Kocsis Károly, Répás Zsuzsanna és Vukovich Gabriella a tanácskozáson (Fotó: Mihájlovits Klára)
Budapesti tudósítónktól
„A magyar nemzetpolitikai stratégia célja, hogy a határon túli magyar közösségek gyarapodó közösségek legyenek; e cél eléréséhez a magyarság fogyásához vezető problémák átfogó vizsgálata is szükséges” – jelentette ki Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára tegnap Budapesten.
A népesedési világnap alkalmából a Magyarság Házában tartott tanácskozáson a helyettes államtitkár kiemelte: sokszor elhangzott már, hogy a Kárpát-medencei magyarság lélekszáma fogy, ennek fő okai – az elvándorlás, az asszimiláció, a születések számát meghaladó halálozási adatok – ismertek, azonban meg kell vizsgálni, hogy ezeket a negatív folyamatokat milyen tényezők befolyásolják. Répás Zsuzsanna emlékeztetett: a magyar nemzet gyarapodása csak akkor lehetséges, ha számbelileg, szellemileg, gazdaságilag és jogilag is gyarapodik. „Ennek a négy tényezőnek az egymásra hatását vizsgálva szeretnénk kialakítani programjainkat, amelyek segítségével visszafordíthatóak lesznek a negatív folyamatok” – mondta a helyettes államtitkár.
Vukovich Gabriella, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke előadásában emlékeztetett: a Földnek jelenleg mintegy 7milliárd lakója van, közülük mindössze 1,2 milliárd ember él a fejlett országokban, a többiek a fejlődő államok lakói, s többek között ez okozza a jelentős migrációs nyomásokat. A szakember elmondása szerint az Európai Unió népessége jelenleg lassú növekedést mutat, de ez javarészt a bevándorlóknak köszönhető. A magyar viszonyokat elemezve elmondta: 1981 óta folyamatosan csökken az ország népessége, s ez a tartósság egyedülálló a világon. Hozzátette: jelenleg 10millió alatt van Magyarország lakosainak lélekszáma, s csak a bevándorlás mérsékli a negatív folyamatokat. Meglátása szerint a magyar népességcsökkenés problémáját a család és a munka összeegyeztetésének segítésével lehetne kezelni, ez azonban komoly társadalmi szemléletváltást is igényelne.
Kocsis Károly, a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja Földrajztudományi Intézetének igazgatója történeti áttekintést adott a Kárpát-medence etnikai térszerkezetének változásairól. Elmondása szerint a 15. század végén a Kárpát-medence lakosságának kétharmada magyar volt, a 18. század végére azonban a belső háborúk, a török hódoltság időszaka és azt követő felszabadító harcok eredményeként egyharmadra csökkent ez az arány. A 19. században „túlnyomórészt önkéntes magyarosodás” vette kezdetét, aminek köszönhetően etnikai szempontból egyre homogénebbé vált a térség, és ezt a folyamatot csak a trianoni békeszerződés szakasztotta meg. A 20. század elején a Kárpát-medence lakosságának 48 százaléka volt magyar. Az első világháborútól napjainkig a mai Magyarország területén fokozódott a magyar etnikai előretörés, a trianoni határokon túl azonban visszaszorultak a magyarok.
Tóth Péter Pál, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója előadásában hangsúlyozta: a politikának el kell döntenie, hogy képesnek tartja-e magát a kialakult helyzet megváltoztatására, vagy kísérletet tesz a népesedés befolyásolására. Beszélt a migrációs folyamatokról is, kiemelve, hogy a Magyarországra érkező, magyar nemzetiségű bevándorlók nem a Kárpát-medencei, hanem csak az anyaországi lakosság számát növelik, ugyanakkor azonban migrációjuk következtében lassan kiürülnek a határon túli, korábban magyarlakta települések.
Az ENSZ 1987-es döntése alapján minden év július 11-én tartják a népesedési világnapot, miután 1987-ben ezen a napon érte el a Föld népességének száma az ötmilliárdot.
