A pártok kampányköltségvetését kíméli a rendőrség; a nyomozó hatóságok egyre gyorsabb ütemben hallgatnak ki, állítanak elő, tartóztatnak le embereket, akik ilyen vagy olyan korrupciós botrányokban érintettek. A BKV mellett, úgy tűnik, a MÁV Informatika lesz az a terep, amelyen elcsúsznak az egykori szürke eminenciások, döntéshozók, pénztalicskázók (a megfelelő opció aláhúzandó).
A szocialisták egyelőre megkönnyebbülhetnek: hosszas noszogatás után Hagyó Miklós, a párt korábbi erős embere, korábbi főpolgármester-helyettes elszánta magát és lemondott a jelöltlistán elfoglalt helyéről, meg (nyomatéknak) a fővárosi közgyűlési mandátumáról. Ideje volt: a keddi visszalépést szerdán újabb őrizetbe vételek követték. Ezúttal az SZDSZ mellett az MDF is szívhatja a fogát: Mesterházy Ernő került rács mögé, akiről hivatalosan annyit tudni, hogy Demszky Gábor főpolgármester főtanácsadója volt. Nem hivatalosan pedig annyit, hogy nevezett úr gyakorlatilag már évek óta Demszky helyett döntött a fontos dolgokban, hogy az ő ötlete volt Retkes Attilát SZDSZ-elnökké tenni, s hogy a szabad demokraták és az MDF házasítását is ő szorgalmazta, mi több, a „liberálisok” részéről ő irányította a tárgyalásokat a Fórummal. Mesterházy bukását is a BKV okozta; a korábban letartóztatott ex-vezérigazgatók vallottak ellene, s nekik lesz köszönhető, ha egy másik szabad demokrata prominens, Tóthfalusi György is rács mögé kerül. A nagy nyilvánosság számára ezek a nevek oly sokat nem jelentenek, a beavatottak viszont aggódhatnak. Részben azok miatt a dolgok miatt, amiket ezek az emberek tudhatnak, még inkább azok miatt, amiket elmondhatnak, de a leginkább amiatt, hogy jól bejáratott kapcsolat-, információ- és anyagi források apadnak el.
S miközben alkalma lenne, akár napi szinten is „én megmondtam”-ot szajkóznia a letartóztatások kapcsán, a Fidesz hallgat. Vagy azért, mert úgy érzi, a rendőrségi akciók magukért beszélnek, vagy azért, mert a bármiféle konkrét állásfoglalás mellőzésével a pártelnök pénteki évértékelője előtti várakozást igyekeznek fokozni. Most ugyanis mindenki úgy várja Orbán Viktor megszólalását, mint afféle kinyilatkozást, amiből kihámozható lesz, hogy mire is számíthat az ország a következő négy évben.
A pártot előzi be, segíti ki, vagy az országot készíti fel a várhatóakra a Heti Válasz: a jobboldali irányultságú hetilap szerzői is érzik, hogy most már valamit kéne mondani, s talán ennek köszönhető, hogy háromrészes sorozatot indított a Fidesz várható elképzeléseiről. Csütörtöki lapszámában azt a tíz törvényt mutatta be, amelyet Orbán Viktor pártja az eddigi nyilatkozatok alapján a lehető leghamarabb eltörölne vagy módosítana, ha megnyerné az országgyűlési voksolást. Bár a cikkből az is kiderül: a Fidesznél az MSZP-nek a nyugdíjakkal kapcsolatos támadása óta fokozódott a titkolódzási kedv, s valahogy akkortájt dőlt el végérvényesen az is, hogy a párt csak a kampány végén hirdet programot. Igaz, akkora népszerűségi fölény mellett, amekkorát a kormányzásra készülő társaság élvez, lényegében valószínűleg teljesen mindegy is, mi van abban a programban; az ilyesmi csak a vacakolásra, szőrözgetésre hajlamos újságírókat, elemzőket, meg politológusokat hozza lázba.
Csakúgy, mint a Jobbikban zajló történések. Mert, akár hiszi a kedves olvasó, akár nem, a radikális párton belül is beindult a zsidózás, az árulózás, az ügynökvádak sorjázása. És mindennek a jelöltállítási procedúra az oka – itt is. Seres Tamás, volt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gárdakapitány például azt panaszolja a Magyar Narancsnak, hogy a Jobbik éppúgy a megbízható embereit hozza pozícióba, ahogy a jelenlegi parlamenti pártok. „A legtöbb jelölt volt MIÉP-es. Mi csak tölteléknek kellettünk” – panaszolja, majd arról is beszél, hogy őt koholt vádak alapján zárták ki a pártból. Meg arról is, hogy a Jobbik a gárdát csak a médiacirkusz érdekében használta: akiket a rendőrök vertek, fizethetik a büntetéseket, a hátul sunnyogók pedig most képviselők lesznek. Aztán van egy egész rakatnyi alapszervezet, amit feloszlattak a jelöltállítási eljárás során, helyettük újakat hoztak létre, listára került például egy fickó, akinek közös cége van egy sokat vitatott kórházprivatizáló vállalat tulajdonosával, másutt az alapszervezet által a pártból kizárt tagok lettek a képviselőjelöltek, a kizárókat pedig menesztették…
A Jobbikban csalódottak „Lobbiknak” nevezik a pártot, vezetőit pedig kívülről irányított báboknak tartják. A magyarázat is kézenfekvő: a bábokat a nemzetközi zsidó lobbi irányítja, sőt a (különben súlyosan antiszemita) pártban „túl sok a zsidó”. Hiába, a hatalomnak már a közelsége is erjesztően hat. Még akkor is, ha ez a „hatalom” várhatóan csak jó sok szereplési lehetőséget, képviselői fizetést és juttatásokat jelent.
És akkor arról még nem is szóltunk, hogy a sokak által „mártírnak”, „szabadságharcosnak” tartott Budaházy György mégsem lesz jelölt: noha a „forradalmár” kifejezte ebbéli szándékát, a Jobbik vezetősége végül úgy döntött, mégis ciki lenne az rács mögött ülő embert listára tenni. Így aztán most éppen a radikális jobboldalon az a vita tárgya, hogy Budaházy vagy Vona Gábor pártelnök a titkosszolgálat beépített embere, aki megpróbálja aláásni a Jobbikot. Hiába, vannak társaságok, ahol túl könnyű begyűjteni a címkét…
Ja, amúgy vannak olyan vélemények is, hogy a túlságosan kényelmetlen figurák mellőzése a Jobbik komolyodásának jeleként értelmezendő…
