Munkatársunk jegyzete
Washington, okt. 2.
Egyesek békíteni próbáltak, mások a tűzzel játszottak, ismét mások pávatáncot jártak az ENSZ-közgyűlés ünnepi ülésszakán – miközben katonáik és ügynökeik a Közel-Keleten olajat öntöttek a tűzre. Főszereplők a zöld márványfal-kulissza előtt: Barack Obama amerikai, Vlagyimir Putyin orosz, Haszán Róháni iráni elnökök, valamint Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő. (Tomislav Nikolić még mindig Koszovó „elrablására” panaszkodott a szószékről, Orbán Viktor pedig kétperces békeszerető beszédet tartott a széksorok közül.)
A nagyhatalmak vezetői között Obama volt az egyetlen, aki a világszervezet 70. évfordulójára reflektálva saját hazájának a felelősségét is elismerte a világot sújtó válságok kialakulásában. Róháni „új korszakot” hirdetett meg, de miközben Irán lemond az atomfegyverekről, azt szeretné, ha a megegyezést létrehozó hatalmak a „cionista rezsimnek” (iráni kódszó Izrael nevének elkerülésére) sem engedik meg, hogy utolsó akadály maradjon az atommentes Közel-Kelet megvalósításában. Róháni arra is emlékeztetett, hogy a mai háborúkat meg terrort a múltbeli inváziók, illetve a „cionista rezsim” amerikai támogatása váltották ki.
Netanjahu válasza nem váratott sokáig magára, és az idei ENSZ-retorikai idény legnagyobb teljesítménye volt: dörgő hangon lehordta az egész világot, amiért kiegyezett a „teheráni terroristákkal”. 43 perc alatt hatvanhatszor(!) említette Iránt válogatott vádak sorolásával. Második legkeményebb bírálata magát a viágszervezetet érte, amiért folyton Izrael-ellenes rezolúciókat fogad el: csak tavaly húszat, miközben a szíriai válságról csak egyetlenegyet. Az öblös hangú Netanjahu legnagyobb szónoki trükkje azonban egy hosszú csend volt: „Hetven évvel azután, hogy hatmillió zsidó pusztult el, Irán uralkodói simételten megígérik, hogy megsemmisítik a hazámat. Legyilkolják a népemet. És ennek a testületnek, az itt képviselt majd’ minden egyes kormánynak a válasza mi? Teljes csend. Fülsiketítő csend.” Itt Netanjahu megállt, és 45 másodpercen keresztül villámokat szóró szemekkel kétszer körbehordozta vádló tekintetét a közgyűlés nagytermén. A hallgatóság döbbent némasággal fogadta – már aki jelen volt. (Az izraeli kormányfő beszéde alatt Washingont a helyettes nagykövet képviselte, mert Obama megbeszélésre hívta John Kerry külügyminisztert és Samantha Power ENSZ-képviselőt.) Netanjahu a végén is elsütött egy szónoki fordulatot: „Hölgyeim és uraim! Álljanak ki Izrael mellett, mert Izrael nem csak önmagát védi. Jobban, mint valaha, Izrael önöket védelmezi!”
Az utóbbi felhívás leginkább Orbán Viktor menekültügyi alapelvére emlékeztet, amellyel felhívta Európa figyelmét arra, hogy Magyarország az egész keresztény civilizációt védelmezi a szögesdróttal és bátor kiállásával. A magyar kormányfő egy tőle szokatlan toleranciabeszéddel lepte meg a közgyűlést: „Őszinte részvétet érzünk azok iránt, akik otthonuk elhagyása mellett döntöttek” – mondta. Kiemelve, hogy „keresztény országból érkezik”, azt hangsúlyozta, hogy „a keresztény hozzáállás nem tűr meg semmilyen muzulmánellenes politikát. A muszlim hit, amelyet becsülünk és tisztelünk, nem felelős e népvándorlás alapvető okaiért.” Felhívta a világot, hogy csatlakozzon erőfeszítéseihez, „amelyek célja a muzulmánellenes hangulat terjedésének megakadályozása.” Ennek alapján akár az sem elképzelhetetlen, hogy újabb plakátkampány indul Magyarországon a menekültek védelmére.
A válság epicentrumában mindeközben újfajta bombák robbantak. Putyin közel-keleti belépőjéről van szó – ezt a kelet-európai nagyközönség által oly nagyra tartott orosz propaganda már jó előre úgy harangozta be, mint a „gyors rendcsinálás” mesteri húzását. A Kreml korlátlan ura természetesen jól tudja, hogy félezer katonával semmiféle rendet nem lehet csinálni, sem gyorsan, sem lassan. Afganisztánban például 115 ezer szovjet és 55 ezer afgán katona majd’ tíz évig próbálgatta ugyanezt, de több mint 9 év után mégis feladták.
Putyin „vezércselébe” legtöbben azt olvassák bele, hogy a megoldatlan ukrán válságról próbálja elterelni a figyelmet, valamint a katonailag elgyengülő Bassár el-Aszad legalább ideiglenes megtámogatásával az egyetlen orosz földközi-tengeri kikötőt igyekszik megmenteni. Az első két nap orosz bombái természetesen nem a kalifátus állásaira hullottak – ahogyan azt Putyin a nagy békecsináló koalíciós hévvel az ENSZ-ben bejelentette, hanem a Nyugat által támogatott ellenzékiekre. A meglévő koalíció tagjai – Franciaország, Németország, Katar, Szaúd-Arábia, Törökország, az Egyesült Királyság és az USA – közös közleményben ítélte el a támadásokat.
Putyin sakkjátszmájának sokkal egyszerűbb magyarázata is létezik: az orosz költségvetés katasztrofális helyzetére, a rubel 40 százalékos zuhanására és a 15 százalékos infláció orvoslására elég lehet félezer katona meg egy kis bombázás ahoz, hogy az olajárak az orosz szükségleteket megközelítő magasságba „lendüljenek”. Az már csak járulékos haszon, hogy a tavasszal ravaszul kiváltott menekültáradat újabb hullámai vehetik célba az ukrajnai megszállás miatt kialakult – és a Kreml által nem vártan tartós – európai–transzatlanti egységet.
