt, s alig 20-25 perc után valóban érkezett egy-egy busz, mások 45 percet is vártak az egyébként 2-3 percenként közlekedő 4-6-os villamosra. Voltak, akiknek az autósok álltak meg, s olyanok is akadtak, akik az Index internetes portál által bérelt busszal jutottak el úti céljukhoz. (Ez a menetrend nélküli, be nem jelentett, az integető utazni vágyóknak megálló „Kóbor Grimbusz” volt a nap fénypontja: a szerkesztőség egyik legmókásabb ötlete sokak életét könnyítette meg kedden.)
Délelőtt tíz körül nagyjából egyértelművé vált: menetrend szerint közlekedik a metró, többnyire rendszeres a troliforgalom, felettébb rapszodikus a villamosközlekedés (egyes járatok nem indultak, mások rövidített útvonalon jártak, egy harmadik kategória meg menetrend szerint közlekedett) a buszok meg… Hát a buszok közül is volt, amelyik járt, és volt, amelyik nem. Hétköznaponként a BKV több mint 150 vonalon indít buszokat, amelyeknek tegnap reggel kevesebb mint öt százaléka közlekedett.
Azonban ha jött is a busz, teljes lutri volt felszállni rá: a járműveket nyilvánvalóan nem a BKV emberei vezették, aminek az volt az eredménye, hogy a szokásos útvonalakat vagy ismerte a sofőr, vagy nem. S ha nem, hát megesett, hogy 4-5 megállót is elkerült, kihagyott, vagy az utasoktól kérdezte, hogy éppen merre kellene menni.
A taxisok kaszáltak: hétfőn este már nem lehetett előrendelést leadni a társaságok zöménél. De ha valaki kitartó volt, s nem tette le a kagylót, hanem akár 20 percig is hajlandó volt hallgatni a központosok hívásvárakoztató kupléit, tegnap reggel is taxiba ülhetett. És a gyakorlott, budapesti dugókban edzett sofőröknek hála, a menekülő útvonalakon akár egészen gyorsan munkahelyre/iskolába érhetett.
Aki azonban tehette, tegnap otthon maradt: a már említett menetrend szerint közlekedő metrókocsikban csak elvétve akadt utas, s hasonló volt a helyzet a közlekedő buszokon, villamosokon is. Az egyébként hatalmas forgalmat bonyolító Határ úti metró- és buszállomáson alig lézengett néhány ember, a kis üzletek zöme ki sem nyitott, s szinte kísértetiesen kongott az ürességtől néhány üzletközpont is. A tanítást a félévzárás előtti héten csak három iskolában függesztették fel. A közintézmények valahogy megoldották az alkalmazottak munkába jutását. Akinek nem sikerült eljutni a munkahelyére, pótolni lesz kénytelen a munkanapot.
A gondok azonban akkor lesznek igazán nagyok, ha ez a sztrájk valóban elhúzódik. Mert egy-két napig az emberek megoldják valahogy, hogy alternatív módon közlekedjenek, vagy egyszerűen ki se mozduljanak otthonról. Egy határozatlan idejű munkabeszüntetés azonban, amennyiben valóra válik, valóban megbéníthatja Budapestet. Egy-két napig az ember hajlamos arra is, hogy belássa: van az úgy, hogy dolgozók sztrájkolnak, s olyankor illik szolidárisnak lenni. De ha ez a szolidaritási kényszer túl sokáig tart, gyorsan elpárolog az esetlegesen létező jóindulat. S marad az indulat…
