Budapesti tudósítónktól
Aki él és mozog, az a héten értékelt; hiszen félidőben a kormány, így vizsgálni lehet, hogy eddig milyen eredményeket mutathat fel, milyen ígéreteket teljesített, s mely területeken nem bizonyult sikeresnek. Május 29-én volt ugyanis pontosan két éve, hogy hivatalba lépett a második Orbán-kormány. Értékelt politológus, közgazdász, újságíró, ellenzéki és kormánypárti politikus, de még a bulvárlap is. És bizony, a véleményeket ebben az esetben is alapvetően határozta meg a személyes pártszimpátia.
Értékelt a kormányfő is; Orbán Viktor a Fókuszban a nemzeti érdek című konferencián mondta el csütörtökön: a „magyar nemzet definíciószerűen győztes nemzet, mert ezer éve létezik, és ez önmagában győzelem”. Ebből pedig „állapotbeli kötelességként” fakad, hogy győzzön az ország, és ha győzött, akkor az elmúlt két év is siker volt. Legnagyobb eredményének az ország stabilizációját tartja, legnagyobb kihívásának, hogy ellent tudjon mondani az EU-nak. Orbán meglátása szerint a parlamenti kétharmados kormánytöbbség sikeresen stabilizálta az országot egyrészt gazdaságilag, mert csökkentette a hiányt, másrészt politikailag, mert új alkotmányt írt. A kormányfő már válaszolt is az EU legújabb felvetéseire, amelyek javasolják, hogy Magyarország vezesse be az ingatlanadót és törölje a hatósági energiaárakat. Orbán szerint ezek az indítványok „nyilvánvalóan ellentétesek a magyar érdekkel”.
Álláspontja tökéletesen érthető, ha górcső alá vesszük a Tárki legfrissebb közvélemény-kutatási adatait, amelyek értelmében a teljes népességen belül öt, a biztos pártválasztók között hét százalékkal csökkent a Fidesz–KDNP támogatottsága. Az MSZP eközben erősödött, így a két párt népszerűsége szinte megegyezik, azaz a teljes népességen belül 16-15, míg a biztos pártválasztók között 32-31 az arány a Fidesz javára. (A Jobbik egyébként erősödött valamelyest a biztos pártválasztók között, az LMP stagnál, Gyurcsány Ferenc pártja pedig népszerűtlenebb lett.) Elemzők szerint a kormányzó pártok népszerűségvesztésének egyértelmű oka, hogy a kormány először jelentett be olyan új terhet (a telefonadót), ami mindenkire egyformán és közérthetően vonatkozik. Pedig, ha reálisan nézzük, a havonta legfeljebb 700 forintos pluszköltség igazán nem csapja földhöz az átlagembert – mégis nagy a felháborodás. Ilyen körülmények között szinte természetes, hogy a ciklusa második felébe lépő kormány (amelynek már a következő választásokra is kell gondolnia) nem kezd újabb népszerűség-romboló akciókba. Márpedig egy piaci alapú gáz- és áramár jóval fájdalmasabb teher lehetne, mint az a havi 700 forint…
A kormány első két évét az Indexnek három, jobboldali beállítottságú közgazdász nem értékelte olyan kedvezően, mint a miniszterelnök. A portál Chikán Attilával, Csaba Lászlóval és Bod Péter Ákossal járta körbe az elmúlt időszak gazdasági eredményeit. A szakemberek úgy látják: a „belpolitikai szempontokra épülő szabadságharc-hirdetés rendkívül súlyos következményekkel járt, a gazdaságpolitikai koncepció tankönyvszerűen hibás volt”. „A szerkezeti átalakulásoknak csak egy része indult meg, rögtönzött döntések alakították az eseményeket. Növekedés nincs, több munkahely nincs, de legalább az állam pénzügyi mutatói nem romlottak. Igaz, ehhez nem szokványos gazdasági lépések sorára volt szükség, ami bizalomvesztéssel járt. Túl sok az ideológia, túl sok az érzelem, semmilyen szakmai kontroll nincs, így még az ésszerű célok is balul sülnek el” – olvasható az Index összegzésében.
Ilyen körülmények között igazán jó hírnek minősül, hogy Brüsszel mégsem fagyasztja be Magyarország kohéziós alapokhoz való hozzáférését. Az Európai Bizottság ugyanis javasolta az erre vonatkozó döntés visszavonását az EU pénzügyminiszteri tanácsának. Ha a pénzügyminiszterek is helybenhagyják a biztosi testület javaslatát, akkor egy külön döntéssel felszabadíthatják a 2013-tól esedékes pénzekből zárolt mintegy félmilliárd eurónyi (150milliárd forintnyi) összeget, ami így nem veszne el. Ugyanakkor a 2004 júliusa folyó deficiteljárás beszüntetésére egyelőre még várnia kell Magyarországnak.
A rossz hírek közé tartozik az is, hogy az Európai Központi Bank a Nemzetgazdasági Minisztérium kérésére véleményezte a jegybanktörvényt módosító törvénytervezetet, és azt állapította meg: a javasolt átalakítások nem elegendőek a magyar jegybank függetlenségének helyreállításához.
Félidő ide, félidő oda tehát, a kormány nem dőlhet hátra, bőven lesz dolga a következő két évben is. S ha azt természetesnek is vesszük, hogy a tevékenységéről alkotott vélemények megfogalmazásakor elsősorban a pártszimpátia vezérli az értékelőket, abban egyetérthetünk: ha sikeres a kabinet, az az ország egészének a javára válik.
