Egy nagykövet megérkezése az állomáshelyére ritkán lépi át a sajtó hírérzékénységi küszöbét. Ám amikor a küldő és fogadó állam közötti nézeteltérés – és külön-külön saját belvitáik egy-egy apró részlete – éppen a sokáig betöltetlen pozíció körül jegesedik el, akkor minden friss mosolytól olvadást remélnek az arra rászorulók. Ilyen körülmények között szállt le hétfőn Pesten, sándorpalotázott Budán meg koszorúzott a Hősök terén szerdán, majd vacsorázott a magyar külügyminiszterrel csütörtökön Colleen Bradley Bell, az Egyesült Államok új magyarországi nagykövete.
Collen Bradley Bell koszorúz a Hősök terén (Fotó: MTI)
Emlékezetes, hogy az Obama újraválasztásához majdnem hárommillió dollárt adó-gyűjtő tévéproducer szereplése a tavaly ilyenkori meghallgatáson olyan felháborodást okozott John McCain szenátornál, hogy „teljesen alkalmatlannak” minősítette a jelöltet egy olyan országban való szereplésre, amely az amerikai „nemzetbiztonsági érdekek szempontjából nagyon fontos”. McCain még mást is mondott dühében (Vlagyimir Putyinról és/mint egy neofasiszta diktátorról) – azon meg Pesten botránkoztak meg. Most viszont „nagy szeretettel és nyitottsággal” fogadta Colleen Bellt a Liszt Ferenc repülőtéren egy magyar államtitkár, mert főnökei a két ország viszonyának látványos javulását várják a szappanoperák porondjáról a (McCain szerinti) „Putyinnal való ágybamászás” világába csöppent politikai kinevezettől.
Úgy látszik azonban, hogy a kormányközeli sajtó nem olvasott a reményekből, mert például a Magyar Nemzet az amerikaiak által eredetileg diszkrét kormányközi kommunikációban felvetett korrupciós ügyet „zsíros hajszál a levesben” jellemzéssel elütő vezércikkben „üdvözölte” a nagykövetet. A csúsztatásokra alapozó (ti. nem az USA hozta nyilvánosságra a témát, és ügyvivője nem vádolt meg senkit) és képzavaroktól hemzsegő (mózesi vízválasztás a herendi porcelántányér levesében stb.), ízléstelen kommentár először lecsapott Amerikára, amiért az nem adja ki eddigi képviselőjét, hogy „a magyar törvények előtt fogalmazza meg a vádjait”, majd megállapította, hogy „a mi európai kultúránk szokásai nem engednék meg, hogy egy másik ország fölött ész nékül pálcát törjünk”. Saját „kulturált” színvonalát a következő önértékeléssel lebbentette be a Nemzet: „Mi nem fogjuk elkövetni azt a szarvashibát, hogy Colleen Bell fölött meglebegtetjük a korrupciós vádat, amiért Obama kampányának támogatásáért cserébe nagyköveti kinevezést kapott.” Ennek az „istenhoztázó” árnyjátéknak az üzenetét talán így értelmezhetjük: Ismerjük ám a múltadat, de nem firtatjuk, hátha te sem a miénket.
Az USA-ban viszont nem szokás elnézni a hatalmi bűnözést. Az elmúlt hat év alatt két kormányzó is börtönbe került korrupció miatt, a héten pedig újabb megvesztegetési ügy pattant ki. New York állam törvényhozásának második legfontosabb vezetője adta fel magát a szövetségi nyomozóknak, mert az a vád ellene, hogy magánpraxisában(!) több millió dollárt zsebelt be jogi szolgáltatásokért cserébe. A demokrata párti Sheldon Silver húsz éve áll a húszmilliós alsóház élén, de éppen most, a demokrata kormányzó és demokrata elnök idején csapott le rá az igazságszolgáltatás. Minden egyes vádpont húsz év börtönt hozhat a hetvenéves (volt) potentátnak.
Korrupt politikusok minden társadalomban előfordulnak. A különbséget nem a fertő és a makulátlanság között kell keresni, hanem abban, hogy létezik-e biztonságosan járható, intézményes útja a visszaélések feltárásának és felgöngyölítésének – különösen a hatalom részeseivel szemben. Az amerikai jobboldal eltökélten harcol azért, hogy a pénznek egyre nagyobb legális szerep jusson a politikában, de arra még a nagytőke legerőszakosabb szekértolói is képtelenek, hogy legálisan elkendőzzék a feltárható korrupciót. Az USA sajtója pedig szinte megállíthatatlan, amikor megvesztegethető hatalmasságok leleplezéséről van szó.
A Magyar Nemzet ezzel szemben már a korrupció gyanújának felmerülésére is a hatalom védelmére sietett, Colleen Bell felemás köszöntésével pedig még jobban felfedte valódi lényegét. Az új amerikai nagykövetnek nem lesz könnyű dolga Budapesten. Ám a szappanoperákat létrehozó producerek világa is ádáz harcokkal van teli. Bell világsikerű sorozatának eredeti címe – a régi rossz szokás szerint felemásan magyarítottal szemben – nem Gazdagok és szépek, hanem Vakmerőek és szépek. Colleen Bell csakugyan vakmerő feladatra vállalkozott egy kelet-európai frontországban az Egyesült Államok képviseletében. A feladat dimenziói miatt azonban az őt támogató professzionális diplomácia aligha engedheti meg, hogy épp ezen a fronton váljon sikertelenné.
