Munkatársunk jegyzete
Washington, 2016. feb. 5.
A két talpon maradt demokrata induló nagy ívben elkerülte azt a csapdát, amit a republikánusok, a sajtó – és részben saját maguk – állítottak a jövő keddi New Hampshire-i előválasztás előtt. Hillary Clintontól és Bernie Sanderstől mindenki azt várta, hogy egymás torkának ugorjanak abban a kérdésben, melyikük a „progresszívebb” vagy „liberálisabb”, illetve melyikük áll közelebb vagy távolabb a Demokrata Párt és az ország fő sodrához. Csütörtökön este azonban semmi ilyesmi nem történt. Az utólag beiktatott tévévita minden eddigit felülmúlt tartalmában, hevesen rivalizáló, ám mégis korrekt hangvételében és újságírói színvonalában egyaránt. Azt láttuk végre, amilyennek az értelmes, hasznos és hatásos, de kemény szócsatákat elképzeljük.
Először azonban emlékeztessünk arra, hogy ennek eredetileg meg sem kellett volna történnie. A demokrata pártvezetés csak fele annyi tévévitát tervezett a nyári konvencióig, mint az ellentábor. Elemzők szerint ez Hillary érdekeit szolgálta volna, és emiatt sok kritikát kapott Debbie Wasserman Schultz floridai képviselőnő, mert pártelnökként nem volna szabad saját indulói között pártoskodnia. Sanders tavalyi sikerei és különösen a mégoly harsány belharccal meg Donald Trump és Ted Cruz dagályos stílusával hihetetlen publicitást parancsoló republikánus tévéviták azonban oda vezettek, hogy a Clinton-kampány is belátta, amit sok demokrata nehezményezett: ha indulóik nem „látszanak” sokkal gyakrabban az országos tévécsatornákon, akkor végső jelöltjük eleve hátrányból kezdi a főkampányt. Így került sor újabb nyilvános tévépárbajok beiktatására. Szerdán este Sanders és Clinton külön-külön válaszolt egy New Hampshire-i fórumon a CNN meg a polgárok kérdéseire, csütörtökön pedig a liberálisnak tartott MSNBC hírcsatorna szervezte a két résztvevős vitát.
A kiéleződő harc során merült fel Clinton és Sanders ideológiai beskatulyázásának kérdése. Mivel Bernie „demokratikus szocialistaként” határozza meg magát, Hillary eleve „jobbra” áll tőle. A volt elnökfeleséget, szenátort és külügyminisztert kerek negyed évszázada figyeli gyanakodva Amerika – noha még 1972-ben feltűnt a Nixon-botrányokat vizsgáló jogászként –, illetve utálja az ország konzervatív egynegyede. Ilyen ívű pályán megmaradásra csak pragmatikus politikus számíthat. Noha a republikánusok nagyon is liberálisnak tartják, saját pártjában inkább középen, vagy kissé jobbra állónak tekinthető, különösen az iraki háború megszavazása miatt.
Most azonban, hogy Bernie liberális programja népszerűnek mutatkozik a demokrata bázis egy részében (a 30 év alattiak 84:14 arányban őt támogatják), kettejük ideológiai besorolása egyesek szemében fontossá vált. Különösen a sajtó „követelte”, hogy döntsék már el, melyikük a mérsékelt, ki a liberális, ki a progresszív, miután Hillary nemrég azt mondta, hogy a helyzet mérlegelése alapján hol ilyen, hol olyan utat választ, és ezt Bernie azonnal kihasználva hintapolitikának nevezte. A jobboldal pedig azonnal felkapta a „tisztázatlan” ügyet, hogy még valamivel nekimehessen Hillarynak.
A „liberális palástért” történő versenyeztetés azonban közönséges kamu, és egyszerűen arra szolgál, hogy az ellentábor ellehetetlenítse a demokratákat, bárki is legyen a végső elnökjelöltjük. Ha ugyanis Sanders lenne az, akkor a csapból is a „kommunistázás” folyna novemberig. Ha viszont sikerülne Clintont rávenni arra, hogy – Sanders sikerén felbuzdulva – „balra” húzódjon, akkor végképp be lehetne bizonyítani, hogy a Demokrata Párt teljes egészében „szélsőségessé” vált.
A médiában – kivéve a ritka mélyelemzéseket – így is folyton azt hallja az átlagember, hogy noha a Republikánus Párt feletti ellenőrzést – úgy a kongresszusban, mint a kampányösvényen, lásd Trump és Cruz – valóban átvették a harcias ultrakonzervatívok, íme, a demokraták is „bal szélsőségesekké” váltak. Ami választási ámítás, sőt inkább közönséges hazugság.
Bernie és Hillary azonban szerencsére visszafordult a szakadék széléről, és nem adta meg ezt az örömet a sajtónak meg az ellentábornak. Kemény szócsatákat vívtak egymással Hillary Wall Streethez fűződő kapcsolatairól meg a beszédeiért felvett horribilis tiszteletdíjakról (ami a nagy bankok feldarabolása miatt fontos), valamint Bernie kidolgozatlan egészségbiztosítási reformjáról, amellyel (jól hangzóan, ámde minden esély nélkül) államosítaná az egész üzletágat, de Hillary szerint veszélybe sodorná az éppen hogy csak kivívott Obama-reformot. Mindez mégis megmaradt a tisztesség és kölcsönös megbecsülés keretein belül, sőt a végére kifejezetten megtámogatták egymást.
A Hillary-ellenes hisztéria így nem kapott újabb üzemanyagot. A Clinton-házaspár persze valóban milliókra tett szert, amióta nincsenek hivatalban (mert korábban állami fizetésből élve egyáltalán nem voltak gazdagok) – és ez nyilvánvalóan sokaknak szemet szúr. Az azonban vígan elsikkad az ilyen lamentációk mögött, hogy a másik oldalon milliárdos és milliomos jelöltek (meg támogatók) állnak, akik az üzleti életben szerezték hatalmas vagyonukat (Trump, Bush, Fiorina st.), amit mindenki normálisnak fog fel és fogad el.
A republikánus jelöltek legközelebb szombaton este csapnak össze New Hampshire-ben, és egy héttel később Dél-Karolinában. A nyolc főre zsugorodott mezőnyben (amelyből a következő vitára kizárták Carly Fiorinát, mert nem érte el a megkövetelt támogatottsági szintet) megjósolható módon továbbra is az egymás (és különösen Hillary) elleni kirohanások uralkodnak majd.
