A pünkösdi csíksomlyói búcsú évről évre egyre nagyobb tömegeket vonz, idén is több százezren voltak a Somlyóhegyen Erdélyből, Moldvából, a határokon túlról. Közülük négyszázötvenen Budapestről érkeztek különvonattal, amelyet magyar felségjelzésű mozdony vontatott. Az eseményt az avatta különlegessé, hogy 1944 óta nem járt magyar lokomotív a MÁV egykori erdélyi vasútjain.
Az utazás szervezése során a legnagyobb feladatot az jelentette, hogy a román vasúti szervezetek engedélyezzék a Magyarországon kultikus mozdonynak számító, a múlt század harmincas éveiben gyártott Nohab romániai közlekedését. Ehhez közel száz különféle engedélyt kellett beszerezni, a legutolsó akadályt a román közlekedési minisztérium államtitkárának, Tánczos Barnának a szerepvállalása elhárított minden akadályt a különvonat útjából.
Az index.hu magyarországi tartalomszolgáltató beszámolója szerint a nyolckocsis különvonat, amelyet a Keleti pályaudvarról indítottak, a magyar határig csak a lelkes vasútbarátok érdeklődését keltette fel. Nagyváradon, ahol már tucatnyi lelkes helyi magyar és legalább harminc rendőr fogadta a vonatot. Kolozsváron több tucat ünneplő és körülbelül száz rendőr várta a szerelvényt. A vonat útját Dés irányába folytatta, majd azon a Szeretfalva–Déda szakaszon haladt, amely a MÁV egyik legújabb vasútvonala. 1941-ben épült a Trianonnal el-, majd a II. bécsi döntéssel visszacsatolt gyergyói, csíki és kászoni medence településeinek megközelíthetősége érdekében. A monarchiabeli vasútvonal Kolozsvár és Marosvásárhely közötti szakasza ugyanis a továbbra is Romániához tartozó dél-erdélyi területen maradt.
Székelyföld területén egyre több helyen várták a helyi lakosok a sínek mentén vagy kertjeik végén a különvonatot, és integetve, meghatódva figyelték a magyar szerelvény elhaladását – számolt be meghatódva az index.hu újságírója. „A székelyek a szégyenteljes december ötödike ellenére jó szívvel látják a magyarországi vendégeket, akik a somlyói búcsúra jönnek” – mondta egy csíkszentdomokosi lakos.
A Noháb nem állt meg Csíkszeredában, hanem kelet felé vette az útját, és felkapaszkodott a történelmi Magyarország egykori határáig, Gyimesbükkre. Az egykor volt magyar vasúthálózat egyik legmeredekebb szakaszának leküzdésében egy román villamosmozdony is segédkezett. Elől továbbra is a magyar lokomotív haladt.
Az 1896-1897-ben épült Csíkszereda–Gyimesbükk vasútvonal a Duna-delta irányába teremtett kapcsolatot Romániával. A magyar–román államhatár közvetlen közelében, ám még magyar oldalon állt a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb őrháza. A 111 éves épületet 2000-ig használta a román vasút, állaga ezután erősen megromlott, már-már teljesen megsemmisült.
Deáky András, nyugalmazott tanár volt a kezdeményezője annak, hogy közös erőfeszítéssel, a vasúttörténelmi emlékként számontartott őrházat múzeummá avassák a vasúttörténet közismert csíki kutatója, Bilibók Ágoston által évtizedek óta gyűjtött vasúttörténeti kellékekkel, muzeális tárgyakkal rendezzék be.
A kazincbarcikai Husonyetza Gábor nyugalmazott állomásfőnök, korabeli vonatvezetői viseletben emléklapot adott át Bilibók Ágostonnak, aki alighogy átvette azt, máris sietett az őrházba, hogy meghúzza a korabeli Leopoldert, a fogadó harangot, mert a jó öreg Noháb már hosszas füttyjelekkel türelmetlenkedve kérezkedett be az állomásra. „Amely Az Európai Unió országai közt egyre inkább eltűnő határok újabb állomásává vált Gyimesbükkön” –mondta meghatottan és találóan Görbe Vilmos, a Bákó megyéhez tartozó Gyímesbükk polgármestere.
Az ünnepség másnapján a megyei rendőrkapitány Bákóba kérette az egyik főszervezőt, Deáky Andrást. A főrendőrnek egyetlen kifogása volt mindössze: a rengeteg autó eltorlaszolta a Csíkból Moldvába vezető utat. Nem fukarkodott viszont a dicsérő szavakkal, európai szellemiségű eseménynek nevezte az őrházmúzeum-avatást.
