Két héttel a helyhatósági választások első fordulója után és egy nappal a második forduló előtt – megismerve a politikusok véleményét – nem érdektelen elemezni, mi is történt és miért történt az erdélyi magyar közösséggel.
Megállapítható, hogy élt a felkínált lehetőséggel az erdélyi magyarság: nem ment el szavazni. Ha nem volna fájdalmas, röhejes lenne Szász Jenő MPP-elnök letargiának tetsző győzelmi mámora, hogy hurrá, a Magyar Polgári Párt színre lépésével megszűnt az egypártrendszer, eljött végre a mi számunkra a pluralizmus ideje, a választás szabadsága.
A székelyek aztán agyafúrtul értelmezték a választás szabadságát. Székelyföldön soha ilyen kevés választó nem járult az urnákhoz, mint vasárnap. Marosvásárhelyen és a szórványban pedig jó néhányan vélték úgy a magyarok közül, hogy ha már valóban szabad a választás, akkor ők akár azokat is támogathatják, akik emberileg és szakmailag – nem románként!! – alkalmatlanok. Ezáltal jó mazochisták módjára élvezhetik településeik nyomorát, búsonghatnak, hogy a szomszéd települések elhúznak mellettük, mert az ő polgármesterük arra sem méltó, hogy megbuktassák...
Értelmezhetetlennek látszhat az, ami az erdélyi magyar közösségben megesett: a pártkínálat csökkentette a szavazó magyarok arányát. De valójában ismét bölcsen reagáltak a választók a kialakuló helyzetre. Világossá tették, hogy elutasítják a negatív kampányt. Mivel ezzel az eszközzel elsősorban az MPP élt, meg is büntették miatta. Világossá tették, hogy nem kívánnak voksukkal szerepet vállalni a nyilvánvalóan önsorsrontó akcióban: az erdélyi magyar társadalom pártpreferenciák szerinti polarizálódásában. Nem kívánták azt a Szász Jenőt támogatni, akinek nagy a felelőssége amiatt, hogy nem valósult meg a kiegyezés az európai parlamenti választások előtt.
Kérdés, hogy az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt felelős politikusai – mert vannak ilyenek az egyik és a másik oldalon is – képesek-e értelmezni az erdélyi magyar közösség jelzéseit? Netán eltelnek valós vagy vélt győzelmükkel. Az RMDSZ azzal áltatja majd magát, hogy lám, korábbi választóinak egyharmada is képes erős önkormányzati pozíciókba juttatni embereit. Az MPP pedig azzal, hogy a politikai pluralizmus megteremtésével bekerült a világ demokratáinak arcképcsarnokába.
A választási eredmények – elsősorban a részvétel adatainak – birtokában az RMDSZ és az MPP vezetőinek el kellene tűnődniük azon, Erdélyben (kisebbségben) érvényes-e a Magyarországról importált elv, hogy a két civódó párt eredményesebben küzdhet a választókért, mozgósítja őket.
Talán a pártok vezetői, ideológusai is rájönnek arra, amit az egyszerű székelyföldi, erdélyi magyar választópolgár ösztönösen tud: a két folyton egymással bakalódó tábor csak arra lesz majd képes, hogy kölcsönösen ellehetetlenítsék egymást.
Az RMDSZ túlnyerte magát. A választók támogatásukkal azt üzenték, találjon a szövetség magában annyi önmérsékletből fakadó bölcsességet, hogy az erdélyi magyar politikai osztály színe-javát ismét összehozza.
Nem csak az RMDSZ-en múlik ez. De ha nem történik meg, vagy nem sikerül a kísérlet, mindannyian nagyot bukunk. Ennek lehetősége már előrevetült...
