Amikor Barack Obama 2009-ben – alig néhány hónappal beiktatása után – átvette a Nobel-békedíjat, sokan fanyalogtak, elhamarkodottnak tartották a kitüntetést.
Barack Obama és Abe Shinzó miután a hirosimai emlékparkban koszorút helyeztek el (Fotó: Beta/AP)
Ő maga is elismerte ezt köszönőbeszéde elején. Háborúellenes kiállása röpítette a Fehér Házba, Mahatma Gandhival és Martin Luther Kinggel hirdette a békés konfliktuskezelés elvét. Ám amerikai elnökként és a világ legnagyobb haderejének főparancsnokaként – mint azt Oslóban kifejtette – olyannak kell felfognia a világot, amilyen: „A világban jelen van a Gonosz. Hitler seregeit nem tudta volna megállítani egyetlen erőszakmentes mozgalom sem.” Ez az Obama tisztelgett péntek délután Hirosimában az első két atombomba áldozatai előtt. Anélkül, hogy bocsánatot kért volna.
Amikor Harry Truman 1945 nyarán – még zöldfülű elnökként – elhatározta, hogy a történelem legszörnyűbb fegyverével töri le a csendes-óceáni hadszíntéren még mindig ellenálló Japán elszántságát, Európában már rég a romokat takarították. Az amerikai közvéleményt Truman azzal nyugtatta meg, hogy a kétszázezer áldozattal több mint egymillió életet mentett meg: egy japáni partraszállás során szerinte mindkét oldalon aratott volna a halál.
Azóta kiderült, hogy Truman nem hallgatott saját vezérkarára sem: a hét ötcsillagos amerikai tábornok közül hatan ellenezték az atombomba bevetését. A magyar zsidóból amerikai fizikussá lett Szilárd Leó – Enrico Fermivel együtt az atombomba atyja – petíciót indított az atombomba alaptalan felhasználása ellen, de azt Truman külügyminisztere nem adta át az elnöknek, pedig a Manhattan-terv 70 tudósa írta alá.
Az amerikai néppel elhitették, hogy az Egyesült Államoknak soha semmiért nem kell bocsánatot kérnie. Már Truman így vallott emlékirataiban, Ronald Reagan pedig ezt egyenesen külpolitikai elvvé avatta. ENSZ-nagykövete könyvet írt ezzel az alcímmel, negyed évszázaddal később pedig az elnökjelöltségre készülő Mitt Romney már címbe emelte, hogy „Semmi bocsánatkérés! Amerika nagyságának ügyéért”.
Ez tehát az amerikai jobboldal mantrája. Amikor a Smithsonian múzeumhálózat repülési és űrkutatási részlege (a Louvre után a világ második leglátogatottabb múzeuma Washington szívében) az első atombombák ledobásának 50. évfordulójára készített kiállításon be akarta mutatni a hirosimai és nagaszaki áldozatokat, a kongresszusi többséget éppen átvevő Republikánus Párt durván nekiment a kurátoroknak, sőt a múzeum igazgatóját lemondásra kényszerítette. A kiállítás elleni harcot az a dühödten Clinton-ellenes Newt Gingrich vezette képviselőházi elnökként, aki most Donald Trump oldalán az alelnökjelöltségért kampányol.
Hasonló légkörben kezdte pályafutását a jelenlegi elnök is: már első külföldi útjain rásütötték a bélyeget, hogy bocsánatot kérni ment Európába, Kairóba meg Latin-Amerikába. Hirosimai útját is ez a fajta gyűlöletkampány előzte meg.
Obama gyorsan rájött, hogy a jobboldal egyszerűen nem hajlandó vele érdemben tárgyalni, nemhogy kompromisszumot kötni. Ezért azt az utat választotta, ami járhatónak tűnt a számára: úgy tevékenykedni a nukleáris leszerelés érdekében, hogy azt se a belföldi ellenzék ne tudja megtorpedózni, se a külföldi ellenség ne legyen képes kihasználni. Ennek az eredménye az Iránnal kötött atomalku, amely ugyan nem tökéletes, de hibátlan szerződést nem is lehetne kötni a jelenlegi nemzetközi körülmények között.
Obama tehát nem bocsánatot kért, hanem ennél sokkal többet: erkölcsi forradalmat, amely véget vethet a népeket egymás ellen zúdító gyűlöletnek: „Minden nagy vallás utat ígér a szeretethez, békéhez és igazsághoz, ám egyik sem tudott kitérni olyan hívei elől, akik hitükben a gyilkoláshoz való jogot látták. A nemzetek olyan mítoszokból táplálkoznak, amelyek áldozatra és együttműködésre építik az összetartozást – ám ugyanezeket a mítoszokat gyakran használták az idegenek elleni elnyomásra és a másság dehumanizálására. A tudomány lehetővé teszi, hogy kontinenseken át kommunikáljunk és a felhők fölé emelkedjünk, hogy betegségeket gyógyítsunk és megértsük a kozmoszt – de a felfedezések egyre hatékonyabb gyilokká is alakíthatók. Hirosima ezt az igazságot tanítja. A műszaki fejlődés, az emberi intézmények párhuzamos fejlődése nélkül gyászos végzetre ítélhet bennünket. Az atomhasadást lehetővé tévő tudományos forradalom nem működik erkölcsi forradalom nélkül.”
Obama idealistaként került a Fehér Házba, és – noha az elmúlt hét év számtalan ellenzéki és „barátságos” pofont lekevert neki – úgy látszik, az is maradt. De legalább azok közé a hatalmasságok közé tartozik, akik a másik arcukat is odafordítják. Az amerikai elnök a beszéd után Hirosima még élő áldozataival találkozott: gyűlöletnek még a nyoma sem látszott arcukon.
