Az ukrán hatóságok annak ellenére sem foglalkoznak különösebben a múlt vasárnap észlelt vereckei rongálással, hogy a magyar külügy hivatalos jegyzékben tiltakozott az eset miatt, s hogy minden jel szerint előre kitervelt volt az ukrán nacionalista vandálok által elkövetett támadás. Az ukrán nyelvű sajtó sem nagyon vesz tudomást a történtekről. A szörnyű pusztítást Beregszász alpolgármestere fedezte fel, aki egy hete a magyarországi hadtörténeti intézet néhány munkatársát kísérte el a kárpátaljai zarándokhelyre.
Kincs Gábor tudósítónknak nyilatkozva elmondta: a megrökönyödéstől a földbe gyökerezett a lába. „Nem akartunk hinni a szemünknek, brutális mértékű volt a rongálás. A kőlapokból készült emlékmű sarkait szétverték, kilátszik a vasszerkezet, ami az egész alkotást összetartja. A fekete márványlapból készült oltárkövet is szétzúzták, az emlékjelre ukrán nemzeti címert pingáltak. Magyarországot és a magyarokat becsmérlő feliratokat mázoltak rá. Vörös, illetve az ukrán nemzeti zászló színeit alkotó kék-sárga festékkel többek között azt írták: Dicsőség Ukrajnának! Horogkeresztekkel csúfították el az egészet” – mesélte Kincs Gábor. Ő és budapesti vendégei megpróbálták összeszedni a környéken szétdobált nemzetiszín szalaggal ellátott koszorúkat. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy előre kitervelt módon, megfelelően felszerelkezett csoport hajtotta végre a megdöbbentő vandalizmust.
S éppen ez az, ami különösen elszomorító és aggasztó, főként az elmúlt évben tapasztalt növekvő magyarellenesség tükrében – jegyezte meg az alpolgármester. A vandalizmus felfedezője még onnan, a Vereckei-hágó tetejéről telefonon felhívta Matl Pétert, az emlékmű alkotóját. Kiderült, a munkácsi szobrászművész az azt megelőző hétvégén járt a helyszínen barátaival, de akkor még mindent rendben talált.
Miután az ungvári magyar külképviselet munkatársai is meggyőződtek saját szemükkel a gyalázatos tettről, Budapesten a külügyminisztériumba kérették az ukrán nagykövetet. A Dmitro Tkacsnak átadott tiltakozó jegyzékben az elkövetők mihamarabbi felkutatását és példás megbüntetését, valamint az emlékmű ukrán állami forrásból történő haladéktalan rendbehozatalát kérték. Az említett jegyzék másolatát Magyarország kijevi nagykövetsége is átnyújtotta az ukrán külügyminisztérium képviselőinek, valamint az ungvári főkonzulátus Kárpátalján a megyei önkormányzat vezetőségének. Ezt már Bársony Andrástól tudtuk meg. Magyarország ukrajnai nagykövete úgy tapasztalja, hogy a történelmi jelképek tudatos félremagyarázásának lehetünk tanúi. „Látni, érteni és tudatosítani kell, a vereckei alkotás egy honfoglalási emlékmű, semmilyen aktuálpolitikai üzenete nincs” – jegyezte meg.
Annak ellenére, hogy a magyar fél magas szinten és azonnal tiltakozását fejezte ki a történtek miatt, Galina Gorohovszka, az ukrán külügyminisztérium kárpátaljai regionális kirendeltségének vezetője nem kívánt véleményt nyilvánítani a Kárpáti Igaz Szó országos magyar lap megkeresése nyomán. A megyei állami vezetés is elzárkózott a nyilatkozatoktól. Mással vannak elfoglalva. Kárpátaljára várják Viktor Juscsenko elnököt, aki részt vesz a Kárpát-Ukrajna kikiáltásának 70. évfordulója alkalmából a Huszt melletti Vörös Mezőn (Ruszke Pole) rendezendő ünnepségen. Érdekesség, hogy a legtöbben éppen hogy párhuzamot látnak e között és a rongálás időpontja között. Amíg ugyanis március 15-én a kárpátaljai magyarság a nemzeti ünnepet méltatja, addig a helyi nacionalista csoportosulások ugyanezen a napon emlékeznek meg az 1939-ben történtekről. Ekkor kiáltották ki a nem mellékesen senki által el nem ismert Kárpát-Ukrajna állami formációjukat, s napra pontosan hetven évvel ezelőtt a magyar királyi honvédség, ahogy ők fogalmaznak, „megszállta” a vidéket.
Visszatérve a rongáláshoz. Brenzovics László, a megyei tanács és a KMKSZ alelnöke szerint egy hivatalosan be nem jegyzett, a műemlékvédelmi hatóság által nem nyilvántartott alkotás rongálása csak szabálysértési eljárást vonhat maga után. Ameddig nincs rendezve az emlékmű jogi státusza, sajnos, a hasonló cselekményekre számítani lehet, így ez most kifejezetten rendőrségi ügy, tette hozzá. Azzal egyébként, hogy az emlékmű nem számít műemléknek, a barbár cselekmény is enyhébb elbírálás alá eshet. A rongálók ellen így csak szabálysértési eljárás indítható, erősítette meg a megyei rendőrség szóvivője. Egyébként garázdaság címén indítottak nyomozást, ám mivel épp a hét első napjára virradóra mintegy harminc centi friss hó hullott, sajnos a nyomokat is eltüntette, konstatálták a helyszínen a hatóság emberei. Kiderült továbbá, hogy az emlékmű rongálásának ügyében a nemzetbiztonsági szolgálat egyelőre nem folytat vizsgálatot. Ezt azzal magyarázzák, hogy ameddig nem nyer bizonyítást a politikai indíttatás, az ügy a rendőrség hatáskörébe tartozik.
Emlékeztetőül: 2008 júniusában egyszer már meggyalázták a tavaly tavasszal épült új emlékművet, ami 1996 óta – amióta lembergi nacionalisták buldózerrel és csákányokkal nekimentek és szétverték – torzóban maradt. A tavaly nyári eset előtt még úgy volt, hogy azt közösen avatja fel a két szomszédos ország államfője, de a történések után már csak nagyköveti szinten került sor a hivatalos átadásra, július 21-én, egy hónappal az említett eset után. Az akkori rongálók kilétére nem derült fény. A körülményekből ítélve félő, hogy most sem kerülnek kézre a vandálok, akiknek tette tovább ronthatja az egyébként is egyre nehezebb helyzetbe kényszerített itteni magyarság helyzetét.
