Így múlik el a világ dicsősége. Tegnapelőtt ennek, tegnap annak, ma amannak a vezérigazgatója az ember, holnap meg a lakhelyelhagyási tilalom vagy a házi őrizet lenyűgöző perspektívája vár rá. Tudna erről mesélni a Vértes Volán Zrt. jelenlegi, a BKV Zrt. egyik korábbi első embere, akit a hét elején vett őrizetbe a rendőrség, mert a budapesti közlekedési vállalat élén töltött 15 és fél hónapja alatt csuda dolgokat csinált. Antal Attila (mert róla van szó) már távozni is azért kényszerült a BKV éléről, mert úgy gondolta: teljesen rendben van az, ha egy, a BKV által kiírt busztendert a saját fia nyer meg.
Most meg azzal gyanúsítják, hogy vastagon benne volt az elképesztően magas összegű végkielégítések jóváhagyásában, valamint egy egész sor olyan – amúgy nagy összegű – szolgáltatás megrendelésében (és kifizetésében), amelyekre a súlyos adósságokkal küszködő cégnek nem igazán volt szüksége. A rendőrség amúgy házkutatást is tartott a BKV székházában, mondván, hogy hiába kérték szépen a papírokat, nem adták át az illetékesek a nyomozó hatóságnak.
Mindebből annak kellene következnie: valaki nagyon alaposan rendet akar tenni a BKV meglehetősen elhanyagolt portáján. Hogy miért van az embernek mégis olyan érzése, tulajdonképpen nem ez történik, hanem maszatolás, a szutyok elkenése, kármentés vagy bármi, aminek eredményeképpen lehet találni egy jó kis bűnbakot, akire rá lehet verni az egész balhét? Hát nem is tudom. Lehet, hogy azért, mert a hivatalosan is megkezdett kampányidőszakban történik. Lehet, hogy azért, mert képtelenek vagyunk elhinni: a több tízmilliárdos adóssággal terhelt vállalat veszteségeit nem lehetett potom 15 hónap alatt felhalmozni, ahhoz jóval alaposabbnak kellett lenni. Lehet, hogy azért, mert egy BKV-méretű, fővárosi tulajdonú (és ellenőrzésű!) cég esetében nagyon nem életszerű olyasmit állítani, hogy egyetlen ember tehet mindenről.
Lehet, hogy ez nem csak egy mezei újságíró kaotikus gondolataiban fordul meg, MSZP-s berkekben is meglehetősen nagy aggodalommal tekintenek a BKV körüli történésekre, hiszen sok éven keresztül a fővárosban Hagyó Miklós, a szocialisták nem is olyan régen még nagyon erős emberének tartott korábbi főpolgármester-helyettes volt felelős a céggel kapcsolatos dolgokért. Ugyanez a Hagyó az MSZP budapesti választási listájának harmadik helyén áll, noha (sajtóértesülések szerint) a tagság és a szimpatizánsok jelentős része nagy szerepet tulajdonít az MSZP drámai népszerűségvesztésében a közlekedési vállalat körüli káosznak. Most szocialista berkekben amiatt aggódnak, hogy Hagyót is megkörnyékezik a nyomozó hatóságok. A korábbi szóvivőjét már lecsukták, Antal Attila is sorra került; nem lenne váratlan fordulat.
De legalább felettébb kínos lenne. És ezt az MSZP kampánystratégái is tudják. Érdekes módon ugyanis a főváros XII. kerületében (Hagyó körzetében) egy árva szocialista plakát sem utal arra, hogy zajlik ám a kampány. A www.index.hu úgy tudja: a párt nem is akar eleve bukottnak tartott kerületre kampánypénzt költeni. Veszteségminimalizálás, kármentés.
Ezeket a szlogeneket azonban, úgy tűnik, nem ismeri Schmuck Andor. A Tisztelet Társasága vezetőjeként működő úr leleményes módon tűnik fel minden egyes választási időszakban a nem túl nagy, de parlamentbe jutásra esélyes párt környékén. 2006-ban az MDF-fel kötött szövetséget, most állítólag a szocialistákkal üzletel – a szépkorúak érdekében. A TT állítólag irigylésre méltó erővel rendelkezik; van vagy 142 ezer regisztrált tagja, 820 nyugdíjasklubja, így nem mindegy, hogy ezeknek az embereknek a szavazata hova kerül. Nagyon kitalálta Schmuck ezt a dolgot, s nagyon ügyesen menedzseli ügyeit. Nem harap túl nagyot, nem önállóskodik, csak éppen érvényesíti az érdekeit.
Nem úgy, mint az egykori kisgazda pártvezér, akinek ugyan sikerült végrehajtani a látványos bukások egész sorozatát, de még mindig kényszeresen ragaszkodik ahhoz a meggyőződéséhez, hogy neki a politikában helye van. Torgyán József azt ígéri: gyökereiben törli el ezt a mostani antihumánus rendszert az általa vezetett Torgyán–Kisgazda–Koalíció. Az egykori agrárminiszter szerint a gazdák a „nemzeti kétharmadért” szállnak harcba, s közben nem veszi észre, hogy már a kabarékból is kikopott.
A kabarékban ugyanis nagy a konkurencia. Most éppen a „bárkivel, bármi áron – MDF” szlogen a menő humoristáéknál, s igazából az utcán végigmenni is veszélyes, mert fennáll a lehetőség, hogy Dávid Ibolyáék elkapják az embert, és betuszkolják egy „választási együttműködésbe”. Az SZDSZ mellett a fórumosok üzletelni akarnak az ex-önkormányzati miniszter Gyenesei István Somogyért Egyesületével, ha kell, az MSZP-vel (jó, csak második forduló előtti visszaléptetések szintjén), a már említett Tisztelet Társaságával és a sarki fűszeressel. A dolog annyira ciki, hogy a megszólítottak egy része vissza is utasította a felkínált lehetőséget. Veszteséget így is lehet minimalizálni, más kérdés, hogy ez már gyomorforgató. És nem azért, mert a vezetés teljes fordulatot hajt végre a párt világnézetében, hanem azért, mert ezt egyszerű eszköznek tekinti a parlamentben maradáshoz.
Az egyetlen szimpatikus megnyilvánulása a héten a Lehet Más a Politika nevű formációnak volt. A párt ugyanis közzétette: vállalja, hogy nyílt számlán vezeti a kampánnyal kapcsolatos bevételeit és kiadásait, s ezeket bárki bármikor meg is nézheti. Szimpatikus egy társaság ez az LMP, noha el kell ismerni: politikusok nélkül politizálni nem nagyon lehet. Adódik tehát a következtetés, hogy az LMP-nek is változnia kell, a kérdés csak az, hogy ezt parlamenti vagy parlamenten kívüli erőként teszi-e majd.
