Romániában hivatalosan is elkezdődött az önkormányzati választások kampánya. A rajtvonalról azonban már mindenki korábban elrajtolt: osztottak közpénzt, (ortodox) húsvéti csomagot és övön aluli ütéseket. A sárdobálást sem a kampánykezdés napján kezdték el a pártok munkaköri leírásból fakadóan nagyszájú közhangulatkeltői, hanem jóval korábban.
Gyakorlatilag a sárdobálás az első demokratikus választás, 1990 tavasza óta szünet nélkül tart. Az újdonság legfeljebb annyi, hogy az alkotmány szerint a helyhatósági választásokban nem érdekelt, pártsemleges államfő is célba vette a Szociáldemokrata és a Nemzeti Liberális Pártot, amiért azok nem mocskolják egymást eléggé.
No de seperjünk a magunk portája előtt!
A romániai magyarság új helyzet előtt áll: egy érdekvédelmi szövetség és egy politikai párt, az RMDSZ és az MPP jelöltjei versengenek a bizalmáért. Sokan attól tartanak, hogy az elkövetkező négy–hat hét a sárdobálás időszaka lesz az erdélyi magyar politikában is. A két magyar szervezet jelöltjei számára ugyanis az lenne a legkézenfekvőbb, ha azt próbálnák meg elhinteni, hogy a másik oldal gazemberek gyülekezete, amiből aztán primitív logika alapján arra lehet következtetni: az ő oldaluk a szentek egyezsége. Csakhogy a valóság sokszínűbb és bonyolultabb!
Olvasom, hogy az ország nyugati megyéjében az RMDSZ-es polgármester, aki újra jelölteti magát, az irodájába hívatta az MPP jelöltjeit, és megfenyegette őket, hogy pénzügyőrségi ellenőrzést kér a cégeiknél, amennyiben az ellenzék színeiben indulnak a választásokon. Botorság lenne, ha a választók erre úgy reagálnának, hogy lám-lám, az RMDSZ jelöltjei skrupulusok nélküli hatalomvágyók, tehát: le velük!
Olvasom ugyanaznap azt is, hogy Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltje megosztaná televíziós műsoridejét politikai ellenfelével, aki lekéste a határidőt, és nem nyújtott be kérést az Országos Audiovizuális Tanácshoz. „Be akarom bizonyítani, hogy van alternatívája az acsarkodásnak, nem egymásnak vagyunk az ellenfelei” – mondta Antal Árpád.
A két történet meggyőzheti a választókat arról, hogy veszélyes az általánosítás: nincs gazemberek pártja, és nincs szentek pártja. Vannak a pártoknak alkalmas és vannak alkalmatlan jelöltjei. A helyhatósági választáskor kevésbé kell érvényesülnie a pártszimpátiáknak: a megfelelő embert keressük a közösség problémáinak megoldására. Annak a politikai szervezetnek a jelöltjeit kell támogatni, amely a jelölteket szakmai kompetenciájuk, a közösségi támogatottságuk mértéke alapján választotta ki.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is hasonlóan nyilatkozott: Az EMNT azokat az MPP- és RMDSZ-jelölteket támogatja a helyhatósági választásokon, akik a magyarok önrendelkezéséért harcolnak. Az EMNT nem vesz részt a választásokon, de úgy véli, az érdeke az, hogy minél több olyan személy jusson tisztségekhez a helyi közigazgatásban, aki támogatja az önrendelkezést – áll a Tőkés László által kiadott közleményben. Eszerint az EMNT azért tartotta szövetségesnek a Magyar Polgári Szövetséget, majd a Magyar Polgári Pártot, mivel ezek az alakulatok áldozatokat hoznak az önrendelkezés érdekében, amelynek azonban az RMDSZ soraiban is vannak hívei. Ezért az EMNT „készen áll támogatni a helyhatósági választásokon mindazon jelölteket, akik a magyar közösség önrendelkezéséért harcolnak, függetlenül attól, hogy az MPP vagy az RMDSZ jelöltjei” – jelentette ki Tőkés László EP-képviselő.
Az EMNT szerint „az erdélyi magyarságnak össze kell fognia, hogy megmaradjon a magyar közösség képviselete, illetve hogy sikeresen lehessen harcolni az autonómiáért.”
Az idei választás tétje 19,5 milliárd euró lehívása a strukturális alapokból 2013-ig. Ki az a jelölt, aki a településünk fejlesztésére legalkalmasabb programját meg tudja valósítani? Ez a valódi kérdés, amely cseppet sem ideológiai.
