Orlando, a vidámság és a családi szórakozás jelképe, ahová családok milliói zarándokolnak el évente a Disney World (a mai virtuális valóságban egyébként jócskán sápadó) bűvöletében, a múlt vasárnap elvesztette „szüzességét”. Attól a naptól kezdve a terror, a halál városának a szimbólumává vált – és marad nyilván örökre.
Pillanatfelvétel a pénteki orlandói megemlékezésről (Fotó: Beta/AP)
Előző este Donald Trump, a Republikánus Párton kívüli, de a párt fehér szuprematista fanatikusait magával ragadó jobboldali elnökjelölt tartott a közelben beszédet – és elmondta, amit eddig Amerika hanyatlásából láttunk, „az még csak a kezdet”. És csakugyan: másnap hajnalban egy New York-i születésű afgán fiatalember minden idők legnagyobb, automata fegyverrel elkövetett vérengzését követte el a helyi melegek éjszakai szórakozóhelyén. (Az előző mondatban minden egyes szó fontos, mert a legnagyobb tömeggyilkosságot egyébként nem ő, hanem a szeptember 11-ikei, ugyancsak muzulmán terroristák meg az Oklahoma City-i fehér bőrű autóbombás követte el az ország békeidős történetében.)
Vasárnap reggelre ébredve még reménykedtünk abban, hogy nem muzulmán az elkövető. Hogy miért!? Mert ha az (mint később ki is derült), akkor vészesen leegyszerűsödik a képlet. Holott tudjuk, hogy a szélsőjobboldali fanatikusok ugyancsak képesek vérengzésre az általuk „bibliai”-nak képzelt parancsok végrehajtásában. Nem egy követőjük gyilkolt már abortuszt végrehajtó orvosokat, legutóbb pedig egy hasonlóan keresztény fanatikus egy dél-karolinai templomot gyújtott fel, ahol fekete bőrű polgárok imádták az – ugyancsak keresztény – istent. Őket, persze, senki sem nevezte – és az elnöktől sem várta el senki, hogy nevezze – „keresztény terroristák”-nak. Mint ahogyan az igazi amerikai bennszülötteket legyilkoló fehér seregeket sem tartja annak a hivatalos történelem. A fanatizmus diktálta gyilkolás tehát nem ismer sem bőrszínt, sem vallást – csak a gyilkos üzenetek közvetítőit és végrehajtóit meg ártatlan áldozatait.
Barack Obama elnökségének hét és fél éve alatt tizennegyedszer(!) volt kénytelen kiállni a nemzet elé, hogy kifejezze a gyászt, a vigasztalást és a(z egyébként teljesen reménytelen) eltökéltséget egy-egy fegyveres tömeggyilkosság után. Azért kilátástalanul, mert az elnököt tehetetlenséggel vádoló jobboldal hiúsítja meg minden egyes alkalommal a kongresszusban, hogy a baloldal hatékony fegyvervásárlási ellenőrzést vezettessen be. Olyannyira, hogy miközben százezreket tart nyilván az FBI a repüléstilalmi meg terroristagyanús listán, addig a republikánus törvényhozási többség rendre megakadályozza, hogy ugyanazok a személyek bármilyen(!) fegyvervásárlási igyekezetét törvénnyel tiltsák meg. Tessék érteni: a jobboldal szerint teljesen rendben van, hogy egymilliónál több ember soha az életben nem utazhat repülőn (bizonyíthatatlan okokból), ámde a kormánynak ne legyen joga, hogy megakadályozza számukra akármilyen fegyver (a pisztolytól az automata géppuskán át a tankellenes rakétáig) vásárlását.
Donald Trump hétfőre ütemezett be egy „nagy” beszédet (szerinte minden, amit csinál, az nagy, sőt „óóórjás” – vagyis angolul „yuuuge”), amellyel állítólag leleplezte volna novemberi ellenfelének, Hillary Clintonnak és volt elnök férjének, Bill Clintonnak a „sok százmillió dolláros” megvesztegetési botrányait. Orlando nyomán azonban inkább a radikális iszlám terrorizmusról beszélt – amit szerinte Obama megnevezni sem hajlandó, mert az elnöknek „más jár az eszében”. Trump azt mondja, hogy „ő maga, persze, nem hiszi, de az emberek beszélik”, hogy Obama valójában egy kriptomuzulmán, aki rosszat akar Amerikának.
Ezzel a fordulattal a Trump-kampány az amerikai elnökválasztások történetének egyedülálló gazságát követte el: bizonyítékok nélkül megvádolta hazaárulással a hivatalban lévő elnököt. Ebben a valószínűtlen és felelőtlen kijelentésben tulajdonképpen korunk demagóg populista kapszuláját fedezhetjük fel, mert Közép-Európában is vészesen terjed az az ördögi taktika, hogy haza- vagy nemzetárulónak bélyegeznek meg mindenkit, akinek a (racionális) gondolataitól rettegnek a tömegek (vagy éppen a csőcselék) által imádott nemzet- és honvezérek.
De – szerencsére – nem oda, Buda! Vagyis, nem ennyi az annyi, még Amerikában sem. Miközben a korábbi terrortámadások után rendre a Republikánus Párt politikája kerekedett felül, ezúttal úgy tűnik, hogy Trump végképp elvetette a sulykot. Számos tisztességes konzervatív gondolkodó, sőt republikánus honatya jelentkezik, akik szerint ez azért már több a soknál. Trump „túltolta a biciklit” (hogy egy „testközelibb fordulattal éljünk”), amikor Obamára meg Hillaryra próbálta hárítani a terrorizmus elleni harc kudarcait. A legújabb közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak többsége kezd rájönni arra, hogy Trump, az amerikai rettegés főpapja, ezúttal ördögi magot vetett – de abból éppen az őt magát elfojtó csíra hajthat ki.
Ennek az orlandói vérengzés és következményei által ihletett jegyzetnek a vége már Esztergomban, Szt. István koronázási városában születik, ahol a magyar politikatudomány évi vándorgyűlése folyik. A politikai jelenségek kutatói szerint a gyűlöletszító politikusok és a rettegéskeltésből élő „biztonsági szakértők” meg egyéb hatalmi ármánnyal népeket megvezető intrikusok előbb-utóbb vesztésre vannak ítélve. A kérdés csak az – és ennek felderítésében semmilyen tudomány nem tud segíteni, inkább csak a tisztességes ember jóérzésére támaszkodhatunk –, hogy eljutunk-e addig egy katasztrófával fenyegető összeomlás nélkül.
