A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ Mozdulj! Petőfi! programsorozatának a logója első akadémiai szobrászunk, Almási Gábor 1948-ban készült Petőfi-mellszobráról lett megalkotva. Erről nemrég írtunk a lapunkban, mint ahogyan arról is, hogy a szobornak csak a fotóját és a másolatait ismerjük: Almási Gábor Szobortalan égaljról jöttem című, 1981-ben az Életjel kiadásában megjelent önéletrajzi kötetében csak annyit említ, hogy 1948-ban a Petőfi-centenáriumra elkészítette Petőfi mellszobrát, és a könyvben szerepel az alkotás fotója is.
A programsorozat kapcsán megjelent felhívások, írások sok emberhez eljutnak, s így került arra sor, hogy a VM4K munkatársai figyelmébe ajánlották, hogyTörökbecsén van egy Petőfi-mellszobor. Tegnap ezért a VM4K munkatársaival a bánáti település felé vettük az irányt, Korenchy László nyugalmazott tanárhoz, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének alelnökéhez, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság tagjához, aki több Almási-alkotást is őriz, köztük Petőfiét is, olyat, amelyik identikus a logóval. Három kis méretű gipszöntvényről van szó, amelyek Petőfit, Adyt és József Attilát ábrázolják, valamint egy nagyobb Beethoven-mellszoborról, továbbá egy szintén nagy alkotásról, amelyik Koncz István rendezőt ábrázolja, és egy korsós lányt megjelenítő, fából faragott szoborról.
Korenchy László a Petőfi-mellszoborral (Fotó: Lukács Melinda)
– Mindegyik magán viseli Almási Gábor jellegzetes alkotási stílusát. Koncz István (Weiss Zoltán) színész, rendező a végrendeletében rám bízta a könyvtárát és a szobrokat is. Így örököltem meg ezeket és vigyázok rájuk, mert szeretném továbbadni a következő generációknak. Ők jó barátságban voltak Almásival, sokáig együttműködtek. Koncz István nagy becsben tartotta Almási-alkotásait, akárcsak jómagam is, még akkor is, ha nem bronzból vagy nemesfémből készültek, hanem gipszöntvényekről van szó. A lényeg ugyanis az, hogy egy olyan művész készítette, akire méltán lehetünk büszkék. Nagy szerencsénk, hogy a szobrait alá is írta, és évszámokkal is ellátta – mondta Korenchy László.
A gyűjteményében található három író szobrából a legrégebbi József Attiláé, amelyen a 1952-es dátum szerepel, Adyén az 1958-as, Petőfién pedig vélhetően az 1975-ös, ez már egy kicsit nehezebben olvasható ki. A szobrok megközelítőleg harminc centi magasak:
Ady Endre (Fotó: Lukács Melinda)
– Amikor megalkotott egy szobrot, több másolatot is készített róla. Ezeket vitte kiállításokra, ha pedig vevő akadt rájuk, el is adta. Ha megnézzük Petőfiét, ez egy kicsiny műtermi változat. Azt azonban tudni kell, hogy minden köztéri szobor első példánya kicsi. Ha arra kerül a sor, hogy köztéri szobor legyen belőlük, akkor ezek a kis szobrok életnagyságúak vagy akár még nagyobbak lehetnek. Ezek a kis szobrok hasznosak is, mert a méretüknél fogva könnyebb tárolni őket, kevesebb helyet foglalnak, és ha több készül belőlük, megvan annak esélye, hogy évszázadokig is megmaradjanak. Ha az eredeti szobor meg is semmisül, a másolatok megmaradnak. A gipszmodellek eléggé törékenyek, ezért is készül belőlük több. Nem egyszer történt meg, hogy egy-egy kiállítás felállításakor, vagy annak végeztével összetörtek. Almási Gábor azt mondta, semmi gond, az eredeti megvan, csinálunk másikat. Ez a fajta gondolkodásmód tette lehetővé, hogy ez a Petőfi-szobor is megmaradjon – hallottuk Korenchy Lászlótól, aki fontosnak tartja, hogy Almási alkotása köztéren is megjelenjen.
Petőfi mellszobra (Fotó: Lukács Melinda)
– Ezt a Petőfi-szobrot is felajánlom, hogy az erre vállalkozó művészek megfelelő méretű másolatot készítsenek. Örömteli lenne, ha az Almási- alkotásokban köztéren is lehetne gyönyörködni. 2013-ban néhai Szabó József a Magyar Szóban Almási Gábor elveszett, majd előkerült rajzairól, vázlatairól írt. Érdemes lenne felkutatni Almási műveit – mondta Korenchy László.
Nyitókép: Korenchy László a Petőfi-mellszoborral (Fotó: Lukács Melinda)
