Nagy bajban van, sőt szakértői vélemények szerint egyenesen katasztrófa fenyegeti Aknaszlatinát, a Tisza-parti kárpátaljai települést, amely sóbányájáról hágón, határon túl is ismert. A nagy múltú és egykor szebb időket látott bánya csillaga a rendszerváltást követően kezdett hanyatlani, amikor a függetlenné vált ország kormányai kivétel nélkül megfeledkeztek a fenntartásáról. A vészhelyzetbe került sófejtő helyreállítása sok tízmillió hrivnyába kerülne. A válságos időszakban pénz azonban nincs. Vannak, akik arra figyelmeztetnek, ha sürgősen nem történik valami, nemcsak a bánya tűnik el a föld színéről, de akár az egész települést elnyelheti a föld.
A napokban Ivan Zozulja, az Ukrán Bányászati és Vegyészeti Tudományok Akadémiájának elnöke levelet intézett Kárpátalja vezetőihez – s elküldte Jurij Melniknek, az illetékes agrárpolitikai szaktárca vezetőjének is–, melyben a sóbányával kapcsolatos aggodalmait fejezte ki. A szakértői-tudományos megállapítások csak alátámasztják a korábbi vészjósló álláspontot a sóbánya és az ország egyetlen allergológiai kórházának sorsát illetően. A tudósok szerint a bányában és környékén az állami támogatás hiányában, a termelés leállítása következtében felborult az ökológiai egyensúly. Ez végeredményben környezeti katasztrófát idézhet elő az Európai Unió határa mentén, a Tisza völgyében. Végleg megsemmisülhet az ország nyugati régiójának egyetlen sóbányája és az allergológiai kórház. Az övezetben sok száz dollármillióval mérhető kár keletkezhet, ha az ukrán állam nem lép időben. A sorozatos tárnaomlások rettegésben tartják a szlatinaiakat. A vészhelyzetről ökológusok és a megye vezetői már számtalanszor tájékoztatták az ukrán kormányt, az illetékes minisztériumokat. Ám mindmáig nem történt előrelépés. A már említett kórház például végnapjait éli. Jaroszlav Csonka főorvos elkeseredve vázolta, hogy a múlt év augusztusa óta nem engedik le a betegeket a bánya számukra kijelölt tárnájába. A kezelés alapját képező rész nélkül viszont értelmetlen, hogy a betegek az ország bármely pontjáról, vagy éppen külföldről ideutazzanak. Jelenleg már egyetlen páciensük sincs, nyolcszáz dolgozó maradt munka és fizetés nélkül.
Visszatérve a bányához: egykor több mint kétezer munkás dolgozott ott. Bérüket a mai napig sem kapták meg. Vannak, akik évek óta hiába várnak rá. Aknaszlatina teljes lakosságának a legutóbbi bányaomlás óta egyetlen nyugodt éjszakája sincs, hiszen a föld belseje az azóta is tapasztalható vízbetörések következtében tovább mozog, s amennyiben nem tesznek lépéseket ennek megállítására, az újabb omlások bármikor bekövetkezhetnek. Azaz, akár egész Aknaszlatina eltűnhet a föld felszínéről, emberáldozatokat hagyva maga után.
S még egy szintén nem lényegtelen kérdés: mi lesz a bányatavakkal, az egyre jobban kibontakozó turizmussal, s ezen belül is azzal a negyven vállalkozóval, akik ebbe a korábban reményteljesnek tűnő üzletágba fektették minden megtakarított pénzüket? Elmondásuk szerint többségük összes vagyonát erre áldozta, s most veszni látszik minden. Érdekes módon nekik nem is a természettel van a legnagyobb gondjuk, hanem a médiával. Elsősorban azt nehezményezik, hogy az országos nézettségű ukrán televíziós csatornák negatív szemszögből állítják be a kérdést, elriasztva ezzel az idevágyó belföldi turistákat. Szerintük ugyanis a sóstavi üdültetés és a bányaomlás nincs összefüggésben egymással. De csak ők vélik így. Hiszen a nyáron olyan is előfordult, hogy reggelre egy teljes tó vize tűnt el…
