Munkatársunk jegyzete
Washington, márc. 20.
Minden ország szavazói azt választják, akit akarnak – már ahol ez egyáltalán lehetséges –, vagy azt, aki a legügyesebben tudja meggyőzni őket. Így van ez Szerbiában, Magyarországon, Oroszországban, Amerikában – és így volt a héten Izraelben is. Utána viszont minden társadalomnak azzal kell élnie, amit választott magának. Izrael most negyedszer is Benjámin Netanjahut választotta, aki a hatalom megtartása érdekében többszörös logikai bukfencet vetett a kampány során, beleértve az arab szavazók nagyarányú részvételével történt ijesztgetést és a két államra alapuló válságmegoldási stratégia elutasítását.
A bazárpolitika nagymestere mindkét sikeres kampánycsel tartalmát két nappal később már vissza is próbálta vonni: „büszke” arra, hogy az izraeli demokráciában az arabok is szavazhatnak, és a két államról sem tett le igazán, „csak hát a jelenlegi körülmények között” az nem reális – és különben is, a palesztin fél a hibás, mert Mahmúd Abbász a Palesztin Hatóság elnöke „szövetkezett a Hamásszal Izrael megsemmisítésére”.
Az utóbbi egy közönséges hazugság, amely a szavazásra csalogató robottelefonos üzenetben hangzott el. A demokráciára vonatkozó csúsztatásban pedig az a bibi, hogy az Izrael ellenőrzése alatt lévő területeken élő 13 millió ember közül (a londoni Financial Times szerint) csak 8 milliónak van szavazati joga. Ezek az apróságok azonban aligha zavarják Bibit: a lényeg a hatalom megtartása – amely az utolsó órákig kicsúszni látszott a jobboldali koalíció kezéből. A tavalyi szerbiaihoz hasonló előrehozott választásoknak pedig csak az volt a céljuk, hogy az annyira áhított hatalom ne csúszhasson még tovább.
A zsidó származású amerikai elemzők többségét viszont annál inkább zavarja az izraeli miniszterelnök manipulatív stílusa. Nem mintha nem értenék a politikai kampányok himérikus természetét, hanem egyre védhetetlenebbnek találják a politikáját, amit lassan az USA egyre kényelmetlenebb helyzetéből az egész világgal szemben is védelmezni kellene. Nem véletlen, hogy a Fehér Ház szóvivője szerdán az elnöki gépen „mélységesen aggasztónak és megosztónak” nevezte Netanjahu nézeteit, és kilátásba helyezte, hogy ezt az amerikai kormány közvetíteni is fogja Izrael felé. Nem véletlen, hogy Obama csak két nappal később gratulált a győzelemhez annak, aki az amerikai elnök háta mögött a kongresszusi ellenzéknek ment március elején udvarolni. (A kongresszusi republikánusok Netanjahu-imádatához persze az is hozzájárult, hogy azzal még egy tüskét szúrhattak az elnök kezébe.)
A Fehér Ház magát megnevezni nem kívánt tisztségviselője elárulta a sajtónak, hogy Washington felülvizsgálja eddigi álláspontját az izraeli–palesztin válság ENSZ-beli kezelésében. Még az is előfordulhat, hogy az USA legközelebb nem emel vétót a Biztonsági Tanácsban, ha a két államra alapuló megoldás javaslata merül fel – amit még George W. Bush mondott ki először nyíltan amerikai részről, és Izrael is elfogadni látszott.
A bushi, reagani és obamai ellenszenv ellenére az Egyesült Államok természetesen soha nem fogja megengedni, hogy Izrael valódi veszélybe kerüljön fanatikus militáns ellenségei részéről. Ám a legtekintélyesebb zsidó szakértők is arra figyelmeztetnek, hogy Amerika türelmének is van határa. Daniel Levy, a genfi megállapodás előkészítésének egyik izraeli vezetője szerint az Obama-kormányzat egyre érthetőbben üzeni Tel Avivnak a következőket: „Természetesen elkötelezettek vagyunk a ti oldalatokon, de ha nem hagytok bennünket érdemben dolgozni a megoldás felkutatásán, akkor nem tudunk vég nélkül dacolni értetek az egész világgal szemben.”
Netanjahu választási cselei elvben úgy is értelmezhetők, hogy hatalmát netán egy új nyitás érdekében próbálta megerősíteni és meghosszabbítani. Nincs kizárva, de nem is tűnik túl valószínűnek. A washingtoni kormányban még mindig van valaki – John Kerry külügyminiszter, mint az elmúlt évtizedek során majdnem mindegyik elődje –, aki továbbra is hajlandó próbálkozni a válság megoldásával, még akkor is, ha Obama állítólag nem hajlandó az idejét pazarolni reménytelen ügyekre. Izrael népének és a palesztinoknak egyaránt az lenne a leghasznosabb, ha az amerikai politika (majdnem) végtelen igyekezetét valaki végre hasznosítani merné a sokat szenvedett térségben. És aztán nyerhet akárhány békésebb választást, akármilyen bazári trükkökkel.
