(Karikatúra: Léphaft Pál)
Alig egy éve arról cikkezett a magyar sajtó, hogy Hagyó Miklós, a szocialisták erős embere elég erős ahhoz, hogy megbuktassa az akkor még pártelnök-kormányfő Gyurcsány Ferencet. Merthogy olyan gárdát gyűjtött maga köré, amely képes megpuccsolni az MSZP-ben az akkori miniszterelnököt. Aztán, alig néhány héttel Gyurcsány mindkét posztról való lemondása után már arról szóltak az elméletek, hogy a tisztségeiből távozó politikus helyett Hagyó fogja kézben tartani a pártot, mert pazar rálátása van a pénzügyi csatornákra. (Nem mintha a két állítás között olyan nagy különbség lenne, mint ahogy első pillanatban tűnik – de ezt most ne szálazzuk.) Ma pedig már az óvodás is tudja, hogy az egykori szocialista főpolgármester-helyettes 40 deka párizsit eszik meg egy ültő helyében, eközben üzleti tárgyalásokat folytat, a nokiás doboz pedig a telefon kivétele után nagy pénzek átadására alkalmas. Minél régebbi típusú a telefon, annál nagyobb a doboz, s annál nagyobb az összeg, amelyet tárolni lehet benne.
A Magyar Nemzet egy hete jelentette meg Balogh Zsolttal, a BKV egykori megbízott vezérigazgatójával készült interjúját. Amelyben az egykori vezető beszámol arról: mintegy 70millió forint jutott rajta keresztül Hagyó Miklóshoz. Az összeget a BKV-nál adták össze a Hagyóhoz közel álló vezetők, amit közlekedési vállalat körüli cégektől szereztek. Az eljárás az volt, hogy egy adott/meghatározott cég megpályázott, majd elnyert valamilyen megbízatást a BKV-tól, aztán a szolgáltatás/termék/akármi ára valamiért megemelkedett, a különbség pedig a cégvezetők zsebében landolt, hogy azt aztán átadhassák „éves tagdíj” fejében Hagyónak. S habár elsikkadt a horribilis összeg meg a hagyói módszerek mellett, azért Balogh arról is beszámolt, hogyan is néz ki egy sztrájk lezárása a BKV-nál: a 2008 áprilisában tartott munkabeszüntetést követően, miután a cégvezetés megegyezett a sztrájkolókkal, szakszervezeti vezetők és több igazgató közölte vele, hogy „most szokás szerint vissza kell juttatni valamennyi pénzt a szakszervezeteknek”. Amúgy meg „küldeni kell egy csomaggal Hagyónak is”. Na, ennyit a szakszervezeti vezetők lelkiismeretességéről, kiszipolyozott dolgozók iránt elkötelezettségéről – de ez megint egy olyan szál, amit nem érdemes fejtegetni ebben a pillanatban.
Érdekesebb lenne azt firtatni, miért kotlott a Nemzet egy álló hónapig az elkészített interjú szövegén. Kampánycélok, időzítés? Ki tudja. A tény attól még tény marad: nagyot szólt az ügy, hiszen akadt egy bennfentes, aki az utca emberének is érthető módon mondta el, hogyan működik a politika, illetve annak finanszírozása.
Mert ne legyenek kétségeink: Hagyó nem tehette volna azt, amit tett, ha a felette lévők nem tudtak volna róla, s ha ezt nem hagyták volna jóvá. Olyasmi ez, mint amit Zuschlag János csinált, csak ő pályázatokkal manipulált, Hagyó pedig közvállalatokkal. Az utca emberét persze az is érdekli: hogyan gondolhatták ezek a figurák, hogy büntetlenül lehet az ilyesmit megúszni. Mohóság és butaság – ez az a két kulcsszó, amely adekvát választ adhat. Mert nagyon mohónak, nagyon elbizakodottnak, nagyon butának kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyen nyíltan, ennyi ember tudtával, ennyire nyilvánosan röhögje szembe a büntető törvénykönyv paragrafusait.
Vannak persze más okok is, amelyek miatt emberek egészen érdekes lépésekre szánják el magukat. A kétségbeesés például. Amely az MDF vezetőségén vett erőt az utóbbi napokban, amikor kiderült: a pártnak nincs annyi kopogtatócédulája, hogy területi listát állíthasson a fővárosban. Nyolc ember kellene a listához, a fórumosok pedig eddig egyetlen ember számára gyűjtöttek elég ajánlószelvényt. Fővárosi lista nélkül nincs országos lista, anélkül meg viszonylag értelmetlen egyáltalán próbálkozni a parlamentbe jutással. És egy hét múlva le kell adni a kopogtatócédulákat. Most aztán az MDF azt próbálja elérni, hogy azon MDF–SZDSZ-es közös jelöltek esetében, akik a kelleténél több cédulával rendelkeznek, az ajánlószelvények egy részét át lehessen íratni kizárólagos MDF-es jelölt nevére. Bonyolultnak tűnik, az elképzelésre az Országos Választási Bizottságnak kellene rábólintania, de olyan meglepő a kérés, hogy a testület a héten nem is tudott dönteni az ügyben.
Kopogtatócédula-ügyben látott napvilágot a Népszabadságban is egy érdekes elmélet, amely szerint a Lehet Más a Politikát a Fidesz segíti ki néhány helyen ajánlószelvényekkel. A lap egy publicisztikában azt boncolgatja: Borsod megyében nem lehet sikeres egy olyan párt, amely a cigány integrációért és zöld értékekért kampányol. Az pedig, hogy területi listát tudott állítani az LMP ebben a megyében, a cikk szerzője szerint annak köszönhető, hogy a pártot a Fidesz támogatja. Merthogy a kormányzásra készülő nagynak jól jön az MSZP-től szavazatokat szerző, hallgatag kispárt, az LMP-nek pedig a majdani alkupartner Fidesz. Az LMP tisztségviselői persze elhatárolódnak. Nem is tehetnek mást, hiszen ha valóban lenne szó ilyesmiről (amiben azért van némi ráció, valljuk be), akár már ma benyújthatnák a névváltoztatásra irányuló kérelmet.
Az ajánlószelvény-meccselés március 19-én véget ér, akkor derül ki, hogy kinek van tényleges esélye a parlamentbe jutásra. Addig is lehet tobzódni az összeesküvés-elméletekben és fantáziálni arról, hogy milyen jó lenne egy nokiás doboz. Persze, olyan Hagyó-féle…
