Furcsa fintora a sorsnak, hogy a sokak által régóta várt parlamenti választások hetében a legmeghatározóbb élmény nem az eddigi legnagyobb ellenzéki párt papírforma szerint bekövetkező győzelme volt, hanem egy testület, az Országos Választási Bizottság sajátos döntéshozatali képtelensége. A magyar televíziózás legnézettebb valóságshow-járól van szó: a történetet egy ország követte élő egyenesben.
Azok számára, akik lemaradtak az eseményről: miután vasárnap 19 órakor papírforma szerint véget ért a parlamenti választásoknak az a része, amely a polgárok szavazását foglalja magában, az országban maradt néhány választókerület, ahol még nem zárult le a voksolás. Ez aztán kiindulópontjául szolgált annak a vitának, hogy ilyen esetekben fenn kell-e tartani a kampánycsendet mindaddig, amíg az utolsó szavazat is bekerül az urnába (ahogyan azt a törvény néhány helyen említi), vagy a kampánycsend feloldásának időpontjaként a 19 órát kell-e tekinteni (ahogyan azt a törvény néhány helyen említi).
Az óra elütötte a hetet vasárnap este, a televíziós választási műsorok megkezdődtek, elhangzottak az első exit poll eredmények, értékelések, a kampány utolsó napjaiban készített közvélemény-kutatási adatok – aztán kiderült, hogy ezt nem volna szabad, a hallgatási kötelezettség egyelőre él. Vagy mégsem. Vagy mégis.
A mobiltelefónia és az internet mai szintű elterjedtsége a kampánycsend fogalmát egyébként is elég értelmetlenné degradálta, az órákon át tartó törvényértelmezési huzavona nem kis mértékben ásta alá az embereknek a törvényalkotással kapcsolatos, amúgy sem hízelgő véleményét. Különösen akkor, amikor kiderült, hogy a választási törvénynek a gondokat jelentő módosítását három(!) évvel ezelőtt kétharmados(!!!) többséggel fogadta el a parlament. A módosítás úgy rendelkezett, hogy azok a polgárok, akik nem a lakó-, hanem a tartózkodási helyükön szavaznak, csak előre meghatározott választóhelyeken voksolhatnak. Egyetemistákra lehet itt gondolni például, akik a tanulmányaik helyszínén akarnak szavazni. Na mármost, a 386 parlamenti képviselő közül egy nem akadt, aki kiszámolta volna, hogy ha egy választóhelyre a megszokott szavazószámot kétszer, két és félszer meghaladó mennyiségű voksolni vágyót utasítanak, akiket ráadásul egészen különálló nyilvántartásba kell venni, akkor az időigényes feladat lesz. 386 képviselő nem számolta ki, hogy ez gondokat okozhat. Sikerült (még egy) végrehajthatatlan törvényt alkotni, ami az első adandó alkalommal bebizonyította alkalmazhatatlanságát.
Az internet népe persze azonnal viccgyártásba kezdett. Mikor tudja meg az OVB a választási eredményeket? Amikor összeül az új parlament. Hogyan mennek haza a Bocskai úton szavazók? Négyes metróval. Hogyan akadályozhatja meg egyetlen ember az új parlament összehívását? Beül a szavazófülkébe és négy évig nem jön ki. Csak néhány példa a poéndömpingből, amely elárasztotta vasárnap este Budapestet.
A nem hivatalos, de folyamatos részeredmények ugyanolyan gyorsan terjedtek, mint a viccek. Mindenki tudott mindent, mégis egy ország tett úgy, mintha nem tudna semmit. Érdekes volt.
És érdekes volt az is, ahogyan a választási eredmények ismeretében az egyik új pártot, az addig tudomásul sem vett LMP-t a szocialisták hirtelen támadt együttműködési készséggel megkeresték. A Lehet Más a Politika, amelynek az első fordulót megelőző utolsó napokban egy olyan, az SZDSZ-ből érkező váddal kellett megbirkóznia, hogy korábbi, közkedveltségnek a legkevésbé sem örvendő szabad demokrata vezetők támogatását bírja, hogy tulajdonképpen az egykori SZDSZ-esek gyűjtőpártja, hogy az MSZP trójai falova, hirtelen a szocialisták kinyújtott jobbjával találta szembe magát. Amely a második szavazási fordulóban való együttműködést kínálta, kölcsönös visszaléptetések formájában. Azokban a körzetekben ugyanis, ahol az első fordulóban nem dőlt el az egyéni mandátum sorsa, 25-én újabb voksolás lesz, s azon már csak az egyéni képviselőjelöltekre lehet szavazni, s az egyszerű többség már mandátumot biztosít a nyertesnek. Az MSZP azon megfontolásból, hogy megpróbálja megakadályozni a Fidesz kétharmados többségét, négy körzetben visszaléptette jelöltjét az LMP javára. Az új formáció köpni-nyelni nem tudott e különös megnyilvánulástól. Azt gyorsan kiszámolták, hogy a négy jelölt visszaléptetése sehogy, semmilyen módon nem akadályozhatja meg a kétharmadot, ahogyan azt is, hogy ez a fajta együttműködés minden eddigi, az SZDSZ-szel való összemosást igazolna, úgyhogy gyorsan elutasította a balról felkínált békejobbot. Ami szép gesztusnak a politikában éppen nem nevezhető, de elképzelhető, hogy hasznos lesz a párt jövője szempontjából.
S míg a szocialisták a zöldekkel vívnak, amíg a Fidesz a kétharmad érdekében mozgósít, a sajtó megkezdte a kormányalakítást. Többen osztják a posztokat megbízható forrásokra hivatkozva, de az eligazodást bizonyos mértékig nehezíti, hogy a kormányzásra készülő párt nem tartaná meg az eddigi minisztériumi felosztást, hanem csúcsminisztériumokat hozna létre, amelyek több tárca tevékenységét foglalnák magukban. A szerkezeti módosítást minden sajtótermék kész tényként kezeli, a nevek kapcsán vannak ellentmondások, ismétlődések szép számban, s lesznek is még a következő napokban, úgyhogy a listázást egyelőre hanyagoljuk.
