Budapesti tudósítónktól
Egy választási kampány idején vannak, ugye, a kötelező és szabadon választott gyakorlatok. A kötelező köröket mindenkinek meg kell tenni, a sajtónak le kell követni; ezek unalmasak is, szokványosak is, de nélkülük nincs verseny. Közéjük tartozik a jelöltállítás, a kopogtatócédula-gyűjtés, az, hogy az Országos Választási Iroda hitelesítse a jelölteket.
A kampánynyitók, nagygyűlések esetében van már bizonyos szabadság: ilyenkor akár a fantázia is szerephez juthat. Igaz, a jelenleg zajló magyarországi választási kampányt tekintve ez nem forog fenn; a három biztos parlamentbe jutó párt miniszterelnök-jelöltje közül háromnak sikerült összehoznia, hogy teljességgel érdektelen, izgalmaktól, szívdobogtató mondatoktól tökéletesen mentes beszédet mondjon március 15-én.
A szabadon választható gyakorlatok köre azonban határozottan szórakoztatóvá kezd válni. Itt volt, ugye, Bayer Zsolt, a jobboldal vezető publicistájának nyílt levele Vona Gábor Jobbik-vezérhez, amit aztán követett egy esetleges eredetiségvizsgálaton feltehetően elvérző, Vona és egy munkatársnője házasságtörésének levelezését tartalmazó honlap anyagainak publikálása, a baloldalon Gyurcsány Ferenc exkormányfő kampánytevékenysége, amely köszönő viszonyban sincs az MSZP-kormányfőjelölt, Mesterházy Attila népszerűsítésével, a napi szintű virtustánc az MDF-ben. Az idő múlásával, április 11-e vészes közelítésével azonban egyre jobbak a sztorik. A kedvencem a Jobbik szóvivőjének története. Aki épp most mondott le. Király András exszóvivő a Jobbik honlapján közzétett önéletrajzában azt állítja: „Az esti közös imádságok, Biblia-olvasások, a közös szentmisék, családi programok, közös élmények, a családon belüli szeretet, összefogás, ragaszkodás ébresztettek rá: életem legmeghatározóbb dolga a családom.” A Képviselő Funky blog szerzője viszont olyan felvételeket gyűjtött be az interneten, amelyek arról tanúskodnak: lehet ugyan, hogy Király közös misékre jár családjával, de az istentiszteletek előtt/után szívesen időzik melegfelvonulásokon, kellemes időtöltésnek tartja a csinos lányokkal való marihuánafogyasztást és hasonlókat. Persze, a hagyományos értékekhez való ragaszkodás nem zárja ki azt, hogy valaki kedvelje a bulikat is. Még akár a melegfelvonulásokat is – a szélsőjobb szimpatizánsait ugyanis rendre fellelni az ilyen rendezvényeken, igaz, mindenféle hajítóeszköz szokott a kezükben lenni, nem egy-egy bőrgatyás fiatalember jobb vállán pihen a karjuk. A felvétel, amely a neten bárki számára hozzáférhető, 2008-ban, a kanadai meleg büszkeség napján készült. Király a Képviselő Funky megkeresésére elismerte, hogy részt vett a felvonuláson, később előadást is tartott „a kanadai devianciáról”, azaz kvázi kutatási céllal járt ott.
Az interneten másodpercek alatt terjedtek el a felvételek. Percekbe tellett, hogy több tíz poszt, kommentelők százai nyugtázzák elégedetten: egy szóvivő is emberből van, ő is szereti a vidámságot, nem veti meg az élvezeteket, esetenként a törvényesség túloldalára is ellátogat (a D9-tetrahidrokannabinol tartalmú szerek fogyasztása ugyanis a hatályos jogszabályok értelmében nem engedélyezett), s bizony, meggondolatlanságoktól sem mentes.
De a virtuális világ nem örülhetett sokáig: a Képviselő Funky posztja megjelenésétől számított néhány órán belül érkezett a hír, hogy Király lemondott a Jobbik szóvivőségéről, a pártban etikai eljárás indult ellene, de ő vállalja „a több évvel ezelőtti fényképek közzététele miatt felelőtlen tetteit”. A mondat ugyan a magyar nyelv szabályai szerint nehezen értelmezhető, de sejthető a mondanivaló. Király még azt is leszögezte: „a pártnak nem volt tudomása” a képek létezéséről, amelyek „médiumokhoz történt eljuttatása és ferdített valóságtartalma rosszindulatú irigységből fakad”. Hát, én tényleg irigylem azt, aki ilyen jellegű kutatási célokkal Kanadáig is eljut, de ha valaki nem rejti el a kompromittálónak tartott képeit, az magára vessen. Királyról állítólag volt barátja készítette a felvételeket. Összevesztek, ezért kerülhettek most a fotók a netre. Hát igen, a barátokat tudni kell megválogatni…
Ami viszont nagyon jól megy Budaházy Györgynek. Akinek úgy sikerült választani, hogy választhatóvá vált: amíg a fél éve terrorizmus vádjával letartóztatásba került kvázi forradalmár a tárgyalására várt, jobbikos barátai összeszedtek számára annyi kopogtatócédulát, amennyivel elindulhat egyéni képviselőjelöltként a választáson. A Jobbik, amely egyik legfontosabb követelésének amúgy a mentelmi jog eltörlését tartja, most ugyanennek a mentelmi jognak a segítségével hozná ki a börtönből Budaházyt. Merthogy ez a jog a képviselőjelölteket bizony megilleti. Jelölt pedig lehet, merthogy a választásokon indulhat minden olyan cselekvőképes magyar állampolgár, akit nem sújt jogerős szabadságvesztési ítélet, és akit nem tiltottak el a közügyektől. A Budaházy elleni eljárást most fel kell függeszteni, de arra vonatkozóan viszont nincs egyértelmű szabály, hogy a felfüggesztés magával vonja-e a kötelező szabadlábra helyezést, vagy a börtönben ülve kell kampányolnia. Az igazi móka viszont annak eldöntése lesz, hogy ha Budaházy mandátumot szerez, akkor mi is történik ügyében…
