Sportolók, színészek, írók, költők, festők, zenészek karikatúra-portréi kaptak helyet Szalai Attila karikaturista most, a Hét Nap Lapkiadó Kft. gondozásában megjelent kötetében, melynek címe is egyértelműen erre utal: Sport & Arts & Rock & Roll. A kötet 20 év munkáiból válogat az 1995-től 2015-ig készült rajzokból, s mint az alkotó mondja: a rajzokon az ő hősei szerepelnek, akiket szeret, tisztel és akikre felnéz.
– Büszke vagyok, hogy az én életemben ezek az emberek valamilyen módon helyet kaptak és hatottak rám, formálták a rajzpályámat. Az előszót leszámítva a kötet oldalain csak rajzok vannak, de a rajzokhoz azért tartoznak történetek, tudnék mesélni mindegyik alanyról. Vannak olyanok, akikkel találkoztam is, vannak olyanok, akiknek elküldtem a rajzot és szép visszajelzést kaptam… Ez az igazi íze ezeknek a rajzoknak, hogy bennük történetek is megbújnak.
Mi hozza ki belőled egy-egy portré megrajzolását?
– A sport esetében például, ha történik valamilyen jelentős vagy érdekes dolog. Egy-egy érdekes pillanat felcsigáz. Például egy megnyert díj vagy akár egy bravúrosan szerzett gól. És sokszor abban a pillanatban már látom is magam előtt a rajzot. A film, a zene világában pedig azokat rajzoltam, rajzolom, akiknek szeretem a munkáját, a filmjeit, a dalait. Ha valaki kitölti a lelkem, akkor mindig késztetést érzek, hogy megrajzoljam.
Akkor ezek szerint a portrékarikatúra tulajdonképpen dicséret a részedről?
– Igen. Olyanokat tudok szívvel-lélekkel lerajzolni, akiket szeretek, tisztelek. Az ember nem is rajzolhat sértőt ezekről a legendákról, másrészt meg az is kihívás, hogy olyat alkossak, ami az alany ajkára is mosolyt csal és az is jólesik, ha jelzik, hogy ki is tették a rajzot a falra. A karikatúra nem egy tömött hasú macskáról szól, amely tömi magába a hamburgert. A karikatúra ennél több. Benne van az aktualitás, a vélemény is.
Hogyan, milyen technikával készültek a kötet rajzai?
– Ceruza, tus. Azután kitörlöm a ceruzavonalat és akvarellpapíron rajzolom meg a vázat, majd színezem akvarell színekkel. Vagy megrajzolom ceruzával, tussal az alapot, beszkennelem és számítógépen munkálom meg, ott színezem. A számítógépes megmunkálás végtelen lehetőségeket kínál, de én még mindig minden alaprajzot kézzel rajzolok meg, ez az alapja a munkáimnak, ez teszi személyessé, szó szerint az ember keze munkájává.
Mi tart téged immár 21 éve a karikatúra világában?
– A karikatúra is egyfajta válaszadás az eseményekre, s mindig történik valami, ami válaszadásra késztet. Az utóbbi időben észrevettem, hogy változik a rajzolási stílusom is, valamint kevésbé ismert embereket is igyekszek jól lerajzolni és ez is tovább hajtja bennem a mókuskereket. Vagy kipróbálni, hogy milyen lehet egy nagyobb vászonra rajzolni vagy például a rajzaimat hogyan lehetne megmozdítani. Szóval vannak még olyan területek, amelyeket még nem próbáltam, de érdekelnek. A sport világa meg különösen magában tart engem, mindig történik valami, ami alapot ad egy újabb karikatúra születésének.
