A tapasztaltak már biztos tudják, de én mégis egy jó tanáccsal kezdem: aki Belgrádba készül, hogy megtekintse a napokban megnyitott Nemzeti Múzeum tárlatát, több mint három órát szánjon rá, és vigyen magával egy felöltőt. Az 5000 négyzetméteres épületben ugyanis kissé hűvös van.
A nagyközönség 15 évet várt arra, hogy a belgrádi Nemzeti Múzeumot felújítsák, és ismét megnyissa kapuit a látogatók előtt. Mint kiderült, a látogatóknak is hiányzott ez az intézmény, hiszen a múlt hétvégén a megnyitó napjától hétfőig mintegy 15 ezren tekintették meg a kiállítás megközelítőleg 400 ezer darabos, régi-új tárlatát. Voltak olyan megszállottak, akik hajnali 5 órakor már sorba álltak, illetve sorba ültek, hogy nyitás után mindjárt ők lehessenek az elsők, akik a múzeum kapuján belépnek. Így is szombaton a sor akkora volt, hogy egyesek 3 órát vártak, hogy bejussanak a múzeumba.
Én, bevallom, nem álltam sorba, fizetős napon mentem, hiszen a jegy nem olyan drága, 300 dinár. Azóta azonban a Nemzeti Múzeum döntése alapján 8-áig, vasárnapig, újra ingyen látogatható a kiállítás, ami végigvezeti a látogatót az ősrobbanástól a huszadik századig.
Nem tagadom, számomra a legizgalmasabb része a kiállításnak az archeológiai leleteket felölelő rész volt, a Lepenski Virnél (Lepeni örvénynél) a Duna jobb partján a Vaskapu-szorosban talált, időszámításunk előtt 7. évezred körüli időből származó emberi települések első nyomai, a szobrok, amelyek a helyi lakosok vallásos hiedelmeiről tanúskodnak.
Éppen ennél a lelőhelynél, vagy más, Szerbia területén található lelőhelynél feltárt használati tárgyak kidolgozása, formája és díszítése arról árulkodik, hogy az ember mindig is szerette a szépet, tisztelte az állatokat, a növényeket, hiszen különböző tulajdonságok társítása miatt meg akarta őket örökíteni az ékszereken, a használati tárgyakon.
A kiállítás időrendjét követve, a kőhöz és a fához társultak különböző fémek, és ezt követően fejlődött az ember igénye is a szép, ugyanakkor az erősebb használati tárgyak iránt. Nemcsak ez fedezhető azonban fel a hátramaradt tárgyakon, hanem a Balkánon ütköző birodalmak hatása is, így a Római Birodalom erősen befolyásolta a közízlést. Gamzigrad mozaikja egy teljesen más világba kalauzol el minket.
Lenyűgöző pénzérmegyűjteménnyel büszkélkedik a múzeum. Széfben tartják, ám kisebb csoportokban be is lehet ide nézni. A legrégebbi pénzérme időszámításunk előttről, még az 500-as évekből származik. A kisebb-nagyobb érmék, azok formája, az érmére nyomtatott jelenetek, arcok, mind utalnak az akkori politikai viszonyokra, de az aktuális birodalom gazdagságára is.
A középkor bemutatása az első emelten folytatódik, mégpedig a szerb állam megalakulásának történetével, számos térképpel, amelyek nemcsak az én érdeklődésemet keltették fel, hanem több fiatal is elemezgette azokat, hol alakította ki Stefan Nemanja az első szerb államot, meddig terjed a 14. században Stefan Dušan birodalma, amikor az állam a legnagyobb volt. A szerb királyok családfájával pedig figyelemmel lehet követni, hogyan váltották egymást az uralkodók. Miután a vallástörténetre itt külön hangsúlyt fektetnek, az is érdekes, hogyan jutott el a pravoszláv egyház egészen Budapestig. És persze a templomfalakat díszítő ikonok is egy érdekes fejlődésen haladtak át.
A harmadik emelet a művészettörténeté. Több száz kép és szobor tekinthető meg olasz, holland, francia, osztrák és más külföldi művészektől, de a Balkán, illetve a szerb művészet meghatározó képzőművészeinek alkotásai közül is számos értékes alkotást lehet ezúttal megtekinteni, többek között Đura Jakšić, Đorđe Krstić munkái közül, akik meghatározó alakjai voltak a 19 századi művészetnek, vagy a 20. század nagy alkotói közül Paja Jovanović, Uroš Predić, illetve Milan Konjović képeit. A kiállítást Gauguin, Toulouse-Lautrec, Monet, Pissarro, illetve Picasso alkotásai koronázzák meg.
