Újra van min lovagolnia annak a széleskörű republikánus frontnak Amerikában, amelynek immár negyed évszázados vesszőparipája a clintoni politikai gépezet leállítása. Ezúttal az Obama-kabinetben töltött időszak villámpostabotránya „abrakolta meg” az említett hobbilovat: mint kiderült, külügyminiszteri minőségében Hillary Clinton olyan e-mail címet használt (@clintonemail.com), amely saját otthoni postaszerverén élt. Igaz, hogy azóta 55 ezer oldalnyi levelezést átadott a külügyminisztériumnak – miután személyes üzeneteit állítólag törölte –, de ez a furcsa viselkedés nemzetbiztonsági, politikai, finanszírozási, informatikai és erkölcsi okokból egyaránt számos meghökkentő ellentmondást hoz a felszínre.
A jobboldal mindent megtesz, hogy meghiúsítsa esetleges elnökválasztási sikerét. Hillary Rodham Clinton a Miami Egyetem szervezte értekezleten, a floridai Coral Gables-ben tartott múlt heti előadása során (Fotó: Beta/AP)
Az amerikai jobboldal nem szórakozásból üldözi Hillaryt, hanem azért, hogy meghiúsítsa 2016-os elnökválasztási sikerét, a Clinton-gépezet visszatérését a hatalomba. Mert a demokrata oldalon gyakorlatilag senki másnak nincs esélye a jelöltetés elnyerésére. A nyolc évvel ezelőtti állapotok is hasonlóak voltak ugyan, de Barack Obamának az elméleti esélytelenségből is sikerült az élre törnie. Hillary szempontjából most éppen az a legnagyobb veszély, hogy nincs valódi ellenfele. Joe Biden alelnökről sokan feltételezték, hogy megkísérelheti Obama utódlását, de az utóbbi időben semmilyen jel nem mutat ilyen szándékra. A harmadik emlegetett név Elizabeth Warren első mandátumos massachusettsi szenátor, aki a Demokrata Párt liberális szárnyának vezére, a kisemberek szószólója a korporációs és pénzügyi elittel szemben. Ám Warrentól éppen emiatt túl sokan félnek ahhoz, hogy valódi esélye lehessen, és ő maga is bejelentette, hogy nem pályázik a jelöltségre.
A jobboldal leplezetlen Hillary-ellenes gyűlölete tulajdonképpen alig értelmezhető – hacsak nem a legyőzhetetlennek tartott ellenféltől való rettegéssel. Hiszen a clintoni politikáról még a baloldalon is sokan tartják azt, hogy a finánctőke „markában” van – még akkor is, ha szociálisan összehasonlíthatatlanul érzékenyebb, mint bármelyik jobboldali elit pozíció.
Van azonban még egy szempont, amelyet a republikánusok valójában el sem ismernek: ez pedig legtöbbjük palástolatlan nőgyűlölete, vagy még pontosabban: a konzervatív amerikai társadalomban olyannyira beidegződött „macsóizmus” vagy szexizmus. Még a (félig) fekete Obamát is jobban elfogadta vezetőjének az Egyesült Államok nyolc évvel ezelőtt, mint egy nőt. Ezt persze így nem lehet kimondani, ezért mindenféle más érvet kell találni Hillary „megállítására”.
Ehhez jött jól a volt külügyminiszter villámpostázási gyakorlata, hiszen a két politikai szekértábor közötti különbséget éppen az érzékelteti legjobban, hogy míg a jobboldal vezetőit soha nem kezdi ki saját hátterük, addig a baloldal kritikus szemléletű képviselői saját emberükben is képesek, hajlandók, sőt hajlamosak meglátni és bírálni a hibákat. Ami természetesen a jobboldal malmára hajtja a vizet – nemcsak Amerikában, hanem mindig és mindenütt, ahol hasonló politikai és társadalmi tagoltság tapasztalható.
A hét másik „levélbombáját” azonban a jobboldal szolgáltatta: az 54-ből 47 republikánus szenátor aláírt egy nyílt levelet az iráni kormányhoz, amellyel megpróbálta aláásni a perzsa állam nukleáris kapacitásának korlátozását célzó nemzetközi tárgyalásokat. A levelet egy újonc arkansasi szenátor ötlötte ki, alig pár hét szenátusi tapasztalattal a háta mögött. Az még csak hagyján, hogy a honatyák kisajátítanák a jogot az USA külpolitikájának meghatározására (amit az alkotmány az elnök számára tart fenn, sőt egy régi törvény tiltja is a levelezést a külföldi hatalmakkal), de az aláírók még nagyképűen ki is oktatják a teheráni kormányt az amerikai államberendezésről. Csak hab a tortán, hogy – mint szemfüles riporterek azonnal le is csaptak rá – az iráni kormánynak jelenleg több amerikai doktorátust szerzett tagja van, mint Obama kabinetjének. Sőt, a 23 teheráni kormánytag közül 11-nek van valamilyen amerikai posztgraduális fokozata, továbbá Hasszán Rohani elnök Skóciában doktorált. Az iráni külügyminiszter válaszában könnyedén űzött tréfát a levelezők oktondiságából.
A szenátusi „levélbomba” célja az, hogy megakadályozza az Iránnal kötendő megállapodást, mert az aláírók szerint Iránban nem szabad megbízni. Az alternatíva viszont az, amit – a múlt héten a kongresszusban „vendégszereplő” – Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök propagál: katonai csapással megakadályozni az iráni atomfegyver létrehozását. Az pedig olyasvalami, amihez Obamának nem fűlik a foga – és ami szavatoltan és hatványozottan fokozná a háborús veszélyt a Közel-Keleten.
A két levélbotrány között nemcsak ég és föld, hanem akár béke és háború, élet és halál is lehet a különbség. Tessék választani!
