Budapesti tudósítónktól
Kordonokkal elválasztott világok és határozott rendőrségi profizmus – valahogy így lehetne összegezni mindazt, ami szombaton történt a magyar fővárosban, a 17. Budapest Pride Felvonuláson és Pikniken, illetve mindezzel összefüggésben. Mert volt ugyan felvonulás, s azon lényegesen többen is vettek rész, mint a korábbi évek hasonló rendezvényein, de voltak ellendemonstrálók is, a két világ azonban szinte semmilyen módon nem került kapcsolatba egymással. A rendőrségnek köszönhetően.
A Szivárvány Misszió Alapítvány szervezésében tartott melegfelvonulás résztvevői szombaton délután a Városligetben gyülekeztek, hogy a szinte hermetikusan lezárt Andrássy úton vonuljanak az eredeti elképzelés szerint a Kossuth térig, a valóságban pedig annak csak a közeléig. A téren ugyanis ellentüntetők nagyobb csoportja várta őket, ezért a rendőrség felkérte a felvonulókat, hogy a tervezettnél valamivel rövidebb utat tegyenek meg.
Nem volt könnyű dolga annak, aki részt szeretett volna venni a Meleg Büszkeség rendezvényén: a gyülekezés és a vonulás helyszíne (szakkifejezéssel élve) „egyutcányi mélységben” megközelíthetetlen volt a fémkordonok és az igen erőteljes rendőrségi jelenlét miatt. A biztonság szavatolása érdekében az egyenruhások jelentős forgalomkorlátozásokat is bevezettek, s a kisföldalatti sem járt a rendezvény ideje alatt. Nagy elkötelezettség és jó erőnlét kellett ahhoz, hogy a hőséget ontó aszfalton az ember kilométereket kerülve csatlakozzon a mintegy háromezer fős menethez. A vidám, zenés-kamionos felvonulás résztvevőinek többsége a szervezők felszólításának engedelmeskedve visszafogott ruházatban, táncolva, mosolyogva tette meg az utat. Persze, akadtak közöttük is olyanok, akik nem bírtak magukkal; árpádsávosra festett arc, rózsaszín gárdistaegyenruha egyaránt feltűnt a tömegben…
A mintegy háromezer felvonulóra, akik azért demonstráltak, hogy a melegek ugyanolyan jogokkal élhessenek, mint a társadalom többségi tagjai, bő kétezer rendőr vigyázott. Ha cinikusak akarunk lenni, azt is mondhatjuk, hogy mindegyikükre jutott egy „felvigyázó”. Ami azért nem kis kétségeket ébreszt a rendezvény sikerességét és hatékonyságát illetően. Mert ha már a jogokat követelni is csak személyes testőrrel lehet, vajon mi a helyzet azok gyakorlásával?
A felvonulókat természetesen ellentüntetők is várták; az Andrássy út egyik kereszteződésében, az Oktogonnál mintegy kéttucatnyi fekete ruhás kiabált feléjük a messzi távolból, a kordonokon túlról. A vasrácsok mentén viszont népes, a felvonulókkal szimpatizáló csoport gyűlt össze, amelynek tagjai „Nácik, haza!” skandálással válaszoltak a melegellenes bekiabálásokra. A következő kritikus pont a Deák tér volt, ahol a fekete ruhások megpróbálták áttörni a kordonokat, azonban a rohamrendőrök különösebb erőfeszítések nélkül visszaverték a támadást.
A Parlament előtt viszont már több száz fős ellentüntető csoport várta a melegeket, s volt is gond abból, hogy egy horogkeresztes sálat lengető fiatalt az egyenruhások kiemeltek a tömegből. A fekete ruhások rárontottak a rendőrökre, akik némi könnygáz és néhány rendőrségi kutya segítségével fékezték meg a dühös csoportot, amelyben feltűnt Zagyva György Gyula, a Jobbik országgyűlési képviselője is, aki saját bevallása szerint magánemberként vett részt a melegellenes megmozdulásban. Ahogyan az már ilyen esetekben lenni szokott, a fekete ruhások és a rendőrök még egy kicsit kergetődztek egymással. Kicsit komolyabbá akkor vált a helyzet, amikor egy, a melegfelvonulás résztvevőivel szimpatizáló egyén transzparensével bevonult az ellentüntetők közé. Hogy mi késztette erre, persze józan ésszel nehéz lenne magyarázni, de tény, hogy megtette. Meg is rugdosták, le is köpködték érte, végül a rendőrök menekítették ki a tömegből. A józan ész különben is távol tartotta magát azon a délutánon a Kossuth tértől… Bebizonyosodott, hogy továbbra is vannak, nem is kevesen, akik hatalmas erőfeszítéseket tesznek gyűlöletük ápolgatásáért és kifejezéséért. Mint ahogy az is, hogy egyenlőséget követelni is csak a kordonok mögött lehet biztonságban.
Az indulatok igazi összecsapása pedig a felvonulás után következett, immár a világhálón, a blogok és cikkek hozzászólásaiban. Ezt még a rendőrség sem tudta megfékezni.
