Megkezdődött a vörösiszap-katasztrófa ügyében indított büntetőper első tárgyalása (MTI – Szigetváry Zsolt)
Budapesti tudósítónktól
Amikor 2010. október 4-én, hétfőn 12.25-kor átszakadt a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. ajkai timföldgyára 10-es zagytározójának gátja, amikor nagyjából egymillió köbméter, erősen lúgos vízzel keveredett vörösiszap másodpercek alatt mosott el három falut és terített be 1000 hektárnyi területet, s amikor az ezt illusztráló első képsorok adásba kerültek, az egész ország bénult csendben figyelte a történéseket. Most, két évvel később, szeptember 24-én, hétfőn még a híradások sem közlik vezető anyagként, hogy a Veszprémi Törvényszéken megkezdődött a vörösiszap-katasztrófa ügyében indított büntetőper első tárgyalása.
Két éve a borzalmas katasztrófa képei elnémítottak mindent és mindenkit, az iszonyú erő okozta pusztítás láttán szinte senki nem tudott közömbös maradni. És ahogyan akkor írtuk: az emberi természet pedig már csak olyan, hogy megpróbál értelmet találni az érthetetlenben, magyarázatot találni a magyarázhatatlanra, rációt az irracionalitásban. És felelősöket keres. Meg akarja érteni, hogyan történhetett, hogy egy emberek építette, emberek által használt ipari kolosszus letepert minden élőt maga előtt. Felelősöket keresünk, mert az nem lehet, hogy valaki ne legyen hibás ezért.
Tegnap pedig az ügyészség képviselője a bíróságon elmondta: halált előidéző gondatlan közveszély okozásának vétsége, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó közveszély okozásának bűntette, gondatlanságból elkövetett környezetkárosítás és természetkárosítás vétsége, továbbá hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette miatt emel vádat. A 91 oldalas vádirat tizenöt vádlottra végrehajtandó szabadságvesztést kér. Az ügyész elmondása szerint a timföldgyárat működtető Mal Zrt. „egyes munkavállalói üzemeltetési, ellenőrzési, intézkedési mulasztásaik folytán felelősek a közveszély 2010. október 4-én történt előidézéséért és annak következményeiért”. A vádlottak a vörösiszap-katasztrófa idején az ajkai gyár vezetői vagy alkalmazottai voltak.
A Veszprém Megyei Főügyészség korábbi közlése szerint a katasztrófa nyolc ember halálát, kétszázhuszonhat ember sérülését idézte elő, és különösen nagy vagyoni veszteséget okozott, a környezetet és a természetet jelentős mértékben károsította. Ez utóbbi mondat valójában azt jelenti, hogy Devecserben, Kolontáron és Somlóvásárhelyen több száz ház lakhatatlanná vált, több mint háromszáz épületet kellett lebontani, nagyon sok család vált egyik pillanatról a másikra hontalanná… S mindemellett két folyócska teljes élővilága is áldozatául esett a savas borzalomnak.
Emberekről, tragédiákról szóltak a híradások két éve, ma viszont már a jogászok kifacsart bikkfanyelven elmondott közléseit közvetítjük, ügyvédek igyekeznek védeni ügyfeleiket, relativizálni a történteket. Pedig egyszerűen is el lehet mondani, hogy mi történt: a zagytározó 10. számú kazettájában túl sok lúgos víz volt, amit egy ideje már nem semlegesítettek, ráadásul nem törődtek a szivárgás elvezetésével, és nem volt megfelelő katasztrófavédelmi terv sem. A vádirat arra is kitér: már egy órával a gátszakadás előtt katasztrófahelyzetet jelentő adatokat mutattak a Mal műszerei, de nem volt villogó vagy csipogó jelzés, így senki nem figyelt fel erre, ezért nem is figyelmeztethették előre a környék lakóit. A hírhedt 10. számú kazettában az eredeti tervek szerint a leülepedett vörösiszap felett csak egyméternyi lúgos víz lehetett volna – mivel azonban kellett a hely, ezért a tározó egyik oldalát a cég mindenféle engedély nélkül magasíttatta meg… Így lett az egyméternyi víz helyett 4,4 méternyi a vörösiszapon… Ráadásul a cégnek nem volt engedélye arra, hogy veszélyes hulladékot kezeljen. Ugyanis a vörösiszap valóban nem veszélyes hulladék, de a felette lévő víz (az erős lúgos kémhatás miatt) az. Ráadásul ez a lúg magas koncentrációban tartalmazott arzént is. Mivel azonban az üzemet nem megfelelően sorolták be, a környék lakóinak nem volt tudomásuk arról, milyen veszélyes a gyár és a tározó…
Az ügyészek és ügyvédek néhány héten át vitatják majd a történteket, keresik a felelősöket és hárítják a felelősséget, kinek-kinek a munkaköri leírása szerint. Mi pedig nézünk értetlenül, néha unottan, s erőfeszítést igényel a vörös borzalomnak még a felidézése is. Pedig emberek haltak meg, életek mentek tönkre ott néhány perc alatt – néhányak figyelmetlensége miatt…
