Összesen hatvannégy személy, köztük tizenegy kiváló énekes-színész, tizenhárom balett-táncos, négy artista, tizennégy vajdasági magyar néptáncos és huszonkét zentai gyermek lép színpadra ma, szombat este fél nyolctól a zentai Városi Sportcsarnokban, ahol a városnapi ünnepségsorozat egyik fénypontjaként tartják meg a Zenta, 1697 című rockopera ősbemutatóját.
Szarka Gyula Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész, a Ghymes együttes alapító tagja és Szálinger Balázs József Attila-díjas költő művét Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója rendezésében állították színpadra, aki nyilatkozataiban többször is hangsúlyozta, színháztörténeti pillanatnak lehetnek tanúi azok, akik ma este ott lesznek a zentai Városi Sportcsarnokban, ugyanis a több szempontból is különlegesnek tekinthető produkció az alkotók ígérete szerint nemcsak a zentaiak számára bír majd óriási jelentőséggel, hanem az összmagyarság számára is, mivel olyan témát dolgoz fel, amellyel csak ritkán találkozhatunk színházaink színpadain, ráadásul olyan módon, ami korántsem tekinthető mindennapinak.
A fennállásának tízéves jubileumát ünneplő Zentai Magyar Kamaraszínház és a Soproni Petőfi Színház koprodukciójában készült előadás az 1697. szeptember 11-én lezajlott óriási jelentőségű történelmi esemény, a zentai csata előtt kíván tisztelegni; az előtt az esemény előtt, amelynek során a Savoyai Jenő által vezetett sereg Zenta határában meghatározó diadalt aratott a török haderővel szemben.
Az előtt az esemény előtt kíván tisztelegni, amelynek hatását még ma, évszázadokkal később is érezzük, nemcsak mi, akik Zentán vagy a Tisza mentén érezzük magunkat igazán otthon, hanem azok is, akik a térség egyéb régióiban élik mindennapjaikat, és amelynek tiszteletére ma is szeptember 11-én, a zentai csata napján ünnepeljük a város napját.
A Zenta, 1697 című előadás megálmodóinak saját bevallásuk szerint nem az volt az elsődleges céljuk, hogy történeteket meséljenek el, sokkal inkább az, hogy tényeket, állapotokat, helyzeteket mutassanak be, expresszív képekben fogalmazva, a műfaj szabályszerűségeinek megfelelően építkezve. A történelmi tényekre való hagyatkozás mellett éppen ezért fiktív elemekkel is igyekeztek gazdagítani a produkciót, amelyekből elmondásuk szerint egy izgalmasnak ígérkező szerelmi szál, a szülőföld- és hazaszeretet fontosságának kérdése, valamint számos egyéb kérdés is kirajzolódik az előadásban, amely – ahogyan a rendező egy vele készült interjúban fogalmazott – ezer szállal kötődik nemcsak Zentához és a település különböző helyszíneihez, hanem magához a zentaisághoz is.
Ha jövőt akarunk álmodni magunknak, akkor el kell felednünk az önsajnálatot, és helyette a cselekvés szintjén kell meghatároznunk önmagunkat, fogalmazott az előadás rendezője egy másik vele készült interjúban, utalva ezzel arra a megközelítésmódra is, ami a produkció létrejöttét és színpadra állítását is jellemzi. Az alkotók közül pedig nyilatkozataikban többen is kiemelték, hogy nemcsak a produkció elkészítése jelentett nekik óriási élményt az elmúlt hetek során, hanem maga a zentai lét is, csakúgy, mint az, hogy a magyar nemzetrészeket elválasztó határokat leküzdve tudtak együtt dolgozni az előadás létrehozásán.
Ezen célok minél eredményesebb megvalósítása évek óta kiemelt szerepet tölt be a Wischer Johann vezette Zentai Magyar Kamaraszínház, a Pataki András vezette Soproni Petőfi Színház, a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház, valamint a partnerintézményeik törekvéseiben is, aminek köszönhetően az egységes Kárpát-medencei térben való gondolkodás számos pozitív hatását élvezhettük az elmúlt évek során mi, vajdasági magyar színházkedvelők is. Pataki András, az előadás rendezője egy helyütt egyebek mellett éppen azt hangsúlyozta, szellemileg és lelkileg is gazdagabbakká válunk azáltal, ha támaszkodni tudunk egymásra, és olyan együttműködéseket álmodunk meg, amelyek akár kulturális, akár gazdasági, akár egyéb szempontból mindkét fél számára kedvezőek és előremutatóak lehetnek, majd hozzátette, ezért tartják fontosnak a Kárpát-medencei szintű együttműködést, amihez a Magyar Teátrumi Társaság szakmai segítséget is kíván nyújtani, egyebek mellett egy olyan pályázati struktúra kialakításával, amely a jövőben még inkább helyzetbe tudja majd hozni az ilyen irányú törekvéseket.
A Zenta, 1697 című rockopera létrejötte kétségkívül kiváló példája ennek az együttműködésnek. Az előadás iránti óriási érdeklődést pedig jól jelzi, hogy a ma esti ősbemutatóra minden előzetes várakozást felülmúlva rekordidő, vagyis mindössze néhány óra alatt elfogytak a belépőjegyek, amelyekből összesen ezernyolcszáz állt az érdeklődők rendelkezésére. Éppen ezért azok, akiknek ezúttal nem sikerült belépőjegyhez jutniuk, Zenta község önkormányzata jóvoltából a város főterén kivetítőn kísérhetik figyelemmel a produkciót, amelyet a tervek szerint jövőre és az azt követő évben újra műsorra tűznek majd a városnapi ünnepségsorozat keretében, ráadásul az alkotók reményei szerint olyan megoldásokkal gazdagítva, amelyek a mostaninál is élményszerűbbé tehetik a produkciót a nézők számára.
A vajdasági közönség mellett ugyanakkor rövidesen a magyarországi színházkedvelők is megtekinthetik a rockoperát, amelyet a következő évben várhatóan Magyarország több városában is bemutatnak, valamint a Zentai Magyar Kamaraszínház koprodukciós partnere, a Soproni Petőfi Színház is műsorára tűzi, aminek köszönhetően a következő évadban összesen több mint húsz alkalommal láthatják a nézők a Zenta, 1697 című produkciót, amelynek létrejöttét Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alap és Sopron Petőfi Színház, valamint a Magyar Nemzeti Tanács és Zenta község önkormányzata támogatta.
Zenta, 1697 (rockopera) szereposztás:
Császári tábor: Savoyai Jenő herceg, francia származású fővezér – Savanyu Gergely; Sigbert Heister báró, osztrák hadvezér – Nagy Gábor; Deák Pál, magyar huszárezredes – Vastag Tamás; Laczó Tamás, magyar huszár – Papp Attila; Julie Fayol, Eric Fayol francia hadmérnök lánya – Stéphanie Schlesser; Pap – Major Zsolt.
Török tábor: Elmasz Mehmed nagyvezír – Horányi László; Tököly Imre kuruc kapitány – Szomor György; Borisz Petrovics szerb kapitány – Wischer Johann; Eric Fayol francia hadmérnök – Kósa Zsolt; Hajós Anna zentai asszony, Laczó Tamás felesége – Békefi Viktória.
Sopron Balett: Alekszandra Balabanova, Alekszandra Tyeplih, Andrej Potapov, Bogdan Holomej, Horváth Renáta, Rudisch Boglárka, Rovó Péter, Szabó Barbara Szofia, Szalai Dóra, Vaszilij Nyemcsinov.
Vajdasági néptáncosok: Bognár Ádám, Fekete Gyöngy, Hajagos Árpád, Harangozó Fanni, Juhász Réka, Kalmár Erik, Kormos Beáta, Kurnyák Rajmond, Lukács Petra, Patyerek Csaba, Patyerek Réka, Savelin Rolland, Szakács Tamás, Tallós Virág.
A budapesti Fővárosi Nagycirkusz akrobatái: Fehér Ádám, Kassai Benjamin, Oláh Sándor, Takács Gyula.
A zentai Stevan Sremac Általános Iskola November 11. Kihelyezett Tagozat 2.b osztályos tanulói: Balla Balázs, Balla Janka, Berec Bálint, Borbély Csanád Szabolcs, Dulity Dorina, Fajka Nikoletta, Fero Nikolett, Fodor Martin, Füstös Kornél, Juhász Emma, Kovács Anna, Kónya Attila, Palotás Hanna, Pék Tamás, Petrović Aleksandar, Radócki Márk, Szabó Kornél, Szögi Lilianna, Tornai Szofi, Urbán Jázmin, Varga Viktória, Vass Petra. Tanítónő: Pecarski Elvira.
Zeneszerző: Szarka Gyula (Kossuth-díjas). Író: Szálinger Balázs (József Attila-díjas). Dramaturg: Katona Imre. Díszlet: Pataki András. Jelmez: Húros Annamária. Koreográfus: Demcsák Ottó (Harangozó-díjas). Koreográfus asszisztens: Patyerek Csaba.
Fényterv:Madarász János. Hangmérnök: Mohai György. Rendező: Pataki András.
