Munkatársunk jegyzete
Washington, 2016. jan. 29.
Ahol színház – sőt szenvedélyes „művészet” – a politika, ott bőven van alkalom drámákra, bohózatokra, tragédiákra. Mindháromra volt példa az elmúlt héten Amerikában. Névtelen sztárok buktak el – egyikük örökre –, az ünnepelt celeb meg diadalmaskodott azzal, hogy „fel sem lépett” – legalábbis nem ott, ahol azt a színi direktorok elvárták. A nyáj meg továbbra is híven követi a „pásztorokat”. Kérdés, ki marad állva a függöny után.
Komolyra fordítva a szót – hiszen az ügyek halálosan komolyak –, az igazi cowboy-dráma még Újév másnapján kezdődött Oregon államban, ahol állig felfegyverzett fehér milicisták (ami itt polgároknak az állam ellen önszerveződő csoportját jelenti) elfoglaltak egy szövetségi vadvédelmi területet. Az ellen tiltakoznak, hogy a szövetségi kormány engedélyhez meg bérleti szerződéshez köti a legeltetést. A milicisták vezérei, a Bundy fivérek kizsákmányolást meg elnyomást kiáltanak, és hazafias mártírszerepet vállalnak az állam ellen negyed évszázada folyó harcban.
A dráma tragédiába torkollott, amikor – 25 nappal a területfoglalás kezdete után – az FBI ügynökei útzárlatot állítottak fel. A milicisták három és fél héten át szabadon jöttek-mentek, így a keddi akciót sem vették komolyan, amikor a hóbuckák között vezető utat rendőrautók állták el. A rebellisek egyike nagy sebességgel ki akarta kerülni az akadályt, és az útról letérve hajszál híján elgázolt egy rendőrt. Miután teherautója elakadt a hóban, kiszállt, és látszólag feltartott kezekkel hagyta közelíteni az ügynököket, de egy félfordulattal pisztolyt rántott rájuk – az ügynökök abban a pillanatban lelőtték.
Nyolc másik milíciavezér megadta magát, és a börtönből felszólította területfoglaló társaikat, hogy békésen térjenek haza – ám az ellenállás folytatódik. A „felkelők” gyilkossággal vádolják a hatóságokat. Ezzel szemben az FBI bölcsen járt el, nem ismételte meg a hírhedt 1993-as wacói ostromnál bekövetkezett fiaskót, amelynek 74 halálos áldozata volt. Ezúttal nem rontott a milicistákra (sokan bírálták emiatt, mondván, hogy bezzeg, ha feketebőrűek lennének a rebellisek, már rég szitává lőtték volna őket), hanem kivárta, amíg azok követnek el súlyos hibát. Harmadnap közzétették az útzárlatnál történtekről készült videót, amelyen jól látszik az incidens.
A populista narratíva ennek ellenére a rebellis cowboyoknak ad igazat, mert az amerikai nemzeti mítosz szerint az állam – a kormány, a hatalom, a politikai és pártestablishment – csak hibázhat, igaza sohasem lehet a polgárral szemben.
Ennek a mesének a szárnyán lendült a magasba Donald Trump, aki több mint fél év után egyre verhetetlenebbnek tűnik a Republikánus Párt elnökjelöltségéért folyó harcban. A kétes üzleteken tollasodó ingatlanmilliárdos a jobboldali választóréteg egyharmadát tudja maga mögött. Ezek többnyire dolgos, tisztességes, hazafias, mélykeresztény honpolgárok, a lelkük mélyén tisztában vannak Trump brutális jellemével. Csakhogy olyan „megváltót” látnak benne, aki elveti a „politikai korrektséget”, kimondja a legdurvább gondolataikat, és mivel megvásárolhatatlan, abban reménykednek, hogy vissza tudja fordítani a szövetségi hatalom „túlkapásait”.
Trump a kampány kezdete óta cowboy-stílusban korteskedik, és minél több sértést zúdít Obamára, Hillaryra, közvetlen vetélytársaira, a médiára (sőt a legkonzervatívabb Fox hírtévére is), valamint mindenre, amit a populizmus gyűlöl(tet), annál nagyobb előnyre tett szert. A héten odáig fajult a bohózat, hogy lemondta a hétfői iowai jelölőgyűlések előtti utolsó tévévitát, mert a Fox „megsértette”. Trump ugyanis egy nyári tévévita során feldühödött a hírtévé női sztárjának kemény kérdésén, majd gyalázatos nyelven, női mivoltában alázta meg („Vér ömlött a szemeiből meg ... szóval akárhonnan”). Mivel most ugyanazt a műsorvezetőt osztották be a szópárbaj irányítására, Trump elutasította a részvételt. Ravasz populista húzással inkább pénzgyűjtést szervezett a háborús veteránoknak – alig pár mérföldre az iowai színhelytől.
Azt hihetnők, hogy a legnépszerűbb jobboldali jelöltet így megfutamodni látja a nép, ám elemzők szerint éppen az ellenkezője történt. Nemhogy a másik hét induló nem használta ki távollétét, hanem a vitát ezúttal is belengte a szellemjelölt kikezdhetetlensége. Maga a korábban megsértett Megyn Kelly vezette be a témát, mondván: „Kezdjük azzal az elefánttal, amelyik ma este nincs is a teremben!”
Így találnak egymásra – a „hatalommal” vívott harcban – cowboyok és az új (politikai) elefántok. Mindkét „fajta” hajthatatlan, és nem hajlandó, sőt képtelen a kompromisszumra – márpedig ez a sikeres amerikai politizálás lényege. A hétfőn induló előválasztás-sorozatban kiderül, hogy valóban ilyen elnökjelölteket akar-e a nép. Sok minden múlik ezen – Amerikában és világszerte is.
