Az Európai Parlamentben is bemutatták a romániai kommunista elnyomást elemző ún. Tismăneanu-jelentést, amelyet román történészekből és társadalomtudósokból alkotott munkacsoport készített.
Horia Roman Patapievici, a román filozófia meghatározó személyisége kijelentette: a kommunizmus és a nácizmus hasonló elbírálást érdemel, habár a Nyugat megmagyarázhatatlanul közönyös a kommunizmus elítélésében. Patapievici szavait a jelentés megalkotását irányító Vladimir Tismăneanu is megerősítette brüsszeli felszólalásában: „Többen azt is meg akarták akadályozni, hogy a kommunizmust illegitimnek és kriminális rendszernek nyilvánítsuk. A diktatúra az anormalitás elfogadását eredményezte, nagy kihívás a normalitást újból visszaállítani. A kommunista rendszer tömeggyilkos logikára épül. Elnyomva az egyén és a közösség identitását, az emlékezet szétrombolását akarta véghezvinni. Ha eltöröljük az emlékezetet, közömbösek vagyunk a múlt iránt, képtelenek leszünk jövőt építeni” – mondta.
A Tismăneanu-jelentés egyébként az első – és eddig egyetlen – hivatalos dokumentum, amely elismeri Romániában az 1989 előtti rezsim kisebbség- és magyarellenes politikát folytatott.
„Noha a kommunizmus áldatlan hatásai egyazon módon érintették Románia valamennyi polgárát nemzetiségre való tekintet nélkül, néhány területen a kommunista hatóságok politikája különösképpen hátrányosan hatott a magyar kisebbség tagjaira veszélyeztetve közösségi létét, illetve hagyományai, nyelvi és kulturális identitása megőrzését” – olvasható a jelentésben.
A kisebbségekről szóló alfejezet gazdasági-társadalmi kontextusban is vizsgálja a magyarság helyzetének alakulását a második világháborútól a rendszerváltásig. Egyik fontos következtetése, hogy a kommunista hatóságok tervszerűen törekedtek a magyarság gazdasági erejének megtörése érdekében.
A magyarság erőforrásainak nagy részét kiterjedt gazdasági és hitelszövetkezeti rendszerbe összpontosította: „...összetett intézményi rendszerrel bírt: gyárakkal és feldolgozó üzemekkel, raktárakkal, a saját előállítású termékeket értékesíteni hivatott üzletláncokkal stb. (…) Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete a mezőgazdasági termelők érdekeit képviselte és a falvakon gépparkokat tartott fenn. (…) A székely hagyományok szerint szerveződött közbirtokosságok kezelték a legelő- és az erdővagyont. 1946-ban a Románia területén található erdők mintegy 11 százaléka (651 ezer hektár) a közbirtokosságok kezében volt.” Az úgynevezett ellenséges javak felügyelete, az 1945-ben végrehajtott földreform, az 1948-ban kezdődött államosítás, valamint a szövetkezetek beolvasztása „nem közvetlenül a kisebbségeket vették célba, az alkalmazási kritériumok és szabályok megfogalmazása, illetve gyakorlatba ültetése révén a kisebbségi közösségek tagjait a többségi lakosságnál jóval súlyosabb gazdasági veszteségek érték”.
A jelentés szerint az oktatás kapcsán is azonosítani lehet olyan intézkedéseket, amelyek a magyar iskolai rendszer „fokozatos beszűkítését, sőt megszüntetését célozták.” 1944 őszén a magyar oktatási rendszer nagy részét az egyházi iskolák alkották. 1948-ban valamennyit államosították, az ötvenes évek második felétől pedig elkezdődött a magyar oktatás szisztematikus leépítése. Ez iskolák összevonása, magyar tagozatok felszámolása, később pedig – a hetvenes években – a magyar osztályok indításához szükséges létszám emelése révén valósult meg. Fokozatosan megszűnt a magyar nyelvű szak- és művészeti oktatás előbb középiskolai, majd egyetemi szinten. A jelentés kiemeli a kolozsvári magyar egyetem „elkobzását”, amely „ma is erősen érzékelhető hatással van a kollektív köztudatra”. A jelentés egyértelműen megállapítja, hogy a Babeş, illetve a Bolyai egyetem összevonása „a magyar közösség asszimilációját célzó stratégia” része volt.
A jelentés hosszú lajstromot közöl arról, hogy miként módosult a fontosabb erdélyi nagyvárosokban – Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Nagyváradon – a magyarok arányszáma rövid másfél évtized alatt.
A jelentés kitér a magyarok politikai szerepvállalására, és határozottan cáfolja a meglehetősen közkeletű vélekedést, hogy a kommunizmust a magyarok és a zsidók honosították volna meg Romániában.
Vladimir Tismăneanu Brüsszelben elmondta: a dokumentum hozzáférhető lesz alternatív oktatási anyagként az iskolákban, és tervezik a kommunista diktatúra rémtetteit bemutató intézet létrehozását, a budapesti Terror Háza mintájára.
