Egyszerre két asztalon játszik az amerikai Republikánus Párt mind a 16 hivatalos elnökjelölt-aspiránsa. Az egyiken egymást túllicitálva támadják az Iránnal kötött hathatalmi megállapodást: ebben a partiban már eljutottak odáig, hogy Barack Obamát „az ország történetének legrosszabb elnökének” nevezték (Donald Trump), hogy az egyezség a Molotov–Ribbentrop-paktummal egyenlő (Jeb Bush), sőt hogy a megállapodás egyenesen a „kemenceajtóhoz menetelteti az izraelieket” (Mike Huckabee).
Mindenki azt hitte, a hetet-havat összehordó Donald Trump teljesen esélytelen a republikánus elnökjelölt-aspiránsok mezőnyében, erre kiderült, 20 százalékot meghaladó támogatottsággal jelenleg toronymagasan ő vezeti a sort (Fotó: Beta/AP)
A legutóbbi „hasonlat” viszont a játékosokat már a másik játszmába vezényli át, ahol nem a „fekete ördög”, hanem egymás ellen kell tromfolniuk. Csakhogy a saját köreikben is akad egy valódi „ördög”: Donald Trump, az elöl-hátul narancssárgára festve lobogó hajú ingatlanmilliárdos, aki mellett a legismertebb nagyszájú politikus figurák (Ted Cruz és Huckabee) is elszürkülnek, és legfeljebb esetlenül – és esélytelenül – próbálkoznak a kaszinótulajdonos túllicitálásával.
Másfél hónappal ezelőtt mindenki azt hitte, hogy Trumpnak jut vagy öt perc rivaldafény, hiszen a szavazók legnagyobb része belátja, hogy össze-vissza beszél, fogalma sincs a világról, főleg a demokratikus kormányzás mibenlétéről. Noha ez többé-kevésbé így is van, Trump az első pillanattól fogva vezeti a mezőnyt, sőt mindeddig csak növelni látszik előnyét. Olyannyira, hogy a jobboldali választók körében kétszer annyian (20–24 százalék) szavaznának rá, mint a pártvezetés kiszemeltjére, a harmadik helyen álló Jeb Bushra (10–12 százalék). Kettőjük közé Scott Walker wisconsini kormányzó férkőzött be, aki a szakszervezeti jogok megnyirbálásáról és a kiváló iskolarendszerére oly büszke Wisconsin állam közoktatásának rombolásáról híresült el.
De hogy lehet az, hogy a magukat oly nagyra tartó politikusokat könnyedén tromfolja egy kívülálló, akit soha semmire nem választottak meg? Egyszerűen az történt, hogy a sajtó Trump után lohol, hiszen ő az, aki mindig és mindenhol a „legnagyobbat” mondja: legyen az a mexikói bevándorlók kriminalizálása, vagy az iráni reaktorok bombázása. Noha minden valamirevaló amerikai hírforrás valójában kifigurázza Trumpot, maga a jelenség „elszívja az oxigént”, vagyis a megszólalás lehetőségét, a többi jelölt elől.
Jövő csütörtökön kerül sor az első „hivatalos” republikánus tévévitára, amelyet a szélsőjobboldali Fox hírtévé szervez, ez – a magyar nyelven tévézők kedvéért – leginkább az Echo TV legvadabb politikai beszédműsoraihoz hasonlít. A Fox rég bejelentette, hogy a vita „kordában tartása” kedvéért legfeljebb tíz jelölt léphet fel. Hogy melyik tíz, azt a legfrissebb közvéleménykutatások „átlagolása” alapján döntik el – titokban. Ennek az lett a következménye, hogy a mezőnyben lemaradni látszó aspiránsok (Rick Perry volt texasi kormányzó, aki már 2012-ben is próbálkozott; Rick Santorum volt pennsylvaniai szenátor, aki 2012-ben meg is nyerte az iowai előválasztást; Bobby Jindal, Louisiana indiai származású kormányzója; Carly Fiorina üzletasszony, a HP bukott vezérigazgatója; Lindsey Graham dél-karolinai szenátor, aki az egész mezőnyből legjobban ért a világpolitikához; és végül George Pataki volt New York-i kormányzó, aki a konzervatív mezőny egyik legmérsékeltebb tagja – és talán éppen ezért alig félszázaléknyi megkérdezett szavazna rá) a Fox hájfejű vezérigazgatójánál lobbiznak. (Úgy néz ki ez a komédia, mintha Magyarországon Szaniszló Ferenc Echo tévés szélsőséges agitátor dönthetné el, ki lesz a Fidesz jelöltje.)
Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy Pataki – akit a vezetékneve miatt az amerikai magyar szervezetek és a budapesti kormány is igen nagy becsben tart – éppen a héten „felejtette el” magyar származását. A számára talán legbarátságosabb politikai beszédműsorban szerepelve kizárólag olasz és ír nagyszüleit említette. Az ok nyilvánvaló: sokkal több amerikai szavazónak vannak olasz vagy ír gyökerei, mint magyar...
Trump, Walker és Bush mellett biztosan fel fog lépni Marco Rubio floridai szenátor (Bush korábbi gyakornoka), Rand Paul Kentucky-i libertariánus szenátor, Mike Huckabee ultrakeresztény prédikátor és volt arkansasi kormányzó, Ben Carson feketebőrű idegsebész, Ted Cruz, texasi szenátor és a törvényhozás egyik legeltökéltebb „hamiskártyása” (aki a kongresszus egyik házából uszította a másik házat arra, hogy azt csinálja, amit saját háza nem), Chris Christie, New Jersey hídlezárási botrányában bukdácsoló kormányzója, valamint a közelmúltban „asztalhoz ülő” John Kasich ohiói kormányzó, aki a tizedik helyért küzd Perry-vel, ám politikai tapasztalat és eredmények mércéjével mérve valószínűleg csak Jeb, esetleg Pataki mérkőzhet vele.
Az első tévévitán ugyan „semmi sem múlik”, ám mégis „sok függ tőle”. Ha mindenki Trump ellen licitál, akkor éppen ő nyerhet. Ha viszont a többieknek lesz erejük „elbeszélni” a feje fölött, akkor végre elrabolhatják tőle a show-t.
