A Jobbik zászlóján a teljes számonkérés, a radikális változás – mondotta volt Vona Gábor, a párt miniszterelnök-jelöltje a minap Budapesten, a Jobbik kampánynyitó rendezvényén. És milyen jól hangzik ez! Mint ahogyan az is, hogy a párt kormányra kerülésének esetére zéró toleranciát hirdet a jogalkotásban és jogalkalmazásban. Már csak annak kellene utánajárni, hogy ez a teljes számonkérés, ez a zéró tolerancia mindenki másra vonatkozik, vagy egyszerűen csak mindenkire. Merthogy ugyanez a párt, amely ekkora vehemenciával hirdeti az elszámoltatást, egészen egyszerűen elfelejtett elszámolni.
Hat év nem volt elég, hogy eleget tegyen törvényes kötelezettségének, hat év alatt nem talált egyetlen árva könyvelőt széles e hazában, aki megcsinálta volna az éves pénzügyi mérlegét. A dolog már a Legfőbb Ügyészség figyelmét is felkeltette, a Jobbik ugyanis megalakulása, 2003 óta nem készítette el kötelező pénzügyi beszámolóit, noha minden pártot törvény kötelez arra, hogy ezt évente megtegye. Ha már a törvények ismerete hiányos, legalább a figyelmeztetésnek lehetett volna foganatja: az Állami Számvevőszék ugyanis már tavaly őszi jelentésében felszólította Vonát, hogy elnökként intézkedjék a könyvvezetési hibák kijavítására a „teljesség és a valódiság elvének érvényesülése érdekében”.
Pedig olyan jó lenne látni azt a mérleget! Olyan jó lenne tudni, kik a Jobbik támogatói, mennyit költött a párt reklámkampányokra, a tavalyi EP-választásra…
Hogy a dolog égetőnek bizonyult, abból is látszik: csütörtökön legalább a párt honlapján olvashatóvá vált az éves beszámoló. Eszerint a Jobbik 2004 és 2008 között évente 655ezer és 3,2millió forint közötti összegből gazdálkodott, a bevétel 90 százalékát, mintegy 9millió forintot magánszemélyek adományából kapta, költségvetése nagy részét működési kiadásokra költötte, politikai tevékenységére pedig egymillió forintot fordított az említett öt évben. Aha. Egyetlen komolyabb plakátkampány is többe kerül, mint egy milla, akármelyik reklámszakember megmondhatja…
Ha valaki elszámoltatást helyez kilátásba, a minimum, amit el lehet várni tőle, hogy előbb elszámoljon. Ha a tiszta kezek politikáját hirdeti, az a legkevesebb, hogy kezet mosson. Legalább időnként.
Mint ahogyan időnként elővehetné egyik-másik illetékes is a jobbik eszét és használhatná arra, amire való. Gondolkodásra. Megtehetné ezt például Hartner Rudolf, a Kaposvári Városgondnokság vezetője is. Nevezett emberünkről sokat nem tudunk, csak annyit, hogy híján van az elemi ítélőképességnek is. Mi mással magyarázható ugyanis, hogy dicséretben részesítette azt a parkolóőrt, aki büntetőcédulát tett az önkéntes tűzoltók járműveire, miközben a lánglovagok éppen egy égő irodaházban rekedtek mentésével voltak elfoglalva? Kaposvárott szerdán délelőtt gyulladt ki egy épület, amelyben a tűz keletkezésekor több mint másfél száz ember tartózkodott. A rendőrség az oltás és mentés idejére lezárta a környéket. A lezárt területre a tűzoltókat és életmentőket természetesen beengedték, de amikor a jól végzett munka után a csapatok visszamentek járműveikhez, döbbenten tapasztalták, hogy úgynevezett „mikuláscsomagokat”, a szabálytalan parkolás miatti bírságokat kaptak, annak ellenére is, hogy jól láthatóan ki van írva a kocsikon, kihez tartoznak. Amikor a tűzoltók emiatt felháborodtak, Hartner újságíróknak nyilatkozta ki a következő mondatot: „A járműveken nem volt jegy, nem volt semmilyen felségjelzés, ezért a parkolóellenőr megbírságolta, én pedig megdicsértem, mert a jogszabály szerint járt el”. Szép dolog a szabályok betartása, mégis, szeretném látni Hartner Rudolf arckifejezését, amikor a tűzoltók az égő házhoz érve aprót keresnek a zsebükben, gondosan megvitatják, hogy a tűz eloltása, a bennrekedt emberek kimentése egy órát vesz-e igénybe, netalán kettőt – mert nem mindegy ám, mennyi időre váltanak parkolócédulát. S miután akkurátusan elintézték a fizetést, előkapják a fecskendőket… Ja, hogy méltányosságból elengedi a tűzoltók büntetését? Igen, ez szép tőle.
És szép volt az is, ahogyan Retkes Attila, az SZDSZ elnöke hétfőn kijelentette: tárgyalgat ugyan a demokrata fórum tagjaival, de nincs szó közös listáról az MDF és az SZDSZ között, a szabad demokraták önállóan méretik meg magukat az országgyűlési választásokon. Aztán szerdán este bejelentették: az MDF budapesti választmánya kész megállapodni a jelöltállításban az SZDSZ-szel a fővárosban. Igaz ugyan, hogy csak Budapestről szól a fáma, de a szabad demokratákat (a hírek szerint) más nem is nagyon érdekli. A fővárosi lista első, harmadik és negyedik helyére az SZDSZ tesz javaslatot, a többire az MDF. Hogy ezt hivatalosan lehet nem közös listának nevezni, arról a felettébb faramuci magyar választási törvény tehet. Hogy ezt mindenki egyszerűen közös listának fogja tekinteni, arról meg a józan ész. Amely a hivatalos kampánykezdet közeledtével egyre komolyabban fontolgatja az emigrálás, vagy legalábbis egy jó hosszú szabadságolás lehetőségét.
