Úgy tűnt, végre rendet tesz a román Alkotmánybíróság és megakadályozza, hogy az állampolgárokat törvénytelenül lehallgathassa a titkosszolgálat, aztán minden a visszájára fordult. Van, aki a kommunizmus hírhedt Szekuritátéjának a feltámasztásáról beszél.
Az Alkotmánybírósághoz egy pénzmosásért és adócsalásért alapfokon elítélt török, iráni és kínai vádlottakból álló csoport ügyvédei fordultak, akik azt kifogásolták, hogy védenceiket törvénytelenül hallgatta le a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ). Az alkotmánybíróság igazat adott az ügyvédeknek és úgy találta, hogy sérti a jogállamiságra és a polgárok jogbiztonságára vonatkozó alkotmányos előírást a büntetőeljárás azon rendelkezése, miszerint a lehallgatásokat a bűnüldöző szerveken és a rendőrségen kívül „más, erre szakosodott állami szervek” is végezhetik. A döntés értelmében a titkosszolgálat nem végezhet többé lehallgatásokat a korrupció, szervezett bűnözés, vagy akár adócsalás gyanújával indult büntetőeljárások során, vagy nem kezdeményezheti lehallgatásai alapján a büntetőeljárás elindítását az SRI. Az RHSZ nem nyomozószerv, így a lehallgatásai nem használhatóak fel bizonyítékként a bíróságokon.
Számos korrupcióval vádolt gyanúsított előtt csillant fel a remény, hogy büntetlenül megúszhatja, hiszen a Korrupcióellenes Ügyészség szinte kizárólag a titkosszolgálat lehallgatásaira alapozta a bizonyítékait.
Az RHSZ 2014-ben több mint 42 ezer megfigyelési eljárást folytatott le.
A titkosszolgálat azonban nem nyugodott bele abba, hogy ezentúl nem hallgatózhat, nem fabrikálhat bűnügyi dossziékat a Korrupcióellenes Ügyészség számára. Eduard Hellvig, a Román Hírszerző Szolgálat igazgatója azt állította, hogy a romániai nemzetbiztonságot veszélyezteti az Alkotmánybíróságnak a döntése. Emlékeztetett arra, hogy ezek szerint rendkívül súlyos bűncselekmények – hazaárulás, kémkedés, terrorizmus, kiberbűnözés, nagykorrupció – ügyében folytatott bűnvádi perekben sem vehetők figyelembe az SRI által végzett megfigyeléseken és lehallgatásokon alapuló bizonyítékok.
Hogy megnyugtassa az aggodalmaskodókat, Raluca Pruna igazságügyi miniszter jelezte: sürgősségi rendeletet készít elő a helyzet megoldására. Eredeti elképzelése szerint felhatalmazta volna a rendőröket és ügyészeket, hogy az RHSZ lehallgató készülékeit használják és ők végezzék a megfigyeléseket. Aztán tett egy meredek kijelentést: biztonság nélkül az emberi jogok csak luxusnak számítanának. A titkosszolgálatot pedig feljogosította arra, hogy terrorizmus és nemzetbiztonsági kockázat esetén részt vegyenek a büntetőeljárásban, lehallgatásokat és megfigyeléseket végezzenek.
Mintegy emlékeztetőül: Romániában három éve a sajtót nemzetbiztonsági kockázatnak nevezték.
Sokan úgy értelmezik a sürgősségi rendeletet, hogy a kormány szélesebb hatáskört biztosított a belföldi hírszerzésnek, mint amekkorával az az alkotmánybírósági döntés előtt rendelkezett. Mircea Marian publicista szerint az egykori hírhedt Szekuritátét, a kommunista titkosszolgálatot támasztották fel, noha az RHSZ-nek azt a vágyát kellene tompítani, hogy minél nagyobb befolyásra tegyen szert.
A legtöbben, akik nem osztják Mircea Marian véleményét, azért nem értenek vele egyet, mert szerintük a Szekuritáté nem pusztult el, így fel sem kellett támasztani.
