Nyilvánosságra hozta a múlt héten Tőkés László európai parlamenti képviselő azoknak a szekus tiszteknek nevét, akik a Református Egyház lelkészeit és a velük kapcsolatban álló személyeket figyelték meg a kommunista időkben.
A romániai forradalom kirobbantójának lépése azért is kapott nagy sajtónyilvánosságot Romániában, mert eddig csupán a Szekuritáté besúgóit leplezték le, a kommunista titkosszolgálat tisztjeit hallgatólagosan fedezte az igazságszolgáltatás, nem leplezte le őket sem a politikum, sem a sajtó. Sokan a volt tisztek közül nyugdíjasok, akik kiemelten magas járulékot is kapnak.
Tőkés László most ismét hangsúlyozta: „nem csupán a volt kollaboránsoktól kell megszabadulnunk, hanem volt tartótisztjeiket, a szekusokat, a volt titkosszolgálati főnököket is meg kell neveznünk, akiknek felelőssége az amazokénál is nagyobb. A »parancsra tettem« kifogása sem mentheti őket – mint ahogyan Adolf Eichmann sem igazolhatta magát ezzel.”
A volt (?) Szekuritráté bosszúja nem késett.
A Cancan című román bulvárlap felröppentette, hogy az európai képviselőt elhagyta a felesége, Tőkés állítólagos szerelmi kalandjai miatt, illetve azért, mert erőszakosan viselkedett vele szemben. A Cancan újságírója azt állította, hogy maga Tőkés László vallotta be hétvégi marosvásárhelyi tartózkodása alatt, hogy a neje elhagyta, és hogy ő ennek cseppet sem örül.
Tőkés László sajtófőnöke, Demeter Szilárd a manna.hu portálnak elmondta, hogy számítottak arra, amikor nyilvánosságra hozták a szekus tisztek listáját, hogy „valamilyen úton-módon visszaütnek a leleplezettek. És mivel ezen szocializálódtak, hát ilyen aljas eszközöket vetnek be.”
Mivel Tőkés László szeretné megvédeni gyermekeit és feleségét, nem fog reagálni a román bulvárlapokban megjelenő rosszindulatú pletykákra – közölte a sajtófőnök.
Hogy a Szekuritáté még mindig él és ügyködik, elgondolkodtató. A volt kommunista titkosszolgálatisok akciója is bizonyítja, hogy húsz évvel a kommunizmus bukása után indokolt Tőkés László kérése, hogy nevezzék nevükön a Ceausescu elnyomó gépezetének tagjait.
Talán reménykeltő, hogy a szekus diverziónak csupán az a bulvárlap biztosított teret, amely nem éppen a szavahihetőségéről ismert. A mértékadó román lapok nem akartak partnerei lenni a sötét erőnek.
