Budapesti tudósítónktól
„Egy-egy ciklus végén illik valami mérleget csinálni, megnézni, hogy honnan indultunk és hová jutottunk az elmúlt időszakban” – emlékeztetett Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikai szakállamtitkára azon a sajtótájékoztatón, amelynek keretében bemutatta a Lebontott határok című kötetet, mely a szakállamtitkárság négyéves tevékenységét, a nemzetpolitika megújítása terén elért eredményeket összegzi.
„Szerettük volna megmutatni, hogy az a négy év, amit most zárunk, tartalmában, eredményeiben mit hozott, milyen hangulatban telt el. Szerettük volna megmutatni, hogy a sok nehézség, sok kihívás mellett azért fizikai és szellemi értelemben egyaránt építkező a Kárpát-medence magyarsága” – hangsúlyozta az államtitkár. A külhoni közösségek lehetőségei egy-egy adott térségen belül behatároltak, de minden közösségre jellemző, hogy ötletei, innovációs elképzelései vannak. „Mi azon voltunk, hogy felkaroljuk ezeket az ötleteket, s így eredményeket tudunk felmutatni” – tette hozzá Gémesi.
Az államtitkár emlékeztetett, hogy amikor négy évvel ezelőtt a kormány megújította az addigi nemzetpolitikát, sokan kételkedtek annak megvalósíthatóságában. Azonban úgy látja: azok a változások, azok az átalakítások, amelyek döntően szerkezetiek voltak, szerencsésen szolgálták a tartalmi megújulást. Az egyik nagy eredménye a négy évnek, hogy a nemzetpolitika területe nem lett a napi politikai viták foglya. „Viták ugyan voltak, s kellett is, hogy legyenek, de a politikai szereplők ezt a területet nem tették a szokásos heves összecsapások színhelyévé. Ahogy sikerült ezt a tárgykört kivenni a napi politikai viták kereszttüzéből, kiderült, hogy mennyi mindent meg lehet valósítani” – mutatott rá Gémesi Ferenc.
Meglátása szerint komoly szemléletbeli változást jelent, hogy egyre gyakrabban használatos a „külhoni magyarság” kifejezés a „határon túli” helyett. Ez a szemléletváltás azt bizonyítja: ma már egyre kevésbé azt keressük, hogy melyek azok a dolgok, amelyek elválasztanak bennünket, s egyre inkább azt igyekszünk megtalálni, hol vannak azok a kapcsolódási pontok, amelyek erősítik a magyar közösséget.
Sokan kételkedtek abban, hogy a fejlesztéspolitikának, a térségfejlesztésnek lehet köze a nemzetpolitikához, de négy év alatt kiderült, hogy eurómilliókat sikerült közös pályázatokon a magyarlakta térségek fejlesztésére fordítani. S nem mellékes az sem, hogy az ilyen projektekhez mindig sikerült megszerezni a szomszédos országok együttműködési készségét is. „Utak épültek, vállalkozások jöttek létre, megkezdődött a határ menti régiók fejlődése, amit évtizedekig kénytelenek voltak nélkülözni” – hangsúlyozta Gémesi Ferenc.
Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy megváltozott a támogatáspolitika teljes rendszere, annak érdekében, hogy a külhoni térségekbe juttatott pénzeket minél hatékonyabban lehessen felhasználni. „A súlypontok, melyeket a támogatáspolitikában kijelöltünk, ma már nem képezik vita tárgyát. Mindenki egyetért abban, hogy a szórvány ügye stratégiai kérdés. Kiemelt jelentőségű, hogy megteremthettük a kiszámítható támogatási rendszert a nemzeti jelentőségű intézmények és programok révén” – mondta, emlékeztetve: iskolák, kulturális intézmények, szórványmegőrző programok kerültek be a kiemelt jelentőségű nemzeti intézmények körébe. Ismételten nagy jelentőségűnek nevezte a magyar–magyar szolidaritás megjelenését, hiszen a támogatások elosztásában világosan látszik, hogy a nagy közösségek önként mondtak le forrásokról a nehezebb helyzetben lévő közösségek javára. „A Vajdaság és Kárpátalja kiemelt anyagi támogatása ennek a szolidaritásnak az eredménye” – tette hozzá.
Gémesi Ferenc a Magyar Szó azon kérdésére, hogy mit tekint az elmúlt négy év legnagyobb kudarcának, azt válaszolta: a legnagyobb kudarc nem a magyar–magyar viszonyokban tapasztalható, hanem Magyarországon, ahol az elért eredményeket nem tudják az emberek a magukénak érezni és örülni annak, hogy közösen sikerült elérni dolgokat. „Ha minden ügy átpolitizálódik, ha minden csak aszerint ítéltetik, hogy ki melyik politikai közeghez tartozik, és eszerint jó vagy rossz egy fejlesztés, egy könyvtár-támogatási program, akkor az nagyon nagy baj. A magyarországi magyaroknak ezen túl kell lépni, hogy érdemben segíthessék a külhoni magyar közösségeket” – mondta.
Emlékeztettük az államtitkárt, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás óta eltelt hat évben a magyar kormány álláspontja is megváltozott e kérdés kapcsán, hiszen ma már az MSZP is elképzelhetőnek tartja bizonyos feltételek mellett a letelepedés nélküli állampolgárság megadását a külhoni magyarok számára. Gémesi Ferenc szerint a kormány álláspontja nem változott meg drámai módon, ugyanis az alapkérdésben nem az MSZP, hanem a többi párt álláspontja módosult. „Ma mindenki azt mondja, hogy egy olyan állampolgárságot adna meg a külhoni magyaroknak, amelyben összhangban vannak a jogok és a kötelezettségek. Ez például azt jelenti, hogy a választójog nem járna automatikusan, mint ahogyan nem lennének az állampolgárok automatikusan jogosultak bizonyos juttatásokra, ellátásokra. Persze, a népszavazási kampányban elhangzottakhoz képest nagyok a változások” – mondta az államtitkár. Hozzátette: felmérve azt a helyzetet, ami a referendum után kialakult, a kormányon belül elkezdődött egy bizonyos fajta átalakulás a kettős állampolgárságot illetően. „Tanulási folyamatnak is tekinthető az eltelt néhány év, ez kétségtelen, de én úgy látom: inkább a jobboldal módosított nézetein, akár az automatikus, kollektív állampolgárság megadását illetően, akár abban, hogy ez az állampolgárság milyen jogokkal és kötelezettségekkel járhat. Mintha egy kicsit ésszerűbb, lekerekítettebb, reálisabb szemlélettel tekintene ma már erre a kérdésre” – szögezte le Gémesi Ferenc.
