Népzenei együttes kategóriában a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége díjjal jutalmazta a csókai Csalogány asszonykórus több évtizedes munkáját. A helyi Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület keretein belül működő kórus huszonnyolc éves múltra tekint vissza, amely alatt már számos díj és elismerés talált náluk gazdára, ez a mostani mégis kiemelkedik a többi közül.
– A KÓTA-díjért külön nem kellett versenyezni, ezt az eddigi munkánk elismerésééül kaptuk a magyar kultúra napján. Meglepetés volt, mivel nem számítottunk rá – mondta Tóth Rozália, a tizenhat tagú kórus művészeti vezetője, aki a formáció megalakulásakor még a negyvenes éveit taposta, most azonban már belépett a hetvenbe.
A csókaiak által Tóth Rózsikaként ismert kórusvezető elmesélte azt is, hogy a kezdeteknél nagyon sokat segített nekik Bodor Anikó. Többek között az ő, valamint dr. Burány Béla és Kónya Sándor gyűjtéseit éneklik legszívesebben.
– Ez a miénk, éppen ezért ezeket tudjuk legízesebben elénekelni, sőt ezekben a dalokban van az a jó bánáti tájszólás, amit mindig is díjaztak a versenyeken. Persze az is fontos, hogy a hangzás tiszta legyen, csengjen úgy, ahogy az meg van írva – magyarázta a kórusvezető.
Hétfői kóruspróba Kiss Tóth Erika egyesületi elnökkel és immár a KÓTA-díjjal (Fotó: Törtei János)
A Csalogány asszonyai közül néhányan már a kezdetektől, 1995 óta énekelnek a formációban, a legfiatalabb tag viszont tizenegy éves. Szerencsére rajta kívül is van még néhány leány az ifjabb generációkból, aminek nagyon örülnek, hiszen az utánpótlás manapság nem egyszerű.
Ami a huszonnyolc év alatt változatlan a kórus életében, az a hétfő esti próba. Rozália elmesélte, hogy az ének szeretete annyira átjárja a kórustagokat, hogy sűrűn nótaszóval mennek és jönnek el a próbákról. Sokszor előfordult, hogy közösen ünnepeltek egy-egy életeseményt, körbejárták a Kárpát-medencét, néha pedig a Durindó után még sokáig daloltak az utcán. Mondhatni egy családdá vált a Csalogány asszonykórus a huszonnyolc év alatt.
– A zene szeretete vitt minket idáig. Sokszor otthagytuk a családot, hogy a kórusra szenteljük az időnket. Örülünk annak is, hogy van egy szép székházunk, ahova eljárunk és hazajárunk – zárta gondolatait Tóth Rózsika.
Nyitókép: Hétfői kóruspróba Kiss Tóth Erika egyesületi elnökkel és immár a KÓTA-díjjal (Fotó: Törtei János)
