Egyházi méltóságok, közösségek képviselői, önkormányzati vezetők és hagyományőrzők részvételével zajlik holnap délután a 25. úzvölgyi (Valea Uzului) megemlékezés. Tamás Sándor háromszéki tanácselnök előzőleg arra kérte a háromszékieket, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a megemlékezésen.
„Látható és láthatatlan színtéren is zajlik a XXI. századi csata az Úzvölgyében. Látható, hiszen fizikailag akarnak teret foglalni azokkal a szentségtelen betonépítményekkel. De a temetőgyalázással a láthatatlan színtéren is folyik a birkózás a mély állam részéről. Az elmúlt fél évben súlyos károkat okoztak. Nem távoli, ismeretlen hősök emlékét gyalázták meg, hanem magyar katonák eleven emlékét. Azért is fáj ennyire, mert sokunknak személyes ügy” – üzente Tamás Sándor tanácselnök, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) háromszéki elnöke annak kapcsán, hogy holnap az Üzvölgyében 25. alkalommal emlékeznek meg a térségben 1944. augusztus 26-án kibontakozott harcokról, amelyek a betörő szovjet csapatok és védekező székelyekből álló alakulatok között alakultak ki. Az RMDSZ-politikus kifejtette: a (románok által végrehajtott idei) júniusi temetőfoglalás az Úzvölgyében „nem egyszerű emberek cselekedete volt, sokkal inkább egy szellemi hadviselés gonosz terve”.
A 25. úzvölgyi megemlékezés 15 órakor kezdődik a Csíkszenttamási (Tomești) Ifjúsági Fúvószenekar előadásával, majd bevonulnak a katonai hagyományőrzők, bő fél órával később fellép a Csíkborzsovai (Bârzava) Férfikórus, 15 óra 50 perctől pedig a megemlékezőket köszöntik. Ezt követően 16 órakor kezdődik az ünnepi szentmise, a főcelebráns Tamás József püspök, meghívott szónok Böjte Csaba ferences szerzetes. A vallási szertartás után a testvéregyházak képviselői is felszólalnak, majd koszorúzással ér véget a megemlékezés.
Az Úzvölgyébe (a román átállást követően) 1944. augusztus 26-án hatoltak be a szovjet csapatok, a védelmi rendszer első vonalában a 17-18 éves fiúkból álló 11. székely határőr zászlóalj kapta az első csapást. Negyed évszázada ezen a napon tartanak hivatalos megemlékezést a terepen.
A nyár elején súlyos incidens helyszíne volt a területen található, ám vitatott tulajdonú katonatemető, súlyos államközi feszültséget váltva ki Magyarország és Románia között. Budapest akkor jegyzékben tiltakozott a román kormánynál a temetőben június 6-án történtek miatt. A sírkertbe ugyanis ezrek özönlöttek be erőszakkal, hogy részt vegyenek az ott törvénytelenül kialakított román parcella (betonkeresztjeinek) és a helyszínen emelt emlékmű felszentelésén. Előzőleg magyar katonasírokat gyaláztak meg. A nemzetközi jellegű temetőben főként olyan magyar katonákat hantoltak el, akik a világháborúkban estek el.
A terület főbejárati részén élőláncot alkotó, békésen imádkozó magyarok közül többeket bántalmaztak is a júniusi temetődúlás, illetve sajátemlékhely-avatás román résztvevői. A tömeg beözönlését a sírkertbe a kivezényelt csendőrök sem tudták (egy részük pedig nem is akarta) megakadályozni. Az ostromlók a főbejáratot képező székelykaput is megrongálták, ezt azóta már sikerült megjavítani; a földből kitépett magyar fejfák is visszakerültek a helyükre, a széttörteket pedig pótolták.
