Egyre hosszabbak a híradások a magyar sajtóban, egyre kevesebb a „kukoricát öntött a szomszédja kapuja elé egy röcsögefalvi asszony” vagy a „trágyát öntöttek a multi parkolójába a parasztok” típusú színes összeállítások. A színeket mostanság a kopogtatócédulák kitöltésekor használt tollak eltérő árnyalata biztosítja. Mert igaz ugyan, hogy alig két hét van még a parlamenti választásokig (s ez alatt az idő alatt egy hosszú hétvégével párosított ünnep is vár az országra), mégis, még mindig a technikai kérdésekről, listaállításról, -hitelesítésről, fellebbezésekről hallani. Egyesek időnként rámutatnak: nagyon rossz az, hogy a magyar nem programok, választási ígéretek, kormányzási elképzelések alapján, hanem egyszerű szimpátia–antipátia alapján választ, de attól a tény még tény marad.
Noha már minden olyan politikai szerveződés, amely országos listát állított, közzétette programját, elvétve akad olyan újságcikk, műsor, amely ezeket az elképzeléseket vesézgetné. De ez nem azt jelenti, hogy nincsenek hírek, csak éppen ezek még mindig arról szólnak, hogy ki hol indulhat.
Ilyen szempontból ismét az MDF van a központban már napok óta: a múlt hét végén a fővárosi és az országos lista potenciálisan befutó helyeiért folyt a meccselés az SZDSZ és az MDF között, majd a demokrata fórum egyik prominense, alapító tagja, Csapody Miklós kedden szinte élő egyenes tévéadásban lépett ki a pártból. Merthogy nem kapta meg azt a helyet, amelyre pályázott. Meg egyébként is, elege volt mindabból, ami a fórumban folyik az utóbbi időben. A kilépés időpontja (esetében a kedd) azért bír jelentőséggel, mert hétfőn délután 16 óráig kellett leadni a területi listákat. Budapesten területi listát csak az a párt állíthat, amelynek legalább nyolc nyilvántartásba vett jelöltje van. Hogy ez után az időpont után mi történik a jelöltekkel, az a listaállítást nem érinti. A fórum megnyugodott, a lista állt – egészen szerda estig, amikor a Fővárosi Választási Bizottság (FVB) a pártdelegáltak többségi szavazatával úgy döntött: az MDF-nek nincs meg a nyolc jelöltje, nem állíthat fővárosi listát.
A dolognak azért van igen nagy hordereje, mert az MDF-nek (és az SZDSZ-nek) ha vannak még támogatói, hát azok a fővárosban koncentrálódnak. S ha Budapesten nem lehet az MDF-re szavazni, akkor a pártnak országos szinten jóval több voksot kell begyűjtenie, mint a bűvös öt százalék. Nem csoda hát, hogy Dávid Ibolya felettébb dühös lett az elutasítás hallatán, s aztán egy csütörtöki nemzetközi sajtótájékoztatón már a fantáziadús megállapítást hangoztatta, hogy a döntés igazából három rivális párt bigámista násztánca. Az MDF azt mondja: a határidőig tíz jelöltet állított, tehát semmi sem indokolja a lista elutasítását. A Fidesz, az MSZP és a Jobbik FVB-delegáltja szerint viszont igazából csak hét jelöltről van szó, tehát nem lehet listát állítani. Az MDF fellebbezett a döntés ellen, az Országos Választási Bizottság azonban csütörtökön nem tárgyalt a fellebbezésről, döntésével megvárja egy másik testület, a Fővárosi Bíróság döntését, ami viszont egyes fórumos kopogtatócédulák, illetve az azok kitöltéséhez használt eltérő színű tinták ügyét érinti.
Kínos? Ó, igen. Unalmas? De mennyire! Mégis, az a borzasztó, hogy ilyen döntések határozzák meg egy választási eljárás szabályosságát, törvényességét, végső soron érvényességét is.
Persze a kampánynak vannak ennél sokkal érdekesebb epizódjai is. Morvai Krisztina, a Jobbik EP-képviselője például tilosban parkolt a belvárosban. Ez már magában édes. Egy nemzetközi hírű jogász, egy EP-képviselő, egy köztársaságielnök-jelölt tilosban parkol? A közlekedési szabály is szabály, azt is be kell tartani, főleg, ha politikusról van szó. Ehhez képest az már csak a méz cukrozása, hogy az első hírek szerint Morvai mentelmi jogára hivatkozva nem akarta kifizetni a hétezer forintos bírságot a helyszínen lévő közterület-felügyelőknek. A Jobbik képviselője csütörtöki közleményében azt állítja: igazából egy provokáció áldozata lett, merthogy „a parkolási társaságnak rejtélyes okból helyszínre küldött vezető munkatársa” mindenáron arra próbálta őt rábeszélni: éljen mentelmi jogával és ne fizessen, „bár az egész mentelmi jog témát a helyszínre irányított provokátor hozta fel”. Végül persze fizetett, de hogy ezt miért kellett megelőznie egy szóváltásnak, arra még Morvai sem tud válaszolni. A budapesti autósok ugyanis tudják: ha tilosban állnak, és úgy érkeznek vissza autójukhoz, hogy a közterület-felügyelők éppen a kerékbilincs felhelyezésével bajlódnak, a dolog a hétezer forint leperkálásával simán letudható, a vitának meg egyszerűen nincs értelme, még olyan esetekben sem, ha a bírság jogszerűsége minimum kétséges.
A Képviselő Funky ezen a héten egy újabb politikusról, a Jobbik nemzetpolitikai kabinetjének vezetőjéről közölt, hm, érdekes fotókat. A blog egyébként pártsemleges: egy nappal korábban az MSZP-s Szabó Zoltánt kapta lencsevégre épp abban a pillanatban, amikor a szocialisták egyik kedvelt politikusa egy rendőrautó mellett állva választási plakátjait ügyeskedi fel olyan helyre, ahová egyébként tilos lenne.
Természetesen kampányol a Fidesz is, de ezt igyekszik úgy tenni, hogy igazából senkinek se tűnjön fel a dolog. A kormányzásra készülő párt most már mindent megtesz azért, hogy felkészítse az embereket: április 12-én nem arra fognak ébredni, hogy kolbászból lett a kerítés. „Túlságosan sokan gondolják azt, hogy a választásokat a Fidesz már megnyerte. Lefutott meccs azonban nincs, ha nem vesszük komolyan a választás tétjét, akkor a végén még meglepődünk” – jelentette ki a Blikknek adott interjújában Orbán Viktor. A pártelnök aggódik ugyan, de arra azért odafigyel, hogy feltételes módot használjon az olyannyira áhított adócsökkentésről szólva, mondván: már az idén jelentős adócsökkentést szeretne. Kósa Lajos pártalelnök meg arról beszélt a köztévében: ha a Fidesz kormányra kerül, egy sor olyan intézkedést tervez, ami közvetlenül és azonnal tehermentesíti a költségvetést. Ami mindig azt jelenti, hogy a költségvetési pénzelésű kiadásokat kell faragni, és felettébb ritkán jelent költségvetésibevétel-csökkentést.
A húsvét valószínűleg hoz majd egy kis visszaesést a kampányban, ha másért nem, hát azért, mert addigra a technikai kérdések mindegyike így vagy úgy, de rendeződik.
Aztán meg már csak néhány nap marad a nagy hajrára.
