Életének 92. évében elhunyt Faragó Árpád nyugalmazott színművész, lapunk Kilátó mellékletének rendszeres szerzője.
A Drávaszögben, Hercegszőllősön református lelkészcsaládban született 1931. december 1-jén. Az általános iskolát szülőfalujában, a középiskolát (1948) Kiskunhalason, Mohácson és Szabadkán (1949) végezte. 1944-ben családját súlyos tragédia érte: édesapját, Faragó Ferenc lelkészt a partizánok kivégezték.
Az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékén 1969-ben szerezte meg az általános iskolai tanári oklevelet. 1953-tól 1955-ig a zombori színház magyar társulatának, 1955-től 1959-ig a szabadkai Népszínház, 1959-től 1985-ig az Újvidéki Rádió színészegyüttesének művésze volt. 1985 és 1995 között az Újvidéki Színház igazgatói tisztségét töltötte be. Színházi életünk krónikása volt, az amatőr színjátszó mozgalom elhivatott pártolója, de számos írása foglalkozott a szeretett szülőföld, Baranya, a Drávaszög múltjával is.
A Színházművészeti Lexikon az alábbi főbb szerepeit tartja számon: Kovács huszárkapitány (Molnár Ferenc: Olympia); dr. Sárkány (Molnár Ferenc: Doktor úr); Cornelius (Majtényi Mihály: A száműzött); XX (Mrożek: Emigránsok); Turai (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban); Versinyin (Csehov: Három nővér); Sinkó Ervin (Bosnyák István: Nehéz honfoglalás); Križovec (Krleža: Agónia).
Öt könyve jelent meg, ezek: Egy színész naplójából, Elfelejtett arcok, emberek, Nem sírt ásunk, hanem fundamentumot, Emberek, események, s legutóbbi, a 2021-ben napvilágot látott Ahol nem némulnak el a harangok című műve, amelyet a Drávaszögben is bemutattak.
Faragó Árpád nagy elhivatottsággal végzett sokoldalú munkásságát egyebek mellett Magyar Életfa díjjal és a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el.
Faragó Árpád búcsúztatása pénteken 12. 30 órakor lesz az újvidéki városi temetőben.
Nyitókép: Magyar Szó archívum
